A darab Gyarmati Fanni 1935 és 1946 között íródott naplóját vette alapul, és születése megyegyezik a naplók megjelenésével. Hámori Gabriellában, ekkor fogalmazódott meg, hogy a lapokat életre keltve, monodrámában testesítse meg Fifi bejegyzéseit. Színészi játékával szerette volna egy időutazásra vinni a nézőket, akik így a múlt egy szeletét élhetik át. A közel 400 oldalnyi kézzel írt szöveg feldolgozása, 2015. december 15-én debütált Seres Tamás rendezésében, és azóta több, mint 50 teltházas előadást élt meg. Az előadás időtartama 80 perc szünet nélkül, a végén pedig a színésznő és a rendező interaktív beszélgetésre invitálják a nézőket.
A terembelépés érkezési sorrendben zajlott, így volt, aki 20-25 percig várakozott, a jobb hely reményében. Belépve, fekete falak fogadták az embereket. Se színpad, se díszlet, csak a székek, amik négy folyosóval elválasztva, a terem közepe felé néztek, ahol egy üres, kör alakú forgószék állt. Kis kivetítőn, a házaspár legjellemzőbb képei mellett, olyan felvételeket is vetítettek, amiket csak az előadás erejéig hoztak nyilvánosságra.
Az előadás kezdetekor, egy izzó ereszkedett a forgószék fölé, majd minden fény eltűnt, egyszerre érzékeltetve a kor sötétségét, és azt, hogy az itt hallott szavak és mondatok Fanni koponyájában fogantak meg. Az izzó sejtelmes fényt kezdett sugározni, megvilágítva a színésznőt, aki arról kezdett beszélni, hogy faképnél hagyta, az általa Mik-nek nevezett Radnótit. Az előadott bejegyzéséből sugárzott az érdeklődés és a vágy a férfi iránt. Ugyanebben az évben, 1935-ben, összeházasodtak.
A darabban szó esett a nyugatosokról, akik a legtöbb laikus meglepetésére sokszínűen viszonyultak egymáshoz. Igaz, hogy versenyhelyzetben voltak a lapba kerülésért, de amíg József Attila és a Radnóti házaspár jó viszonyt ápoltak, Babits, még főszerkesztőként is joggal volt féltékeny Miklósra, akit már akkor ’kis-Babitsként’ emlegettek. Fanni, aki gép- és gyorsíróként tartotta el mindkettőjüket, leírta és elküldte férje lapba szánt verseit. Úgy vélte Mik letisztultabban és mélyebben képes írni a főszerkesztő szintjénél, ezért is örvendhetnek nagyobb népszerűségnek művei. Sokszor megfordultak ünnepi vacsorákon, esteken. Egy ilyen este után Fanni elmesélte, hogy gyanúja beigazolódott, férje barátnőjével, Beck Judittal csalta meg, ennek az esetnek köszönhetjük a Harmadik eklogát. Feleségének, bocsánatkérésként Mik a Tétova ódát írta.
A háború szaga ekkor már a levegőben volt, mi több, Fanni abortuszai sem javítottak a helyzeten, inkább sötét árnyékot vetettek kapcsolatukra. A harmadikig, a feleség egyetértett férjével, hogy nem alkalmasak egy gyermek felnevelésére. Miklós még dühös is volt a feleségére és annak méhére, hogy hogyan is akarhatja ennyire az utód születését. Amikor Mik a háborúba ment, Fanni mindennél jobban vágyott a kis jövevényre, ezért az utolsó két terhességének megszakítása nagyon megérintette.
A vallás mindvégig átitatja a darabot, ahogy az a pár életében is meghatározó volt. Zsidó vallásuk egyre nagyobb skatulyát és hátrányt jelentett. A naplójegyzetekből kiderült, hogy egész életükben fontolgatták a keresztény hitre való áttérést. 1940-től Mik megkapta az első behívóját a munkaszolgálatra, ahová többször is visszahívták. Férje hazalátogatásáról, Fanni, mint ünnepről írt. De az összespórolt házi fogások nem voltak elegek férje egészségének helyreállításában. Szavából kicsengett, hogy ezzel ő is tisztában van.Sok szó esett a kiürült városról, amit Fanni egy oszló hullával azonosított. Bár még nem történt valós keresztelés, a legnehezebb évek alatt a feleség szívében Krisztus megszületett. Soraiban saját magatartását is elemzi, amikor kijelenti, hogy teljes hite van a Megváltóban. Már a papot is megtalálták, aki megkeresztelte őket, de az akkori zsidótörvények miatt ez nem valósulhatott meg.
A szerbiai Bor bányájában, a költő elérte, hogy az első csoporttal hagyhassa el a tábort, mert úgy értesült, hogy az ottmaradtakat kivégzik. Amíg Magyarország felé hajtották őket, a költő már járni sem tudott, két sorstársa támogatásával érte el, hogy ne lőjék le. Ekkor született meg az Erőltetett menet című verse. Miután a győri kórház nem látta el őket, a végkimerüléssel küzdő költőt Abdán, november 9-én őrei végezték ki. Felesége, naplójában mindent leírt az exhumálásról. Keserű-dühét, amikor nem tudta, biztosan azonosítani férje testrészeit.
Bár a fények kigyulladtak, és visszatértünk a 2021-es évbe, a színésznő elfojtotta a tapsot, arra hivatkozva, hogy egy ilyen könyörtelen kor „szülöttjét” sose tapsoljuk. A beszélgetés során sok kérdésre válaszoltak a darab elkészültével kapcsolatban, és mindeközben felhívták a nézők figyelmét az újra működő projektoron láthatóvá váló képekre. Az utolsó képet, elmondásuk szerint maga Beck Judit készítette Fanniról, a 2000-es években: a fotón egy erős nő szemében a zöldhályogtól kialakult vakságot láthattuk.
Szubjektív vélemények szerint, a darab remekül visszaadta a kor hangulatát, ennek ellenére mégis úgy játszott az érzelmek szálain, hogy nem késztett sírásra, inkább Fanni nyughatatlan, erőtől sugárzó jellemével tekintettünk végig rajta. Egybehangzóan pozitív megítélés jellemezte a nézők között, bár magamat is beleértve, mindenkinek másért tetszett: A fiatalok, jelezték, hogy ezek után egész máshogy állnak a nemzeti ünnepeinkhez és a legidősebb résztvevő elmondta, hogy a mű hitelesen adta vissza a kor hangulatát. Engem a színész munkája varázsolt el leginkább, ezért azt hiszem Hámori Gabriellában ezentúl mindig Fannit látom majd.
(borítókép: varkertbazar.hu)
