A majmok elképesztő memóriája – Cognitive trade-off theory

Létezik egy hipotetikus elmélet, mely szerint az ember evolúciós fejlődése során a kommunikációs képességei javára lemondott a memória adta „szuperképességekről”. Ennek ellenére az emberszabású majmok felsőbbrendű memóriával és számunkra ismeretlen kommunikációs készségekkel rendelkeznek.

Borítókép: artpeoplegallery.com

Mi is ez az elmélet?

A hipotézis nevét nehéz lenne magyarra fordítani, ezért inkább példán keresztül érdemes megközelíteni a teóriát. Az elmélet azt mondja ki, hogy nem vagyunk ,,okosabbak” a majmoknál, csak más funkciókra használjuk a gondolkodási képességeinket.

Az embernek, mikor réges-régen (körülbelül 7 millió éve) lemászott a lombkorona védelmező rejtekhelyéről mindenfajta testi adottság – mint karmok, méregfogak, gyors lábak vagy akár szárnyak – nélkül, a csapatmunka, az új taktikák kialakítása és a szereposztás vált a túlélés egyetlen módjává. Az elmélet arra mutat rá, hogy az ember ilyen életkörülmények során fejlesztette ki a beszédet, míg a fajtársainak a memóriájukra támaszkodva kellett biztosítaniuk a megmaradásukat a faágak rejtekéből.

Erről a témáról többet lehet hallani a Vsauce nevű YouTube-csatorna Mind Field lejátszási listájának 3. évadjában az 1. rész megnézésével. Ajánlom mindenkinek!

A majmok rövidtávú memóriája

A cognitive trade-off hipotézis lényege, hogy mi, emberek a saját élőhelyünk nyomására fejlesztettük ki a nyelvet, és a csimpánzok kénytelenek voltak a memóriájukat használni, hogy felismerjék az élelemszerzési lehetőségeiket.

Macuzava Tecuro főemlőskutató a csimpánzok intelligenciájának tanulmányozásának szentelte fel az életét. Neki köszönhetően tudjuk, hogy nem mi vagyunk a legértelmesebb lények a bolygón, legközelebbi élő rokonunk megver minket a vizuális memóriában. Egy hároméves csimpánz a számítógép képernyője előtt ül, ahol a véletlenszerű helyeken számok jelennek meg 1-től 9-ig egy másodperc töredékére, ezután a főemlős képes emlékezni hol helyezkedtek el a számok és növekvő sorrendbe állítani őket.

Ez a vizuális memória egy olyan képessége, amelyet elvesztettünk evolúciónk során, amikor utat engedtünk a nyelv fejlődésének, és amelyet legközelebbi rokonaink továbbra is megőriztek. Ez az úgynevezett kognitív csere hipotézis.

Macuzava, a Kiotói Egyetem Főemlőskutató Intézetének igazgatója több mint négy évtizedig tanulmányozta a csimpánzok intelligenciáját, hogy megértse, miként fejlődött másképpen az emberi elme, mint az övék. „A csimpánzoknak megvan a maguk kommunikációs módja” – magyarázta a Biodiversity Foundation-nél végzett tanulmányainak bemutatása közben.

Kiotói laboratóriumában saját elmondása szerint van egy „társa”.  Ő Ai (neve azt jelenti, szeretet), egy nőstény csimpánz, akivel egy éves korában találkozott, és a Kiotói Egyetemen végzett kutatásainak nagy részében szerepet vállalt. 2000-ben Ai-nak született egy fia (Ayumu), akit nem választottak el az anyjától, hogy folytatni tudják a kutatást (Macuzava szerint az nem lett volna helyes). Még Ayumu világra jötte előtt agyvelő- és ultrahangvizsgálatot végeztek a magzaton, hogy megvizsgálják az agyának térfogatát és annak fejlődését. Persze Ai és Ayumu mellett más csimpánzok is élnek a Főemlőskutató Intézetben, akik szabadon lépnek be és hagyják el ketreceiket, valamint kedvük szerint részt vesznek a kutatók által előkészített különböző kognitív tesztekben.

Kép: smithsonianmag.com

Ez lenne a határvonal az emberek és a majmok között: a képzelőerő az emberi lény egyedülálló képessége, és ez az alap mások gondolkodásának megértéséhez. A csimpánzok a jelenben élnek, míg mi tudunk a múltról és a jövőről is beszélni. Ők viszont az „itt és mostban” élnek, hiányzik belőlük a szorongás. A vadonban a csimpánzok az úgynevezett „tanító általi tanulás” révén sajátítják el az idősebb és tapasztaltabb korosztály készségeit, ami az emberekkel ellentétben azt jelenti, hogy nem tanítják utódaikat, hanem megfigyelés útján tanulnak. 

Nem feltétlenül mi vagyunk a legértelmesebbek

A csimpánzokkal végzett vizsgálatok meglehetősen újkeletűek, de ha nem végeznének kutatást ezeken az állatokon, még mindig abban a tudatban élnénk, hogy nagyon különleges élőlények vagyunk, erősen elkülöníthetően az állatoktól. Ennek ellenére, amikor elkezdjük elemezni ezeket a főemlősöket a vadonban és a laboratóriumokban, rájövünk, hogy nagyon hasonlóak és közel állnak az emberekhez; vagy akár minket is felülmúlnak, ahogy legismertebb kutatásunk már kimutatta: a csimpánzok, vizuális memóriájukban. Sokkal jobban képesek számokat megjegyezni a másodperc töredéke alatt.

A fotografikus memória ilyen rögzítése közvetlenül nem létezik az emberekben. Azt hisszük, hogy mi vagyunk a legintelligensebb teremtmény a világon, hogy nem vagyunk olyanok, mint a kutyák, teknősök vagy madarak, de ez nem igaz. A csimpánzok jobban képesek megjegyezni 1-től 9-ig a számokat, ez biztos. Képesek lennének más szempontokból is lekörözni minket fajtársaink? Tulajdonképpen nem kizárt, de még nem ismerjük annyira legközelebbi rokonainkat, hogy biztosat lehessen válaszolni erre a kérdésre.

Summa summarum

Egyértelmű, hogy különböző állatfajok különböző képességekkel és adottságokkal rendelkeznek, amelyek megfelelnek a környezetben elfoglalt helyüknek. Minden állatnak korlátozott agymérete és ereje van.

A cognitive trade-off hipotézis a csimpánzok és az emberek gondolkodása közötti különbségről szól. A bizonyítékok arra utalnak, hogy a csimpánzok rövid távú memóriája sokkal jobb, mint az emberé.