6363: “Ha a négyes-hatossal elmész a Moszkvától a Móricz Zsigmond körtérig, az egy nagyon komoly trip.”

Gege, G€G€ vagy 6363? Miért a profilváltás? Mi a különbség Gege, G€G€ és 6363 között?

6363: Ugye van a sztenderd Gege, ami nem egy túl kreatív dolog, mert Gergelynek hívnak és ez abból jön, hogy így becéztek régen. Körülbelül 14 éves koromban ezen a néven kezdtem zenélni. Az első alteregó ez az euró jeles név volt, és egy albumra, a Csapdára szólt igazából. Konkrétan a lemez, a lemez témája és a trap műfaja miatt volt az, hogy beleraktam egy euró jelet a nevembe. Ez a trap előadóknál egy időben elég trendi volt. Utána csináltam egy másik albumot, az Útat, azt simán Gege néven adtam ki megint. Majd jött a 6363, ezen már gondolkodtam egy ideje, egyrészt azért, mert ha beírod a Googlebe, hogy Gege, akkor fül-orr-gégészetek jönnek ki, ami annyira nem szerencsés. Másrészt az van, hogy aki ismeri a zenémet, az tudja – aki nem ismeri, az majd tudni fogja, ha meghallgatja – hogy én szeretek jelentésrétegekkel játszani: ez volt az elsődleges gondolat mögötte. A nevem reprezentálja, hogy nem feltétlenül az a megoldás, amit elsőre látsz, hanem mögé kell gondolni. Emellett a hatos meg a hármas fontos számok az életemben: a harmadik kerületben nőttem föl, ami elég nagy hatással volt arra, hogy milyen lettem. A hatos azért fontos, mert mikor elkezdtük csinálni ezt a lemezt – a Metamatikát – akkor a hatodik kerületben laktunk mindketten Lusta Gerivel, így az egész ott készült. Egy ideig úgy voltam vele, hogy ez az alteregó erre a lemezre van, de közben amiatt, hogy benne van az a transzformálás, hogy ez nem az, aminek elsőnek hiszed és úgy is kell olvasni, hogy Gege (csak számokkal van írva), ezért megmarad és megtartom.

A 6363-hoz Lusta Geri mindenképpen hozzátarozik?

6363: Az én fejemben igen, de ez a gyakorlatban nincs teljesen tisztázva. Erre a lemezre ő csinálta a zenéket és ezek után is vele, mint producerrel szeretnék dolgozni a saját projektjeimen, a koncertjeimen is ő a DJ. Viszont, ha vendégszereplek egy dalban, akkor ugyanúgy 6363-ként vendégszereplek, és ahhoz a Gerinek értelemszerűen nincs köze. Amikor a saját projektjeimre vonatkozik ez, akkor hozzátartozik Geri is.

A design szempontjából mennyire tudatos, hogy a Gege profilodon egy rajzot látunk rólad, a 6363 oldalon pedig egy olyan fotót, amelyen téged kétszer is láthatunk?

6363: Az a karakter, ami a Gege profilon van még az Úthoz készült, nagyon tetszett és azt használtam borítóképnek, nem is frissítettem azóta igazából. A 6363-nál be akartam rakni egy olyan képet, ami kicsit jellemzi ezt a kettősséget és nem egyértelmű, nehezebben átlátható. Nem az van, hogy kapsz egy képet, amin én rögtön ott vagyok, hanem a saját nézőpontod dönti el, hogy melyik arcomat nézed a képen. Egyébként Mac Miller ihlette, nem tudom, őt ismered-e.

Igen, van is köztetek hasonlóság. Bár, ha jól tudom ezt már többször megkaptad.

6363: Igen, és jól esik. Szeretem Mac Millert és hallgatom sokat. Talán, ha az utóbbi öt évből egy valakit kéne mondani, akinek igazán mélyen érintett a szakmából a halála, akkor az ő.

Kiket hallgatsz mostanában, akik hasonló szerepet tölthetnek be az életedben, mint Mac Miller? Van most olyan, akivel kapcsolatban azt érzed, hogy meghatározó?

