Keresés
Close this search box.

Legyél te is hallgatós! Jelentkezz hozzánk március 3-ig!

30 napos minimalizmus kihívás

Mire van tényleg szükségem? – 30 napos minimalista kihívás

A legtöbben már bizonyára hallottatok arról a kihívásról, melyben egy hónapon keresztül minden nap meg kell válnotok egy felesleges holmitól a szobátokból, otthonotokból. A kihívás célja a minimalizmus nevében tudatosabb életet teremteni, a praktikusságra törekedni. Ez mind nagyon szép és jó, azonban nem szabad elfelejteni a lényegét és céltalanul szemetet termelni emiatt. Kipróbáltam, hogyan alkalmazható ez a kihívás anélkül, hogy minden a szemétben landolna.

1. nap

Úgy döntöttem, kizárólag a szobámban rejtőző holmik közül válok meg 30 darabtól. Majdnem minden évben tartok egy nagy szortírozást, így kicsit aggódok, hogy nem lesz mit összegyűjtenem. Mivel nemrég raktam rendet, pontosan tudom, melyik a legkritikusabb pont a szobámban. Klisé, igen: az ágyam alatti ismeretlen telis tele van olyan holmikkal, amiket évek óta nem használtam. A legnagyobb helyet egy kirakós foglalja – félig készen, darabjai az összerakott keret közt kallódnak. Tudom, hogy sosem fogom kirakni. Ezért az első nap áldozata ez. Fogom magam, lefújom róla a port és szétszedem korábbi munkámat, egyenesen a dobozába. Átviszem az előszobába, és elégedetten pipálom ki az első napot. Ez a cicás puzzle lett az adomány kupac első eleme.

4. nap 

Gyertyák – egy, kettő, három, négy. Négy csúnya, poros, haszontalan gyertya bújt el a könyvespolcomon négy kicsi kupacba olvadva. Ennél több nem is kell: tegnap találtam a szobámban egy hasonlóan szükségtelen bögrét, rajta a horvát tenger. Van egy gyertyás dobozom, amiből kiszedek egy karácsonyi illatot és egy kanócot. Negyed óra múlva a négy gyertya egybeolvadt karácsonyi viaszmasszaként ömlik a bögrémbe.

7. nap

Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz ez a kihívás. Nem elég kirakni a holmikat, új életet kell adni nekik. Ez pedig nem mindig olyan egyszerű. Az adomány kupacom egyre csak gyarapodik az előszobában: egy cicás és egy nyalókás puzzle, egy bontatlan ágytakaró és egy szintén érintetlen utazó fogkefetartó egyvelege kuszán terül el a padlón. A kezemben fogom a kopott otthoni pólómat, rajta egy óriási olajfolt. Mindent megpróbáltam, hogy kijöjjön belőle: ecetes víz, kréta, szódabikarbóna, folttisztító szappan, sőt, a nagyit is bevetettem. Reménytelen küzdelem volt a folttal szemben, így be kell látnom, hogy ezt a pólót már nem fogom tudni hordani. Adományba nem adhatom, eladni végképp nem fogom tudni. Még egy pár percet így ülök, majd megvilágosodom.

11. nap

Takarítok: a rongy, amivel dörzsölöm a könyvespolcra ragadt – mit is? – koszt, korábban egy rózsaszín pólóm volt. Új feladatot adtam neki, így vásárolnom sem kell új rongyokat. A könyvespolcom immár tiszta, és nincsenek rajta felesleges holmik, amiket úgysem szeretek vagy használok: az adomány kupac legújabb tagja egy kincsesláda, amiben tizenévesen a levelezéseimet rejtettem. Mellette van két, nonfiguratív fém dísz, amelyeket ajándékba kaptam ugyan, de sosem rajongtam értük, így csak a könyvek mögött kallódtak nagy bűntudatomban. Valaki más biztosan örül majd neki, és remek dekor elemként funkcionál egy másik otthonban – remélhetőleg immár a könyvek előtt. 

A kezemben most egy könyv van. Sosem olvastam el, pedig ez nálam ritka. Éveken át néztük farkasszemet egymással, mégsem jutottam tovább az 52. oldalnál. Előkapom a telefonom, csinálok egy képet és felteszem a Marketplace termékeim közé 1000 Forintért. A könyv 2 napon belül elkel. Mielőtt feladom a postán, az utolsó oldalra lapozok, és elolvasom az utolsó mondatot. “A gittnek egy kissé folyékonynak kell maradnia”: Ráncba szalad a homlokom, és nevetnem kell. Nem mondtam, de a könyv a fokhagymáról szól.

15. nap

Félidő. Itt lobog mellettem a gyertya lángja, amit az első héten támasztottam fel. Egyáltalán nincs karácsony illata. Inkább… nem is tudom mihez hasonlítani. A lényeg, hogy nem karácsonyi. 

