Már jóval a megjelenése előtt sokak figyelmét felkeltette a film az elképesztően erős szereplőgárdájával, és a nézők lelkesedése a premier után sem hagyott alább: a Netflix statisztikái szerint a Ne nézz fel! jelenleg messze a szolgáltató legnézettebb filmje, 94 országban szerepel a tíz legnépszerűbb alkotás között. Ezek után természetes, hogy nagy elvárásokkal ültem le megnézni azzal a kérdéssel a fejemben, hogy vajon csak a temérdek színész-világsztár vonzotta be a sok nézőt, vagy valóban egy kivételes filmalkotásról van szó? Miután végignéztem rájöttem, hogy elsősorban nem filmművészeti megközelítésből, hanem sokkal inkább a közvetíteni kívánt üzenet szempontjából érdemes megvizsgálni ezt a produktumot.
Cselekmény
A film két csillagászról szól, akik felfedezik, hogy egy hatalmas, a földi élet kiírtására alkalmas üstökös száguld a bolygónk felé, ami hat hónapon belül bizonyosan be is fog csapódni, elhozva ezzel az emberi faj pusztulását. A két tudós elkeseredett harcot folytat a médiával, a politikai erőkkel, illetve egy tech-milliárdossal, hogy valahogy rávegyék őket, foglalkozzanak a problémával, ne csak a saját érdekeiket tartsák szem előtt.
Görbe tükör
A Ne nézz fel! nem csak az egyetlen katasztrófafilm, amit minőséginek és szórakoztatónak találtam, hanem egyben egy kiváló, groteszk szatíra is társadalmunkról, politikánkról és a tömegkommunikációról. Gyakran lehet azt a kritikát hallani, hogy a cselekmény sokszor életszerűtlen szituációkat, emberi reakciókat ábrázol. Az persze kétségtelen, hogy a filmben találhatóak túlzások, de a történések számos ponton valós eseményeken, jelenségeken alapulnak, azokból merítenek ihletet. Nem nehéz rájönni: a Ne nézz fel! üstököse a globális felmelegedés filmbéli szimbóluma ennek tudatában pedig számos párhuzamot vonhatunk le a film által lefestett és a valós világunk között.
A cikk a továbbiakban spoilereket tartalmaz.
Populista politika
Az első akadály, melybe a film hősei ütköznek, a Meryl Streep által alakított amerikai elnök. Miután ismertetik az elnökasszonnyal a részleteket, ő hamar világossá teszi, hogy nem óhajt foglalkozni a dologgal, mivel úgy ítélte, hogy az negatív hatással lenne a közelgő kampányára. Ez a viselkedés bár teljesen abszurdnak tűnhet, egyáltalán nem áll messze a valóságtól. Világszerte azt tapasztalhatjuk, hogy a legnagyobb politikai erők – ideológiától és politikai hovatartozástól teljesen függetlenül – hasonló mentalitás szerint működnek.
Persze mindenhol vannak olyan politikusok és pártok, akik zöld programmal kampányolnak, de mostanában úgy tapasztalom, hogy ezek a programok többnyire csupán hangzatos látvány intézkedéseket tartalmaznak tényleges megoldások helyett. A radikális változtatások, amik tényleges változást hozhatnának ugyanis minden esetben vagy a lakosság kényelmének és jólétének rovására történnének vagy a bolygót felfoghatatlan mértékben szennyező óriás vállalatok profitját csökkentenék. Előbbivel azért lehetetlen választást nyerni, mert az emberek soha nem szavaznának olyanra, aki az ő jólétük romlását hozná. Pláne akkor nem, ha lehet olyan populistára is szavazni, aki a világ megmentése mellé még a felhőtlen kényelmet és boldogságot is odahazudja – erre tökéletesen rámutat Puzsér Róbert is a vele készített interjúnkban. Utóbbi pedig azért problémás, mert semelyik tőkés nem támogatna olyan kampányt, ami a cége profitveszteségét okozná, így örökké anyagi és hatalmi fölényben lesznek azok, akik nyitnak a nagyvállalatok törekvései felé.