6363: Van, de ezek általában időszakok. Mac-kel sem az volt, hogy csak őt hallgattam és mást nem, hanem szeretek zenét keresgélni. Mivel zenélek, így érdekel, hogy mások mit csinálnak és vannak kedvenc előadóim. Most például kijött Isaiah Rashadnak a The House is Burning című albuma és azt most szarrá hallgatom – nagyon tetszik, mert szépen megy egymás mellett a tradíció és az újszerű hangzás, szépen vannak beépítve a hangszerek ezekbe a trapes hangzásokba. Hallgatom sokat az új Vince Staples albumot, ő régen is nagy kedvencem volt. Van a Big Fish Theory című lemeze, ami meg is van nekem eredetiben, Lusta Geritől kaptam egyszer – nekem ez a top hiphop albumom. Ez az új nem tetszik annyira, de ez is nagyon jó. Sokszor van az is, hogy találok Spotifyon egy olyan számot, ami nem ismert előadótól van, hanem kb. ilyen „one hit wonder” és egy-egy száma van csak kint – ha az megtetszik, lementem Spotin és van, hogy azt hallgatom egy hétig.

Júniusban jelent meg a legújabb albumod, a Metamatika. A beatek sokkal izgalmasabbak ezen a lemezen, mint eddig bármikor – nyilván ez Lusta Geri nagy érdeme. Hogy hogy egy zeneileg érdekesebb irányt céloztál meg? Miért volt fontos neked, hogy a beat hangsúlyosabb szerepet kapjon?

6363: Eddig gyakran alárendeltem a zenét a szövegnek. Amikor elképzeltem egy lemezt, akkor nagyjából tudtam azt, hogy hangulatban mit szeretnék kihozni belőle vagy hogy milyen típusú szövegeket szeretnék rá írni, és leginkább azokhoz válogattam beateket. Itt meg az volt, hogy Lusta Gerivel én személyesen lettem jóban először. Átmentem hozzá párszor, neki meg van körülbelül 15 gigányi olyan beat a gépén, amilyen ezen a lemezen van, csak ő nehezen veszi rá magát (és mások is nehezen veszik rá őt) arra, hogy kiadja a dolgait. Miután az Út egy viszonylag egységes hangzást és hangulatot képvisel, szerettem volna inkább valami olyat csinálni én is, ami kicsit műfajokon átívelő, vagy egy olyan dolog, amiben egyszerre többféle zenei hatás érvényesül. Az utóbbi két évben nagyon sokféle zenét hallgattam, a minimáltól kezdve a houseig – arra nagyon rákattantam, munkában például csomót hallgattam. Régebben rockzenét meg főleg punkot hallgattam és az is kicsit visszajött az életembe, bár az annyira nem érződik a lemezen, de szerettem volna azt, hogy különböző beatekre írhassak szöveget. Geri ezt nagyon jól le tudja hozni, mert ő is olyan széles spektrumon hallgat zenét, hogy nagyon jól be tudja emelni ezeket az elemeket saját a beatjeibe. Ez egy random, de annál tökéletesebb egymásra találás volt.

Hogy működött az alkotói folyamat?

6363: Sokféleképpen születtek dalok. Én már akkor éreztem, hogy kurva jó lesz, amit csinálunk, amikor az Élet című dal szövege (ami a legutolsó dal a lemezen) már megvolt. Ezt egy másik beatre írtam meg – amikor pedig megbeszéltük a Gerivel, hogy csináljunk együtt valamit, akkor ő elküldte nekem az Élet új beatjét körülbelül abban a változatban, amiben kijött. Nagyon keveset változtattunk rajta, mert takkra kijött a beatre a szöveg. Ugyanannyi ütem volt, a hangulat tökéletesen illett hozzá. Mondtam neki, hogy figyi, akkor ezzel megleszünk egy hónap alatt, mert én csak megmondom, hogy nézd, ez a szövegem van, te küldesz egy beatet, aztán az rámegy. Később ez nyilván nem így volt. Volt olyan is, hogy mutattam neki két-három dalt, ami dinamikájában olyan volt, amilyet szerettem volna – az Én például így készült, annak pont egy Vince Staples beat volt a referenciája. Legtöbb esetben úgy készültek a dalok, hogy Gerinek nyolc ütemnyi demója volt valamiből, azt elküldte, én pedig nézegettem, hogy milyen ötleteim és témáim vannak, megkerestem, ami ráillik, utána megírtam arra a nyolc ütemnyi beatre a szöveget, amit felvettem itthon demóban, átmentem Gerihez és egy zenén ültünk mondjuk két alkalmat, mire úgy kifaszáztuk azt, hogy mindenhol meglegyenek azok a kiállások és azok a váltások, amiket szerettünk volna. Utána elmentünk a stúdióba és a már kész struktúrára rögzítettük a végleges verziót.

