Kezdetben közönséges bűnözők versenye, majd a biztonság az első
A technikai sportág gyökerei egészen a húszas-harmincas évekbeli Egyesült Államokba, tehát az alkoholtilalom idejére nyúlnak vissza. Ekkoriban a munkanélküliség 25 százalékos volt, de akadtak olyan régiók is, ahol az emberek 38 százaléka nem talált munkát. Az amerikaiak többségének élete kilátástalan volt. A nagy válság közepén mindenki szeretett volna egy kis mellékest keresni, sorra nyíltak az illegális szeszfőzdék. A csempészek pedig mindent megtettek annak érdekében, hogy a hatóságok ne érjék utol őket. Az amerikaiak szemfülesek voltak, és rengeteg módszert, alkalmat találtak a szesz csempészésére. Volt, aki torpedóban, mások a Bibliába rejtve, de még a cipőtalpban is dugtak el alkoholt. A legdivatosabb módszer azonban az autós csempészet volt. Annak érdekében, hogy ne tudja őket utolérni a rendőrség, megkezdődött az autók átalakítása, „felturbózása”. A csempészek közül néhányan szabadidejükben, kiegészülve szegény autószerelőkkel és egyéb kalandvágyó fiatalokkal, rögtönzött pályákon szórakoztatták magukat. Így tulajdonképpen megszületett a szériaautó (stock-car) versenyzés. Ekkoriban még ritkán voltak versenyek, és a szabályok is eltérőek voltak annak megfelelően, hogy éppen kik néztek farkasszemet egymással. Mindezek mellett egészen a negyvenes évek második feléig illegálisnak számítottak ezek a versenyek az USA-ban. Bill France Sr. volt az első, aki meglátta a lehetőséget az autósportnak ebben az ágában. A sikerhez és a közönség szívéhez vezető úton szerinte két dologra volt szükség: egy meghatározott számú versenyből álló szezonra és egy bajnokra az évad végén. Teltek az évek, és France egyre több elképzelése vált valóra. 1948-ra létrehozta a mai napig a versenyszéria alappillérének számító Daytona 500-as futamot, valamint megalapította a National Association for Stock Car Auto Racing-et, azaz a NASCAR-t.
A NASCAR tulajdonképpen egy autóverseny-sorozatokat működtető szervezet, a legnagyobb az Egyesült Államokban. Az általuk felügyelt és szervezett versenysorozatok (a Cup Series, a Nationwide Series és a Camping World Truck Series) a legnépszerűbbek az amerikai technikai sportok között. Egyébként amikor valaki a NASCAR-t emlegeti, az esetek többségében a Cup Series-re gondol, tehát ez mondható a legikonikusabb és legnépszerűbb versenysorozatnak a három közül. A sportág hajnalán még csak földutas versenyek voltak, ezen próbált meg akkoriban változtatni a Darlington pálya, ami már burkolt volt. Mára egyébként ez teljesen megváltozott, és már csak aszfalttal borított utak vannak a Cup Series-ben.
Ahhoz, hogy ki tudjon alakulni egy olyan bajnokság, amiről France álmodott, egységes szabályok és biztonsági intézkedések kellettek. Ezek közé tartozott az ajtók kötelező jellegű zárva tartása. Így csak a vezető oldali ablakokon volt lehetőség beszállni az autóba, illetve elhagyni azokat. Ezzel azt próbálták megakadályozni, hogy egy esetleges baleset során kinyíló ajtón kiessen a versenyző. Már az 1949-es szabályok kötelezővé tették a biztonsági övek használatát is, ami akkoriban vegyes érzelmeket váltott ki a versenyzőkből. Sokan ugyanis úgy gondolták, kisebb a kockázata annak, ha egy balesetnél a versenyző kirepül az autóból, mintsem hogy bent maradva esetleg azzal együtt összezúzódik. A heves tiltakozások ellenére a NASCAR nem tágított, és bár ezek az övek még messze elmaradtak a ma ismert 5 ponton rögzített biztonsági övtől, mégis úttörőnek számított a sorozat ezen a téren. Kötelező volt továbbá a bukósisakok használata, valamint elkerülve azt, hogy az autók egy-egy keményebb manőver következtében felboruljanak, a hátsó tengelyen is megengedtek bizonyos módosításokat. Ki lehet mondani, hogy a NASCAR hazájában inkább a déliek szívében gyökerezik mélyen, viszont ott generációkon keresztül.
