Amerikából jöttem borító

Amerikából jöttem I. – Elhelyezkedés a térben

Ha az ember Amerikára gondol, általában egy túlidealizált kép jelenik meg előtte. Egy belső vízió, miszerint a hatalmas felhőkarcolókkal tarkított városokban mindenhol napbarnított bőrű, gyönyörű emberek rohangálnak, és még a kerítés is kolbászból van. Azonban ha elkezdjük sallangmentesíteni a bennünk élő gondolatot, elég hamar ráébredünk, hogy az élet sehol sem tökéletes. Csupán a távolságból fakadó elérhetetlenség torzítja a valóságot.

A Premio Travel utazási iroda által szervezett kéthetes csoportos körutazásán vettünk részt. A 40 fős buszos kirándulás alatt négy államot jártunk be. Kaliforniából indultunk, következő célállomásunk Nevada volt, majd Arizonán keresztül Utahba érkeztünk, és a körutat ismételten Kaliforniával zártuk. 

A rácsodálkozás pillanata

Jetlagtől kótyagos, kialvatlan fejjel érkeztünk meg Los Angelesbe. Első pillanatban a sokak számára ismert Lorax című mesefilm ugrott be, ahol a levegő is műanyagpalackban érkezik, és a fák neonfényekkel kivilágított oszlopok. Az emberek pedig természetellenes, bárgyú mosollyal az arcukon tengetik a mindennapokat. Belém nyilallt egy szokatlan érzés, miszerint itt minden kirakat. A hatalmas kultusszal rendelkező small talktól kezdve, a szebbnél szebbre műtött embereken át, egészen a monumentális, egységesre metszett bokrokig.

Kelet-európaiként megérkezni egy olyan közegbe, ahol mindenki mosolyog, kimondottan megrendítő érzés volt. Ahol mindenki megkérdezi milyen napod van, vagy hogy érzed magad. Ezt követően te, belehelyezkedve a bájos turista szerepébe, hasonló negédes mosollyal rebeged, hogy “I’m fine, thanks”. Sőt még vissza is kérdezel, hogy “And you?”, miközben pontosan tudod, hogy igazából csak azért ilyen kedves, mert a minimálbérre bejelentett pincérek, fodrászok, recepciósok és még sokan mások a tőled kapott borravalóból tartják fenn magukat. Ez az egész csak egy jóindulatba csomagolt színjáték. Ekkor azonban még nem tudtuk, de a későbbiekben már rádöbbentünk, hogy kimondottan könnyű komfortot teremteni ebben a kirakatkultúrában. Mert a harmadik napon már nem volt különös a hihetetlen kedvesség. Azon kaptuk magunkat, hogy irónia nélkül kezdünk el érdeklődni a recepciós hogyléte felől. 

Az ezerszínű embertenger

Most tedd a kezed a szívedre! Amikor azt mondjuk, hogy amerikai ember, kit képzelsz magad elé? Egy Pamela Anderson vagy Dwayne The Rock Johnson féle alakot, nem? Ha a válaszod ez, akkor már közel jársz az igazsághoz, hiszen a plasztikai műtétek, és az edzőterembe járás két baromi népszerű dolog az USA-ban. A legkisebb településeken, ahol csak egy elhagyatott benzinkútra számítottunk, ott is találtunk egy konditermet. Ugyanakkor a beach barbie-k és a gym rat-ek alkotta véglet még erőteljesebb kontrasztban áll a kórosan elhízott emberekkel. Természetesen két hét alatt, és négy állam bejárásával képtelenség messzemenő konzekvenciát levonni egy teljes társadalomról. 

Már az első esténken, a Danny’s gyorsétteremben tett látogatásunk során kezdtünk ráébredni, hogy az itt élők megjelenése minden szinten eltér az európai öltözködési szokásoktól. Nemtől függetlenül bárki képes volt az elnyűtt, szakadt pólójában, cicanadrágban és flip-flopban az utcán közlekedni. Természetesen nem azt állítjuk, hogy Magyarországon mindenki a párizsi Vouge címlapjáról lépett le, azonban az itt tapasztalt, önmagukkal szembeni igénytelenség hihetetlen volt.

Az angyalok városa

Végigsétáltunk a Rodeo Drive-on, a luxus teljes pompájában tetszelgő boltok között. Vagy akár a Walk of Fame-en, ahol a csillagokon sokszor hányattatott sorsú hajléktalanok feküdtek. A Hollywoodhoz kapcsolódó magasztos gondolatok megkérdőjeleződtek. Iszonyatosan fullasztóvá tud válni az a légkör, ami ott körülvesz. És nem feltétlenül csak a végtelen turista tenger vagy az LA-jel szembeni irreális elvárások okozta csalódás miatt. Volt abban a városban valami fullasztó – mintha még érződne a levegőben az összetört álmok és a kétségbeesett törekvés szaga. Olyan érzés, mintha minden és mindenki tökéletesnek akarna látszani, ami egyértelműen lehetetlen. Nem látthattuk a belső működést, hiszen csak mezei nézelődőkként voltunk jelen, azonban minket LA vett meg a legkevésbé a 2 hetes utazás alatt.

Ez a rövid cikk csak egy apró szelete volt a folytatólagos sorozatnak. Kalifornia után még rengeteg élménnyel gazdagodtunk, melyeket a következőkben minden érdeklődővel megosztunk.