Mennyi ideig tartott, amíg elkészült a Metamatika?

6363: Kicsit több, mint egy év. Tavaly március végén mi már dolgoztunk ezen, az Út pedig abban a hónapban jött ki. Viszont nagyon intenzív volt a munka: hetente átlagban kétszer leültünk ebben az egy évben és dolgoztunk. Plusz ő is meg én is dolgoztunk a dalokon otthon egyedül.

Dolgoztál már ennyit egy albumon?

6363: Időben, óraszámra nem – főleg, ha a Geri munkáját is belevesszük ebbe. De a saját szövegeimnek a megírása is több időbe telt. Például a Dokumentumon van huszonegy szám, de nem ennyire átgondoltak rajta a szövegek. Itt szerettem volna, ha minden szöveg faltól-falig annyira fasza, hogy amikor ezt meghallgatom két év múlva, akkor ne mondjam azt egy sorra sem, hogy hú, hát azért ez lehetett volna jobb, hanem mindegyik szövegen sokat ültem.

Hogy indul az, hogy te szeretnél írni egy dalt?

6363: Nincs erre egy módszerem. Van, amikor csak eszembe jut egy sor vagy egy ötlet, és akkor jön az, hogy hú, baszki, ebből még többfélét lehetne írni. Vagy olyan is van, hogy egy sor vagy ötlet mondjuk egy olyan nyelvi logika alapján fonódik, ami alapján csomó mást föl lehetne építeni. Aztán van, hogy van egy gondolat, ami összegravitál egy szöveget, és akkor azt csinálom, hogy fölírom azt a gondolatot, és alá írom a szavakat, amik eszembe jutnak és abból összeállítok egy szöveget, húzok belőle, írok hozzá. Az ritkán történik saját daloknál, főleg egész daloknál, hogy leülök, megírom öt óra alatt, fölállok és kész van. Inkább az van, hogy amikor érzem azt, hogy most már nem jön annyira, akkor hagyom levegőzni a témát és van csomószor olyan, hogy mondjuk utazom a négyes-hatoson vagy bent ülök a munkahelyemen, és akkor bamm, bazdmeg, ez ahhoz illik, amit a múltkor írtam, és akkor ott, abban a pillanatban el kell kezdenem foglalkozni vele, különben elmegy a gondolatmenet.

A négyes-hatoson főleg van inspiráció, azt hiszem.

6363: Hát az kurva vicces. Ha a négyes-hatossal elmész a Moszkvától a Móricz Zsigmond körtérig, az egy nagyon komoly trip.

Visszatérve a Metamatikához: a közreműködők szövegeit te írtad?

6363: Csak a Krúbiét írtam én. Volt olyan, ami úgy készült, hogy megvolt már a szövegem és megvolt a téma, a demót egyből elküldtük Gerivel és arra írtak. Az Á lá kárt úgy készült, hogy az Oh Babar száma volt eredetileg és ő behívott rá engem. Én megírtam rá a szöveget, és mondtam neki, hogy hú, ez kurva jó, ezt hadd lopjam már el tőled és hadd rakjuk már rá erre a lemezre. A Sötét olyan volt, hogy végig együtt csináltuk, együtt ültünk le és együtt írtuk meg a szöveget. De a legtöbb úgy készült, hogy mi elküldtük a témát. A 27-nél az volt, hogy nekem az egész koncepció megvolt a fejemben, megvolt az, hogy szeretnék neki egy keretet és hogy közé mit szeretnék írni, és azt is tudtam, hogy szeretném, ha azt a keretet nem én adnám elő, hanem valaki más akinek illik hozzá a hangja. Megkértem Krúbit, mert ő amúgy is mostanában sokat énekel és úgy éreztem, hogy bizonyos dolgok miatt, amik mindkettőnk életében jelen voltak jó átérzéssel fogja tudni előadni ezt a hookot, és ez így is lett.

