Hogy jött a bandaalapítás ötlete?
Bálint: Úgy jött, hogy Levivel meg Danival már gimi alatt volt egy zenekarféleségünk, ami aztán abbamaradt, és eltelt egy-két év, amikor eltűnt az életünkből a zene. Aztán december környékén otthon unatkoztam, és írtam Levinek, hogy kéne megint zenélni együtt. Az egésznek az apropója az volt, hogy akkor írtam meg az első saját dalomat, és úgy gondoltam, hogy neki kéne vágni ennek az egésznek újra, de ezúttal saját dalokkal. És Levi hál’ istennek benne volt, hogy újra összeálljunk.
És a többi tag hogy jött a képbe?
Sámi: Engem Bálint keresett meg, mert mi a zeneiskolán keresztül ismerjük egymást, meg a Tomival is. És tudta, hogy dobolok egy másik bandában is [Sámi a MÉZS zenekarnak is tagja – a szerk.], és megkérdezett, hogy nem lenne-e kedvem velük egy zenekarban játszani, én meg mondtam, hogy de, lenne.
Tomi: Nekem is ugyanez, igen, a zenesulin keresztüli ismeretség. Megkeresett Bálint, és akkor mondtam, hogy let’s go.
Dani: Én meg hiányszakma vagyok. Nem igazán vannak basszerosok. Nekem van egy ilyen sanda gyanúm, hogy Bálint egy hivatásos basszerost keresett, mert én viszonylag később jöttem a zenekarba, akkor már két-három szám szerintem simán megvolt. Ezeket Bálint megmutatta nekem, szólt, hogy én is jöhetnék, és mondtam, hogy csináljuk.
Honnan jött a Blank Verse név?
Levi: Sokáig fogalmunk sem volt, hogy mi legyen a nevünk. Igazából ez csak így beugrott a fejembe, egy hirtelen ötlet volt: egy zenekar név nélkül olyan, mint egy vers rím nélkül [a blank verse egy angol, rím nélküli versforma – a szerk.].
Dalszerzésben, ha jól tudom, akkor Bálint és Levi, ti vagytok a felelősök. Honnan merítetek inspirációt hozzá?
Levi: Az életből. Én pont nemrég gondolkoztam azon, hogy szerintem minden dalunknak van egy mélyebb értelme. És egy idő után szerintem ez ki fog fogyni, ez az inspiráció. Mert hogyha nem történik semmi, akkor nem lesz miről írni. Én személyesen úgy vagyok vele, hogy amikor nem történik semmi nagy dolog az életemben, akkor születnek olyan dalok, mint az Este, hogy nincsen nagyon mély mögöttes tartalma, csak egy bulisabb szám. De ha van bármilyen inspiráció, szívfájdalom, vagy épp egy nagy öröm, akkor ezt leírom papírra, megzenésítem, próbálok valami normális dallamot írni hozzá, és egyszer csak megvalósul.
Bálint, nálad is így van?
Bálint: Egyébként hasonló, igen. Az érzelmi töltet egy idő után ki tud merülni. Az első pár dalnál úgy volt még, hogy megkérdeztem magamtól, hogy mi az, ami bennem van most, vagy mi az, ami visszatérő dolog az életemben, és mindenképpen bele akarom rakni egy dalba. Ezek elkészültek, aztán ugyanúgy, mint Levi, én is rádöbbentem, hogy nem minden számnak kell vérkomoly, szívszaggató mondanivaló, hanem lehetnek könnyebb témák is, és így születtek további dalok. Például a Vihar című számot a covid utáni nyár ihlette, amikor mindenki kiszabadul és felszabadul, ezt az életérzést akarja átadni.
Értem. A többi tagot kérdezném most, hogy amikor Levi és Bálint elkészül egy dalszöveggel, utána a dallam és az ütem összehangolása hogy történik? Ti ebben mennyire vesztek részt?
Dani: Az alaptendencia az, hogy Bálint meg Levi egy teljes koncepcióval érkeznek. Meg vannak írva a szólamok, a basszus és a trombita is, a dob pedig valamilyen szinten adja magát. Elpróbáljuk az új dalt, megnézzük, hogy mi hogy szól, és utána van, hogy még finomítunk rajta. Tehát beleszólásunk azért van, de általában a számok szinte készen jönnek a gyárból.
