Borítókép: ign.com
1990 októberében a világgazdasági változások miatt a kőolaj világpiaci ára a duplájára ugrott. Emiatt az Antall-kormány az októberi ünnepségek után 65%-os benzináremelést hajtott végre. A bejelentés után taxisok, fuvarosok lepték el Budapest utcáit, megbénítva az egész várost.
A film a taxisblokádként ismertté vált eseménysorozat körüli történéseket mutatja be. A szituációt bonyolítja, hogy szinte a teljes játékidő alatt a végig központi szereplőként megjelenő Antall József, Magyarország rendszerváltás utáni első demokratikus úton megválasztott kormányának a miniszterelnöke frissen műtve lábadozik a Kútvölgyi Kórházban. A film jelenében játszódó sztorit nagyjából fél óra alatt el lehetne mesélni, amit az alkotók is sejthettek, így több ponton a történetbe csempészték a volt miniszterelnök fiatalkorát, félbeszakadt tanári karrierjét és az 1956-os forradalomban játszott szerepét.
Az első jelenetben éppen Moszkvába készül repülni – az egyébként Seress Zoltán által alakított – Antall, hogy megtárgyalja Gorbacsovval a Varsói Szerződésből való kilépést. Már a második percben egy kisebb előadást tart a légiutaskísérő lánynak Maléter Pálról, ezzel is éreztetve „született történelemtanárságát”. Ez a sokszor kioktatónak érződő „pedagógusi szerep” a film teljes fonalát végigkíséri.
A Moszkvából való hazatérést követően a miniszterelnök hónaljában egy nyirokcsomó-elváltozást találnak, amiről kiderül, hogy sürgősen meg kell műteni. Az orvos több időpontot is ajánl Antallnak a műtét lebonyolítására, de egyiket sem fogadja el, mindig más teendőire hivatkozik. A film viszonylag szájbarágósan mutatja be egy kormányfő végletekig elfoglalt és nélkülözhetetlen személyét.
Főhősünk végül az október 23-i ünnepség után kés alá fekszik, de itt jön a filmben – és a történelemben is – a fordulat, hiszen az oroszok diplomáciai nyomást gyakorolva elzárják a keletről érkező, kőolajat áramoltató vezetékeket. A vészhelyzetben a kormány Antall távollétében olyan, mint egy megzizzent légy, aki belerepült a félig megivott sörbe. Az idő szorításában kapálóznak jobbra-balra, miközben a benzintartalékok rohamosan csökkennek. A belügyminiszter, a rendőrfőkapitány és a sok szempontból „főgonoszként” jelenlévő Göncz Árpád cselekedetein és jellemvonásain keresztül egy államot „vezetni tanuló, tapasztalatlan csapat” elevenedik meg előttünk.
Az alkotók mesterien értenek ahhoz, hogyan is ábrázolják feketén-fehéren Antall József és Göncz Árpád ellentétét. Antall karaktere már túlontúl idealizált, a született pedagógus, férj, apa, kormányfő, aki még a betegágyán is a nép érdekében intézkedik. Egy igazi vezéregyéniség, akire mindig szüksége van az országnak. Göncz Árpád vele ellentétben egy gonosz bohócként jelenik meg, aki még egy beszédet sem képes tartani, amíg Antall lábadozik és folyamatosan a népszerűségi indexeket nézegeti. Hiába lett a film címe a Blokád, valójában Antall József hőstörténetére és magasztalására lett felépítve a történet szála, mintsem a tüntetés körüli valódi eseményekre.
A filmben egyébként folyamatosan váltakoznak az idősíkok, amelyekben a fiatal – ifj. Vidnyánszky Attila alakításában – és az érett politikus Antall kettősségét figyelhetjük meg. Érdekes végigkövetni, hogyan válik az ’56-os forradalomban szabadságért tüntető, buzgó, vágyakkal teli történelemtanárból egy kimért, érzelemmentes miniszterelnök, aki ezúttal a tüntetések másik oldalán kénytelen követni az eseményeket. A film során viszont egyáltalán nem érződött a jellemfejlődés és párhuzamosság a karakterében, mintha két külön embert mutattak volna be.
Magát a taxisblokádot és a tüntetés résztvevőit többnyire hitelesen jelenítette meg a film – politikai objektivitását nézve viszont már felmerülhetnek az emberben kétségek. Ha csak azt nézzük, hogy a filmet a Nemzeti Filmintézet támogatta, azonnal rámondhatja az ember, hogy egy újabb propagandafilm született. Reménykeltő lehet, hogy a forgatókönyvet Köbli Norbert írta, aki eddig semmilyen kormányközeli alkotásban nem vett részt. El kell ismerni, hogy alapból egy történelmi-politikai témájú filmet nagyon nehéz nem szubjektíven ábrázolni és elmesélni, de a Blokádnál egyértelműen lehetett érezni az állam kezét. Sokkal árnyaltabban és finomabban tálalja a nézőnek a kampányfilm jellegét, mint a nemrégiben nagy port kavaró Elkxrtuk, mégis van egy olyan üzenete, hogy a kormányfő szolgálja a népet, él-hal Magyarországért, ő az irányító, a tökéletes, aki nélkül fej nélküli az ország. Emellett iszonyatosan bipolárisan reprezentálja a két politikai ellenfelet, a jó és a rossz oldalt, amiben elég nagy áthallás van a mai kormány-ellenzék, jobboldal-baloldal demonstrálásában.
Fontos megemlítenünk, hogy a filmben kimagaslóan jól maszkírozták át a színészeket az adott politikusoknak. Ha a cselekményt nem is sikerült hitelesen átadni, a szereplők külsejét maximálisan eltalálták.
Összességében, ha az embert érdeklik a múlt eseményei és a történelem, a Blokád vitaindítóként jól funkcionáló film. Hitelessége viszont több szempontból kérdéses, érdemes fenntartásokkal kezelni a benne lévő eseményeket. Annyi bizonyos, hogy Antall József történelemtanárként nem örülne, ha a film alapján felelnénk ezen rendszerváltást követő eseményekről.