Ha téged kérnek fel együttműködésre, akkor inkább alkalmazkodsz, és mindent megteszel azért, hogy az eredeti előadó dalába teljesen passzolj, vagy inkább valami újat, valami 6363-ét szeretnél belevinni?

6363: Mindig szeretnék 6363-ét belevinni. Szerintem egyedül úgy van értelme, hogy ha valaki engem hív, akkor engem hív. Akkor nem csak a hangomat akarja vagy nem csak azt, hogy én előadjak úgy, ahogy ő szeretné. Például azt, amit a Krúbi csinált, hogy más írta meg a szövegét, nem hiszem, hogy bevállalnám. Hacsak nem tudok vele annyira azonosulni, de akkor sem hiszem, hogy beleállnék abba, hogy más szövegét előadjam. Mindig szeretnék hozni magamból valamit, de fontos, hogy a végén legyen egy dal és ne legyen az, hogy elegyénieskedem az egészet és nem tudok mondjuk a témához hozzárakni. Fontos az, hogy ha mondjuk küld valaki valamit és van egy téma, akkor meglegyen az a hívószó, amin keresztül a saját részem meg tudom írni. Volt olyan, hogy behívtak dalra, és nem tudtam írni a témában szöveget, mert nem érdekelt és nem voltak róla gondolataim, nem éreztem azt, hogy valami eredeti eszembe jutna róla, úgyhogy inkább azt mondtam, hogy figyi, bocs, ezt nem tudom megcsinálni, vagy csináljunk egy másikat, vagy sorry, de akkor most ez van.

Térjünk át az irodalomra: Őrizem a szememet vagy reszket a szívem, mert eszembe jutottam – hogy fér meg a Nyugat nemzedéke 2021 rapzenéjében? Mit mondanál nekik, miért kellettek a dalodba az ő soraik?

6363: Mert kurva jók. Kicsit az egész Én című dal – ahonnan idéztél – az ego kinagyításáról szól. Azt éreztem, hogy vicces játék lenne, ha vannak ezek az ikonikus sorok, amiket szerelmes versekből szoktunk idézni, és visszafordítom magamra. Ez egyrészt jól érthető, másrészt könnyen tudnak kapcsolódni hozzá az emberek – mármint, aki olvas verseket és megvan ez a műveltsége. Az egész karrierem során szeretek használni vendégszövegeket, mikor úgy érzem, hogy beleillik az adott kontextusba. Ez azért is van, mert igyekszem minden héten olvasni, azt nem mondom, hogy minden nap, mert minden nap nincs rá kapacitásom. Ahogy gondolkodom dolgokról, abba folyamatosan beleépülnek az olvasmányélményeim. A saját olvasmányélményeimet (főleg versekből) hozzákapcsolom a saját tapasztalataimhoz meg ahhoz, amit én megélek az életemben meg amiről gondolkodom. Amikor elkezdek írni, és van egy olyan téma, amihez már korábban hozzákapcsoltam valamit, akkor akarva-akaratlanul eszembe jut. Valamikor elhessegetem, mert úgy érzem, nem illik oda, vagy nem tudok belőle olyat kihozni, ami működőképes lenne. De igyekszem a saját képemre formálni és kicsit a hagyomány szempontjából beleilleszkedni a lírába.

Mikor még volt Akkezdet Phiai, ők is előszeretettel használtak szövegrészleteket régi klasszikus irodalmi művekből. Ha ők nem lettek volna, akkor most lennének versidézetek a szövegeidben?

6363: Ezt nem tudom megmondani. Ha nem lett volna az AKPH, akkor lehet, hogy nem is olvasnék verseket. Én szerettem az irodalmat nagyon az Akkezdet előtt is, mindig humános voltam, meg általános iskolában nagyon jó magyar tanárom volt felsőben (puszilom Majer Kati nénit innen is), Szóval szerettem olvasni, de ha nem lett volna az AKPH, akkor az is lehet, hogy nem írnék rapszövegeket, mert nem kezdett volna el annyira érdekelni. Hiába írtam én előtte már dalszövegeket meg verseket, de magára a rapre az vitt rá, hogy az AKPH szövegei valahol a klasszikus rap és a vers között vannak – ez volt az, ami megtetszett, és amire azt mondtam, hogy én is akarom csinálni. Ezért nehéz azt megmondani, hogy lennének-e egyáltalán rapszövegeim, amibe beleírhatnám a versidézeteket.