Bálint: Én azt fontosnak tartom, hogy mindenki eléggé szabad kezet kapjon, szabadon mozogjon, és hogyha valamit alakítana, bármilyen adott részben vagy szólamban, akkor az teljesen okés. Például a dobot kevésbé tudjuk kitalálni Levivel, hogy mihez mi passzol, úgyhogy elküldjük a többieknek a dalt, és amit kitalál hozzá Sámi, az mindig tökéletes. Nem tudom, hogyan, de mindig olyan lesz végül, mint amit a fejemben elképzeltem.
Mennyi idő egy új dalt memorizálni? Személyfüggő vagy dalfüggő?
Levi: Én néhány dalnak még most sem tudom a szövegét, szóval szerintem személyfüggő.
Tomi: Nekem ez inkább tapasztalatfüggő – az első hét-nyolc számot mindig leírogattam magamnak, és sose tudtam fejből, mindig elő kellett vennem a papírt, és onnan olvasgattam. De azóta egyszer megtanultam az összeset, és ha új dal jön, azt már nem is írom le, hanem megjegyzem, és utána bennem is marad. De ehhez kellett az az egy év, amíg ezt gyakoroltam, hogy menjen így fejből.
Sámi: Nekem is olyasmi, mint Tominak. Miután belejöttem abba, hogy hogyan kell megtanulni egy ilyen dalnak a struktúráját, onnan már könnyebben megy.
Ahogy hallgattam a dalaitokat, én azt vettem észre, hogy a fő téma a szerelem és az útkeresés szokott lenni, és ami nekem a legérdekesebb volt, hogy sok természeti képet használtok, és emiatt olyan életszerű az egész. Szerintetek ez a stílus a védjegyetekké válhat?
Levi: Részben szerintem azért van így, mert Bálinttal mindketten romantikusabb emberek vagyunk. Ezt már egyszer mondtam is viccből Bálintnak, hogy nagyon sokszor felkelt már a nap a dalainkban, meg nagyon sokszor lement meg feljött a hold.
Bálint: Fiatalok vagyunk. És ebben a korban fontos nagyon az útkeresés, rádöbben az ember az élet nagy dolgaira, vagy épp, hogy feljönnek új kérdések. Illetve nyilván a lányok, a szerelem… Ezek klisék, de nem lehet mit kezdeni, mert mégiscsak ez van. Írhatnánk a tankokról vagy atomháborúról is, de az nem lenne olyan, mert nem belülről jönne, mint a mostani témáink. Érdekes, a természeti képek nem tudom, honnan jönnek, de valóban előfordulnak. És jó ezekkel játszani.
Sámi: Néha talán nehezíti is a szöveg megtanulását. (nevetnek)
Ha valaki még sosem hallott tőletek dalt, melyiket ajánlanátok neki?
Levi: Szerintem ez egyértelmű, hogy a Népmese. Azok vagyunk mi.
Bálint: Igen, valamiért úgy alakult ki, hogy a Népmese az alfa és az ómega. Abban mindenkinek megvan a maga szerepe.
Meséljetek a karantén alatti kapcsolattartásról!
Bálint: Egyébként pont, hogy nekiugrottunk nagy lendülettel a zenélésnek, fejes a medencébe, és jött a karantén, és mintha egy betonplaccra érkeztünk volna. Nagyon próbáltuk életben tartani a dolgot, nehogy elhaljon, és elvesszen a lelkesedés. Szerencsére nem ez történt, kijött a Népmese, jó fogadtatást kapott, és ez mindenkinek egy nagy lendületet adott, hogy jó lesz ez, csak ki kell várnunk a sorunkat, amikor tudunk zenélni.
Beszélgessünk kicsit a jövőről. Mi az a legközelebbi projekt, amit nagyon vártok már?
Bálint: Mindenképpen szeretnénk megcsinálni az első olyan albumot, amit szívesen raknánk fel Spotifyra, illetve most, hogy van egy adag demónk, ezekkel lehet pályázni bizonyos tehetséggondozó programokra. Reméljük, hogy minél hamarabb tudunk megint koncertet szervezni, de én azt gondolom, hogy a nagy terv inkább az, hogy a felvételeinket feltornázzuk egy olyan minőségre, amit szívesen osztunk meg nagyobb közönséggel, album formájában.
A címadással se lesz gond, hiszen ott vannak a természeti képek. Lehetne Felkelő Nap.
Mindenki egyszerre: Vagy Fantombácsi.
Ennek a Fantombácsinak van valami különleges sztorija?
Bálint: Hogyne lenne.
Publikus?
Bálint: Aranyos történet. Meséld el, Levi!