Bajban vagyok, mert kezdek kifogyni az ötletekből. Nem vagyok olyan nagy gyűjtögető, ráadásul pár hónapja kemény voltam magammal, és a kütyüket, amiknek már csak eszmei értéke volt, bedobozoltam és a padlásra hordtam. Ekkor azonban megakad a szemem egy csomag bontatlan csipeszen. Kaktuszok díszítik, azért kaptam, hogy a polaroid képeket azzal akasszam fel. Viszont két csomagot kaptam, ez már nem kellett. A korábbi kétségbeesés szertefoszlik, és úgy érzem magam, mint egy csaló, mikor a táskámba hajítom a tasakot. Holnap odaadom a barátnőmnek. 

19. nap

Azt hiszem, ma értem el arra pontra, hogy több ruhámat már nem tudom kirakni. A megmaradt holmik közül már mindet rendszeresen hordom. Az előszobában külön ruha kupac van. Nincs sok, de biztos vagyok benne, hogy nagyon örülni fognak a meleg pulóvereknek és melegítőnadrágoknak. Olyanokat tettem oda, amik jó állapotban vannak, igazából el is tudnám adni még őket, de nem szeretnék vele ennyit foglalkozni. A kihívás lényege egyébként is az lenne, hogy azonnal meg kell válni ezektől a felgyülemlett elemektől. 

Azt hiszem, ma a lemezeket nézem át. Nincs sok, összesen 12 darab bakelit csúszott a szekrényem mellé, de ez is megteszi. 3 darabtól megválok. A következő héten leadom egy lemezboltban, cserébe választhatok egyet én is a boltban lévők közül. Ez nem tudom, hogy semmissé teszi-e a szortírozásomat, de fülig érő szájjal ölelem magamhoz új szerzeményemet hazafele. Azon a héten folyamatosan Frank Sinatra énekel.

20. nap

Van egy néhány éves Activity a társasaim között. Nem tudom miért, de összesen kétszer játszottunk vele. Csodaszép, fényes és új. Mi mégis unokanővérem szakadt-összerogyott példányát koptatjuk a mai napig. Úgy gondoltam, ha az szétesik, használom az újat. Nem Activity-zünk olyan sokat. Jó lesz a régi. Az újat odaadom nagynénémnek, aki óvodában dolgozik. Másnap a gyerekek egy fényes, új Activity-t vesznek birtokukba.

26. nap

Te jó ég! Emlékszem, hogy az íróasztalom mellé egy dobozt tettem. Nem bántottam, mert annak ott a helye, de a mai napon eljött az ideje annak, hogy újra belenézzek. Őszintén fogalmam sem volt, mi van benne. Plüssök. Nem kifejezetten szépek: egy-kettőnek lóg a gomb szeme, leszakadt a bajsza, vagy raszta szőre van. Kedves gyermekkori emlékek, amelyek egyre csak fakulnak. Utoljára mindet végigsimítom, kettőt magam mellé teszek, a maradékra visszazárom a dobozt. A doboz 4 napon belül már egy állatmentő alapítványnál van, a védencek pedig boldogan gyilkolásszák új társaikat – jó, azért a legtöbben hű barátként bánnak velük. Gyerekeknek már nem adhattam ezeket a plüssöket, túl használatosak voltak, de emlékeztem, mikor mi fogadtunk örökbe alapítványtól, négylábú családtagunk egy plüss kíséretében érkezett hozzánk, aki korábbi otthonára emlékeztette. A mai napig megvan a félszemű szurikáta, és a kiskutyám úgy őrzi, mint örök cinkosát.

30. nap

Meglep, mennyi holmit tudtam eladományozni az utóbbi egy hónapban. Ez volt a legkézenfekvőbb megoldás, hiszen semmi értelme nem lett volna kidobni a kukába ezeket a teljesen jó állapotban lévő dolgokat. Volt olyan is, amivel kerestem egy keveset és olyan is, amivel nem csak mást, de magamat is boldoggá tettem. Érdekes, hogy ilyenkor könnyen eszembe jutnak a körülöttem élők, így egyből tudtam, kivel kell felvennem a kapcsolatot, hogy a megfelelő helyre jusson korábbi tulajdonom. Tetszett, hogy néhány dologba új életet lehelhettem, és az is, hogy elengedtem olyat, ami már nem adott semmit az életemhez. 

Két dolgot azonban kidobtam: találtam egy kupac összecsoffadt lufit az ágyam alatt – ezeket már nem tudtam újra felfújni, bár nem is szerettem volna; valamint egy rejtélyes módon a szekrényem mögé bújó pozsgásomnak a komposztban lett végleges helye.

Ma van az utolsó napom, és szeretnék erre emlékezni, mert élveztem. Jó volt szem előtt tartani, hogy nem lehet csak úgy megszabadulni a dolgoktól, de ettől függetlenül le lehet redukálni az élettérben felhalmozódott felesleges holmikat is egy kis kreativitással. A kezemben egy “gratulálok” feliratos fa virágdísz néz vissza rám – ez a diploma csokromba volt beletűzve, majd a ficusom mellé állatottam a földbe.

A táblácskát másnap barátnőm kezébe nyomom: Te jössz! Amint végez a kihívással, ő is továbbadja másnak.