Robban a felső tízezer erre a flowra meg robban a proli nép? A nevedet vágják minden szinten? Úgy gondolod, hogy bárki tud rezonálni a zenéddel? Törekszel a közérthetőségre?

6363: Ezzel a dallal szerintem tudnak rezonálni az emberek, mert ez egy tét nélküli arcoskodás az én részemről, a többiek részéről szerintem nem annyira. De a drill engem ezért is érdekelt, mert elkezdtem ezt a műfajt hallgatni és nagyon tetszik az energiája. Alapvetően egy lassú meg nyugodt ember vagyok és ezért tök érdekes nekem mikor a zene kompenzálja azt, amilyen vagyok. Ha meghallok egy olyan zenét, az ad egy olyan energiát, amitől be tudok lendülni vagy azt érzem, hogy felpezsdít az egész. Emiatt sok drillt hallgattam, de a drillben a szövegek igazából arról szólnak, hogy minél nagyobbat flexet mondjon az ember. Ez a dal és az én verzém pont erről szól, hogy szeretnék minél nagyobbat mondani. Szerintem amúgy azzal, hogy az ember minél nagyobbat mond, azzal bárki tud azonosulni, annak ellenére, hogy mondjuk azt, hogy ki az a Moliére, nem biztos, hogy mindenki tudja, de ha egy dolog leesik, attól még a többi marad az asztalon. Szóval ebben tényleg közérthető gondolatok vannak, vagyis, inkább stílusgyakorlat-flexek.

Szerinted van flex nélkül rapzene?

6363: Biztos, hogy van rapzene, ami egyáltalán nem szól erről, de valahogy ez tematizálódik szerintem az esetek 99%-ában. Amikor nem flexelés van, akkor az van, hogy mi a fasznak flexeltek?! Tehát, akkor meg másokra szólnak rá, hogy ennek mi értelme van. A rap az egy ilyen műfaj – kompetitív, meg nagy része a kivagyiságról szól, meg arról, hogy én jobb vagyok mindenkinél. Ezért szerintem ez elkerülhetetlen. Én meg úgy érzem, hogy nem tudok száz százalékban beleállni, mert nem gondolom így. De közben meg beleállok szívesen, mert jó játék. Szeretek azzal is játszani, hogy nagyokat mondjak, hogy a nevemet vágják minden szinten.

Nem félsz attól, hogy a szövegeidben megtalálható rengeteg nyelvi bravúr elvonja a figyelmet arról, amit mondani akarsz? Egyáltalán: akarsz mondani mindig valamit?

6363: Nem akarok mindig mondani valamit. Amikor nem akarok mondani semmit, akkor szórakoztatni akarok – viszont, nem akarok úgy szórakoztatni, hogy kommersz szar legyen, hanem pont akkor jönnek előtérbe a nyelvi játékok. Tök jó ez a kérdés, mert mondjuk a Negatívnál a játék mögött egy saját, mély küzdelmemről beszélek és azt is érzem, hogy az emberek ezt nem nagyon értik amiatt, mert azt gondolják, hogy jópofa, hogy vannak ezek az ellentétek. De az, hogy ennek súlya van, és a magaddal való meghasonulásról és a végletességről szól, szerintem egy csomó embernek nem jön le.

Nálam pont fordítva volt, hamarabb értettem meg a dalban és benned dúló küzdelmet, minthogy az ellentétpárok feltűntek volna.