Levi: A lényeg az, hogy általában nálunk szoktunk próbálni a pincénkben. Egyik nap, mikor próbáltunk, valamelyik dal közepén kiabálásokat hallottunk. Valaki a pince ablakán kopogtatott. Összenéztünk, hogy itt a rendőrség, biztos túl hangosak vagyunk, csendháborítás. Kinéztem, és egy aranyos idős bácsika sétáltatta a kutyáját, és mondta, hogy „K.rva jók vagytok, mi ez?”. Csak pislogtam, és mondtam, hogy Blank Verse. Ő meg nem értette, úgyhogy elbetűztem neki, aztán felmentem hozzá, megmutattam a csatornánkat Youtube-on, hogy ott találja a zenéinket. Azt mondta, hogy: „Minden ismerősömnek megmutatom, hát ez nagyon jó! Nem szeretem a fiatalok zenéjét manapság, de a tiétek…! Ez nagyon jó! Ezt hallgatom már mióta!” Szóval így született a Fantombácsi, mert fogalmuk sincs, hogy ki ő.
Bálint: Szerintem az a legjobb benne, hogy megkérdezte, kinek a zenéjét játsszuk, és azt tudtuk mondani, hogy ez a miénk. Meg jól esik, amikor egy ismeretlen embernek is tetszik az utcáról, nem csak a rokonoknak és a barátoknak.
Sámi: Meg egyébként ez a próba legutolsó száma közben történt.
Levi: Tehát már kifulladásban voltunk.
Dani: És el is kezdtünk pakolni.
Ha egy év múlva leülünk beszélgetni, mi lesz szerintetek az, amit a legszívesebben elmesélnétek majd?
Dani: Szerintem menő lenne egy év távlatában, ha tudnánk több klipet forgatni. Az első videóklip is nagyon jó élmény volt, azt barátokkal együtt csináltuk.
Bálint: Levi, te mit gondolsz erről a kérdésről? Kíváncsi vagyok.
Levi: A klip eddig nekem nem volt eszemben, de tényleg nagyon fontos. Én abban reménykedem, hogy sikerül a tehetséggondozó programban felfedezni minket, és akkor egy nagyobb előadó előzenekara lehetnénk egy koncerten. Onnan is lehet fejlődni, hogy a sok néző, aki valójában nem miattunk jött, megismer minket.
Bálint: Én még azt szeretném, hogy egy olyan nyár legyen mögöttünk, amikor össze tudunk hozni fellépéseket, nyáron koncertezni egy nagyon különleges élmény. És még ami tök jó lenne, ha jövő ilyenkor a Blank Verse már nem csak ez az öt ember lenne, hanem egy kis csapat, ha segíteni kéne vezetni, pakolni, jegyet szedni esetleg. Most kezdjük el azt érezni, hogy nagyon kevesen vagyunk csak mi arra, hogy egy koncertet levezényeljünk. Tök jó lenne, ha lenne egy ministábunk, ami levesz néhány terhet a vállunkról, hogy mi a színpadra lépve maximum erővel tudjuk azt nyújtani, amit amúgy tudunk. Ez jó lenne.
Tomi: Valamint említettük a tehetséggondozót, ez ugye anyagi támogatással jár. Technikai eszközökre tudnánk ezt felhasználni. Én úgy érzem, pénzügyileg korlátozottak vagyunk – nyilván, mert egyetemisták vagyunk -, és zenekari szinten még nem volt sok profitunk, úgyhogy ha egy ilyen pályázat megtámogatna minket, az nagyon sokat segítene.
Eljutottunk az utolsó kérdéshez. Van-e valami, amiről még nem beszéltünk, és ki szeretnétek emelni?
Dani: Tényleg csak annyi, hogy hallgassatok, kövessetek. Egy közösséget szeretnénk építeni, minél több tartalmat eljuttatni hozzájuk, de azt fel kell kapni. Úgyhogy rájuk számíthatunk csak.
Bálint: Igen, és valamit jól csinálunk egymás között, mert két éve működik ez a dolog, úgy, hogy mindenki ezerfelé van, egyetemre jár, dolgozik, elköltözik, utazik… de van ereje ennek a közösségnek, mert nem roppant össze az egész, és mi sem, és a jövőre nézve is egy tök jó érzés, hogy ez működhet még jó sokáig.
A Blank Verse az interjú napján, november 27-én koncertezett Budapesten, ahol kétszer is felcsendült az ikonikus Népmese. És hogy miről szólt még aznap este a fáma? Ugráló, táncoló, éneklő közönségről, káposztáról, háromszori visszatapsolásról. Aki nem hiszi, járjon utána.
(képek: Blank Verse facebook)
