Borítókép: pexels.com
Grönland
Akárcsak Európában, Grönlandon is advent első vasárnapján kezdődik meg az ünnepi várakozás. A fagyos időjárás miatt itt nem nőnek fenyőfák, ezért ezeket – történelmi múltjukra tekintettel – Dániából importálják az országba.
December 23-án sajátos díszítőelemükkel, a kamik miniatűr változatával, vagyis fókabőr nadrággal díszítik fel. Emellett főleg gyertyákat és egyéb fényes díszeket használnak, hisz az év ezen szakaszában északon nem kel fel a Nap.
Azok a családok, akik nem hozatnak Dániából fenyőt, uszadékfát állítanak fel és azt tollakkal díszítik.
Karácsony éjjelén hagyomány, hogy a férfiak és a nők szerepet váltanak: a férfiak figyelnek oda és gondoskodnak a nők és a gyermekek kényelméről, ezért például ők főznek. Kávét, süteményeket és hagyományos inuit ételeket szolgálnak fel a család tagjainak. Ilyen például a mattak, ami egy darab bálnabőr egy kis zsírral a belsejében; a kiviak, az auks sarkvidéki madár nyers húsa fókabőrbe csomagolva és megerjesztve; valamint a suaasat, ami egyfajta leves vagy pörkölt. Desszertnek főleg bogyós gyümölcsöket és almát esznek, valamint egy különleges karácsonyi zabkását vajjal, cukorral és fahéjjal megszórva.
A karácsonyi ebéd vagy vacsora után a családok megajándékozzák egymást; ez főleg egy pár fényesre csiszolt rozmár agyar, szánkó és fókabőr kesztyű szokott lenni. Ajándékozás után a gyerekek házról-házra járnak és különböző dalokat énekelnek.
Az újévet a grönlandiak kétszer ünneplik. Egyszer este nyolc órakor a dán időszámításnak megfelelően, egyszer pedig éjfélkor. Ilyenkor megannyi tűzijátékot és kis rakétát lőnek az ég felé, majd együtt ünnepelnek.
Izland
Izlandon szintén az adventi várakozással kezdődik meg a karácsonyi készülődés. December 11-én állítják és díszítik fel a karácsonyfát, sőt még ajándékokat is raknak alá. Este a gyerekek az ablakba teszik a cipőjüket, hogy a 13 Yule Lads – két mesebeli troll fiai – 13 napon át felváltva kisebb ajándékokat, főleg édességeket rakhassanak beléjük, a rosszcsontok viszont romlásnak indult burgonyát kapnak.
A 13 Yule Lads hasonló, mint a Mikulás, ám nála sokkal huncutabbak. Mindegyik más-más személyiséggel rendelkezik és különböző rosszaságokat követnek el a ház körül: megnyalják a kanalakat és a tiszta tányérokat, edényeket és ételt lopnak, csapkodják az ajtókat és még a gyertyákat is elviszik magukkal. Ezek ártalmatlan csínyek, ám nem mindig voltak ilyenek: régen a szülők olyan ijesztő történeteket meséltek róluk a gyerekeknek, hogy 1746-ban ezeket be kellett tiltani.
December 23-án, Szent Thorlak napján egy korcsolya nevű halat főznek és fogyasztanak el, valamint elkészítik másnapra a süteményeket. A legelterjedtebb a vékony tésztájú mézeskalács, amelyet sok családban mázzal dekorálnak. Az igazán hagyománytisztelők laufabrauð-t is, azaz vékony, lapos kenyeret is készítenek, amelyet speciális eszközzel vágnak ki és hajtogatnak.
December 24-én este hat órakor templomi harangok jelzik, hogy ideje megkezdeni az ünneplést. A vallásos izlandiak ilyenkor misére mennek, akik viszont otthon maradnak, elfogyasztják az ünnepi vacsorájukat. Általában füstölt bárányt, pulykát, sertéshúst vagy ptarmigan-t (izlandi madárfaj) esznek.
Az év végét hasonlóan ünneplik, mint a legtöbb országban: tűzijátékkal és petárdával. Ám itt még nem ér véget az ünnep: január hatodikán, amit sok országban csak Vízkeresztként ismernek, az izlandiak búcsút mondanak a 13 Yule Lads-nak és más mítikus lényeknek. Ilyenkor országszerte máglyát gyújtanak, majd körülötte táncolnak a lényekkel “együtt”, így búcsúzván a következő karácsonyig.