6363: A tartalmat keresed a dolgok mögött. Ebből azt gondolom, hogy te például mondjuk látod azt, hogy mi az, amikor én mondjuk nem a tartalmat írtam mögé, hanem az érdekelt, hogy milyen legyen formailag vagy hogy mennyire legyen vicces. Ez tök jó visszajelzés, örülök, ha valakinél ez van. Én kaptam olyan visszajelzést, hogy viccnek élik meg az emberek – ami rendben van, mert ez az ő dolguk. Szóval, van, hogy eltereli a figyelmüket, de engem jobban érdekel a saját művészi megvalósulásom meg a saját művészetem magamhoz hű művelése, mint az, hogy hú, ezt most valaki nem fogja megérteni. Engem ez nem igazán foglalkoztatott. Most foglalkoztat, mert amúgy ezzel a lemezzel is, meg amit ez után csinálok, szeretném ezt balanszba hozni. Nem úgy, persze, hogy eldőlök a másik irányba, és azt mondom, hogy nézzétek, én idejöttem hozzátok, és most akkor úgy csinálom, ahogy ti elvárjátok. Inkább szeretnék ezen a számegyenesen a közérthetőség felé billenni, de úgy, hogy magát a „közt” húzom kicsit magammal. Nézzétek, egy így közérthető, de van itt még egy csomó minden, ami meg annyira nem az. Nem szeretnék egy elefántcsonttoronyban élni.

Az, hogy törekszel erre, az is lendített át az újsuliba? A Csapda című lemezedre gondolok, amiben az oldschool rapzenét a korábbi munkáidhoz képest kevésbé lehetett felfedezni.

6363: Nem annyira. A Csapdánál nem ez volt. Akkoriban, amikor a Csapdát csináltam, leginkább trapzenét hallgattam és akkor kezdett el Magyarországon pörögni a trap, akkor lett egy kis közeg, amiben mondjuk magyar előadók akkor még nem nagyon voltak, de egy csomó külföldi zenét bedobáltak nekem, amiket magamtól nem ismertem, meg magamtól is találtam zenéket. Egyszerűen elkezdtem élni ezt a fajta zenét. Közben a trap popzene lett és jöttek ezek az anyagi javakat nagyon durván fetisizáló, meg nőket tárgyiasító előadók – és engem inkább ez a hatás érdekelt, mert hogy ez nem jó, nem normális értékrendet képvisel. Magát a Csapdát ezzel szembe helyezkedve próbáltam meg megcsinálni. De ez nem azért volt, hogy trendi legyek, vagy hogy közérthetőbb legyen és több emberhez eljusson. Ez inkább a hozadéka volt ennek.

Hogy látod magad a jövőben? Meddig lehet valaki rapper? Menni fog a folyamatos változás, érdekes tudsz majd maradni?

6363: Ezekre nehéz válaszolni. Én úgy szeretnék érdekes maradni, hogy magam maradok és nem erőltetem magamra azt, hogy csináljak valamit, hanem hagyom történni az életemet, hagyom, hogy az a közeg, amiben mozgok, hatással legyen rám, hogy én hatással legyek rá. Amíg én érdekesnek tartom, amíg pozitív élményeket tudok vele szerezni, addig csinálni fogom ezt. Nyilván van az is, hogy egy idő után nem szabad szerintem erőszakosan megújulni. Vagy azért, mert glitch popot csinál mindenki, én nem fogok glitch popot csinálni, kivéve, ha kurvára elkezd érdekelni, hogy glitch popot csináljak, mert az mennyire jó. Szóval, én látom azt, hogy csináljam sokáig, mert motivál. Meg azt is érzem, hogy van egy csomó dolog, amiben még tudnék fejlődni. Most el szeretnék menni például szeptembertől énektanárhoz. Vannak a fejemben dolgok, hogy miket csinálnék szívesen: szeretnék a raptől abban az értelemben eltávolodni majd a nem annyira távoli, de nem is annyira közeli jövőben, hogy rendesen dalokat szerezzek, akár egy szál gitárral. A másik oldal, ahonnan jön a zenei behatás, ami tini koromban volt, az az alternatív zene. Az általános iskolás barátaimmal nagyon sokáig, tizenhét-tizennyolc éves koromig jártam alter koncertekre, Quimbyre, Kispálra, Kiscsillagra, Hiperkarmára. Ha valaki meghallgatja a szövegeimet, szerintem ennek a hatását is lehet érezni rajta. Éppen ezért érdekel, hogy a klasszikusabb dalszerzésből mit lehetne kihozni úgy, hogy közben a 6363 brandet nem hagyom el, hanem szervesen beleillesztem ezt valahogy. Még nem tudom pontosan, hogy lesz, inkább ez egy gondolathuzal, ami van a fejemben, nekem meg dolgoznom kell azért, hogy ez megvalósulhasson. Szóval, ez például most motivál.