Közönyös média
Miután világossá válik, hogy a kormánytól nem remélhetnek segítséget, a tudósok a média segítségével próbálják meg felhívni a figyelmet a veszélyre. Megkapják a lehetőséget, hogy szerepeljenek az ország legnézettebb TV műsorában. Hihetnénk, hogy a szenzációhajhász média fel fogja kapni a sztorit, hiszen gyakran amúgy is az emberek rémhírekkel történő riogatásából szereznek nézettséget, de egyáltalán nem veszik komolyan őket.
Elsőre irreálisnak tűnhet, hogy a média nem veti rá magát egyből egy ekkora hírre, ám valójában ez a viselkedés egyáltalán nem áll messze a valóságtól. A jeleneteket nézve nekem egyből napjaink tévés időjárásjelentései jutottak eszembe, amelyekben unott fejjel vagy épp fülig érő művigyorral az arcukon mondják be a meteorológusoknak elkeresztelt műsorvezetők, hogy december 31-én, szilveszterkor 15°C lesz és jó idő, pedig ők is pontosan tudják, hogy tél közepén a 15°C, verőfényes napsütés egyáltalán nem „jó” idő, hanem sokkal inkább annak az indikátora, hogy valami nagy baj van bolygónkkal. Emellett, a többség már amúgy sem veszi komolyan az apokalipszisről szóló híreket, hiszen már számos jóslat hamisnak bizonyult.
Ismerem Stanislaw Lem híres idézetét: „Ne várjatok túl sokat a világvégétől!”, azt viszont nem gondoltam volna, hogy ennyire hidegen fogja hagyni a teljes emberiséget.
Telhetetlen tőkések
Filmünk protagonistáinak kilátástalan küzdelmét tovább nehezíti a tech-milliárdos Peter Isherwell, aki az elnökasszony kampányának legfőbb támogatójaként bármire rá tudja venni a politikust, hiszen csak el kell kezdenie fenyegetőzni a támogatás megvonásával. Peter karaktere számomra messze a legjobban felépített volt a filmben. Egyszere szórakoztató paródia és nyomasztó bemutató napjaink leghatalmasabb embereiről, a Szilícium-völgy óriáscégeinek tulajdonosairól. A Steve Jobs, Elon Musk, Jeff Bezos és Mark Zuckerberg személyiségjegyeiből összegyúrt karakter a filmben korlátlan tőkéjét és befolyását felhasználva ráveszi a kormányt, hogy szakítsák félbe az egyetlen küldetést, aminek van esélye elhárítani az üstökös okozta veszélyt, és megmenteni a bolygót.
Miért tesz ilyet? Mert rájön, hogy az égitest tele van értékes nyersanyagokkal, amik több milliárd dollárt érnek. Akárcsak a valós világ előbb említett személyei, Peter rálicitál a realitásra és megváltó szerepben kezd el tetszelegni, aki nem csak a világ megmentését ígéri, hanem mellé korlátlan jólétet is, az éhezés és nyomorúság megszüntetését. Mindenkit elkápráztat – szakértőket és tudósokat is beleértve – legújabb technológiai ötletével annak ellenére, hogy semmilyen tényleges bizonyítéka nincs annak működőképességét illetően. Úgy néz ki elég meggyőző portfóliónak számít a siker és a vagyon, no meg persze a jó PR. Ki kérne számon egy olyan embert, akiről minden újság és internetes médium azt írja, hogy megmenti a világot?
A Ne nézz fel! tökéletesen bemutatja, hogy napjainkra egyes magánszemélyek hatalmasabbá váltak, mint a legtöbb állam; hogy olyan emberek döntenek a világ működéséről, akiket senki nem választott meg; hogy pont azoktól várja az emberiség a megváltást, akik kárhozatba taszítanak minket.