A sportág „aranykora”
A NASCAR történetének legsikeresebb időszaka 1990-től a 2000-es évek elejéig tartott, ez az újabb televíziós szerződéseknek és a 4. generációs járműveknek volt köszönhető. Az autós sportág nagy nemzetközi népszerűségre is szert tett, mivel (az ESPN tulajdonában lévő) Screensport sugározta a futamokat. Így a széria nagy ismertséget szerzett Európában, és emiatt „költözött ki” egy időre Japánba is. Az európai jelenlét a Screensport és az Eurosport összeolvadásával sem szűnt meg, sőt, még inkább erősödött. Ennek köszönhetően a 90-es évek végét jellemző „öldöklő” csatákról már akár Magyarországon is elsőkézből értesülhettünk. Persze nemcsak a nemzetközi piacon hódított a NASCAR, de az Egyesült Államokban is egyre-másra döntötték a futamok a nézettségi rekordokat. Míg 1990-ben „mindössze” 10 millió néző volt kíváncsi a Daytona 500-ra, addig 2002-ben már 19 millió ember követte figyelemmel a futamot.
Az addigiaknál jelentősen „erősebb” televíziós szerződések valóban nagyban hozzájárultak a sikerekhez, ez azonban sokkal inkább szükséges, semmint elégséges feltétele volt az „aranykornak”. Ugyanis egy 3-4 órás program elég nehezen adható el unalmas versenyekkel. A NASCAR 4. generációs autói azonban remek eszköznek bizonyultak az izgalmak fokozására. Az 1992-ben bemutatott autó végleg szakított a szigorú értelemben vett szériaautózással, és immár teljes mértékben versenyzési célra épített autók rótták a köröket. Az utcai modellekre egyedül az autók lökhárítói emlékeztettek, melyeket a szabályok szerint az eredeti modell alapján kellett megmintázni.
Tragédiával kikövezett út vezetett megint a „csúcsig”
Dale Earnhardt halála nagy csapás volt a sportnak. A NASCAR egyik legnépszerűbb versenyzője 2001-ben vesztette életét a Daytona 500 utolsó körében, amikor is elvesztette az irányítást autója felett, majd óránként 290 mérföldes sebességgel csapódott a falnak. Az ütközés olyan erejű volt, amit a legenda nem élhetett túl. A súlyos koponyasérüléseket szenvedő Earnhardt néhány perccel a kórházba szállítást követően elhunyt. A baleset annyira megrázta a NASCAR világát, hogy azonnali változtatásokról döntöttek. Az autókat teljesen átalakították, nagyobb hangsúlyt fektettek a kocsik leszorító erejére, így nehezebbé vált követni egymást. Előtérbe került a biztonság, ám az autók ennek ellenére sem hozták a várt eredményeket. Továbbra is gyakori volt, hogy néhány kocsi elszállt az ütközéseknél. A NASCAR pánikreakciójának egyetlen pozitívuma a betonfalak lecserélése volt, ezzel a lépéssel tényleg életeket mentettek és mentenek minden versenyen.
Az biztos, hogy a tragédia után a járművek biztonságosabbak lettek, de kevesebb előzés is történt, tehát unalmasabbá váltak a futamok. A lelátók ennek ellenére még mindig tele voltak, a rajongók bíztak abban, hogy a NASCAR vezetői megoldják majd a fennálló problémákat. Ők azonban félreértelmezték a sport akkori helyzetét, és tovább építették a másfél mérföldes pályákat. A kisvárosi, kevés vendég befogadására alkalmas helyszíneket pedig rendre törölték a naptárból. North Wilkesboro például 50 év után került ki a versenyek közül, hogy átadja helyét a tucatpályáknak.
Így történhetett meg az is, hogy a legrégebbi, generációk óta a NASCAR-hétvégéken jelenlévő fanatikusok környékén már egy helyszín sem maradt. Ennek következtében a versenyek nézőszáma fokozatosan csökkeni kezdett. A NASCAR 2017-ben 221 millió dollárt keresett a belépőkkel, pedig 2007-ben a jegyeladásból származó bevétel még a 467 millió dollárt is meghaladta. 2018-ban pedig a szurkolókat kegyelemdöfésként érte, hogy a vezetőség felemelte a jegyárakat. A televíziós nézettségben is megmutatkozott a „gyengülés”. A 2005-ös szezon televíziós adataihoz viszonyítva, 2018-ban 48 százalékos visszaesés volt.
A Covid után azonban egy kicsivel több néző kezdett el járni a futamokra, és többen kezdték követni a versenyeket a televízióban is. A NASCAR vezetősége pedig ezentúl már nem engedte el a növekvő nézőszámot, mindent bevetettek, hogy izgalmasabbá tegyék a futamokat. Például 2020-ban a 6. generációs autóknak lejjebb vitték a tapadását, így kevésbé lettek biztonságosak. Viszont többet lehetett előzni, izgalmasabb lett a verseny – és a nézők ezt imádták. Ez pedig 2021-ben meg is látszott már a televíziós nézőszámokon, illetve rengetegen látogattak ki a különböző futamokra. Idén már megjelentek a következő generációs autók a mezőnyben, amik még „csiszolásra” szorulnak. Viszont eddig úgy néz ki, hogy ezek a járművek már belopták magukat a szurkolók szívébe. Tény, ami tény: jelenleg a NASCAR nem hozza azokat a számokat, mint a 2000-es években, de az elmúlt évtizedet ezen a téren már felülmúlta. Jelenleg jó úton halad ez a technikai sport, és látszik rajta a fejlődni akarás, viszont az is, hogy „dicső múltját” még nem tudta utolérni.
Miért érdemes nézni a NASCAR-t? – A konklúzió
Európában, de az biztos, hogy „kis hazánkban” elterjedt az a kép erről a sportról, hogy nagyon egyszerű és unalmas, mivel csak körbe-körbe mennek egy aszfaltos pályán. Illetve amúgy is, kinek van kedve megnézni egy olyan 3-4 órás versenyt, ami „annyira távol áll” a mi kultúránktól? A Magyarországon jobban elterjedt Forma-1-hez képest tényleg egyszerűek a pályák, ez való igaz. Csakhogy itt centikre mennek egymás mellett az izomautók kb. 350 km/h-s sebességgel, ami szinte életveszély, és milyen sok izgalom már ez is önmagában. Érdekesség, hogy vannak olyan pályák (összesen négy, például Daytona), amiket folyamatosan padlógázzal nyomnak végig. Tehát ez majdnem azt jelenti, hogy a pilóták a verseny elején egyszer lenyomják a gázpedált, a végén pedig felengedik.
Ha már autós sportág, akkor ejtsünk pár szót azokról a bizonyos járművekről. Egy olyan „muscle car”, amivel ott versenyeznek nem áll annyira távol az átlagember gépkocsijától, mint mondjuk a Forma-1-es „rokonaik”. Ezeket akár láthatjuk a mindennapokban is, illetve szerintem valamennyire közelebb is állnak hozzánk.
A pilóták ugyanolyan fontos összetevői ennek a sportnak, mint az autók vagy a pályák, és a szabályok. A NASCAR-ban mindig is remek karakterek voltak, akik már önmagukban felhívták magukra a figyelmet. A következő ilyen jelölt Daniel Ricciardo lehet, aki Kimi Raikkönen után volt Forma-1-esként próbálná ki magát a sportágban. Különbség az előbb emlegetett autós sporttal kapcsolatban, hogy itt a pilóták nem luxushotelekben alszanak, külön a többiektől, hanem a pálya a közepén (az oválon belül), lakókocsikban családostul együtt a stábbal. Ez azért van, mert egy szezonban heti több versenyük is van, és tulajdonképpen ez különbözteti meg felfogásban az amerikai versenyzést az európaitól. Teljesen más, de mégis sokkal családiasabbnak, emberközelebbinek tűnik, mint egy Formula-1 vagy a rali. Egyébként meg van az egész versenysorozatban valami annyira nyers és őszinte, ami túlmutat a lóerőkön, gyorsaságon és az autókon.
Hogy érdemes-e magyarként egyszer ellátogatni egy NASCAR futamra vagy megnézni a tévében? Abszolút, és anélkül is lehet élvezni, hogy tudnánk a pontos szabályokat. Azért ajánlatos legalább egyszer megnézni a NASCAR-t, mert ezáltal megtapasztalhatjuk egy kicsit, hogy milyen a tengerentúlon az autósport és az ahhoz való hozzáállás. Nem mondom azt, hogy jobb vagy rosszabb, mint itt Európában, de az biztos, hogy másmilyen.
