Holnap és holnapután is lesz 1-1 koncerted, inkább stresszes vagy vagy izgatott? Hogy érzed magad?
Beton.Hofi: Szerintem ezek nem kizárólagos érzések. Van bennem stressz nyilván, mert nyomás az, hogy szeretném kiszolgálni azokat az embereket akik eljönnek. Meg nem tudom, van a színpadnak egy fura értelemben vett magánya és egy kicsit olyan, mintha minden egyes alkalommal államvizsgáznál. Nem a világ vége, meg ilyesmi, meg tudod a tételeket, de egyszerűen mégiscsak egy államvizsga. Valahogy a tudat így nyomást képez. Egyébként leginkább nem érzek semmit, aztán ahogy közeledik, nyomást és némi szorongást. És most, hogy már csak egy-két nap van előtte, megjelent az is, hogy várom. Meg, szerintem biztos pozitív reveláció lesz a vége. Úgyhogy vegyes. De szerintem ez a legtöbb előadónak vegyes. Egy küzdelem magaddal.
Mindig ugyanazok az emberek vesznek körbe? Arra gondolok, hogy ugyanaz a DJ van veled?
Igen, ugyanaz a DJ van, a Taxi Bandi. Ő az elejétől kezdve nyitott felém, még amikor csak SoundCloud-on voltak fönt zenéim. Aztán igazából ő megkérdezte, hogy lehetne-e a DJ-m és már a Kapitány Máténak ő volt, tehát volt egy ilyen proof, hogy ő ezt így tudja, és mondtam, hogy persze. Aztán igazából teljesen összenőttünk. Most is egész héten együtt próbálunk.
Akkor gondolom biztonságot ad, hogy ő veled van a színpadon.
Hát, igen, de egyébként nem vagyok már 18 éves én sem és nincs szükségem ilyen kapaszkodókra, de jó, hogy ő van ott. Inkább így fogalmaznék.
Mi nyomaszt legjobban egy koncert előtt?
Az például szerintem tök nehéz, hogy oda kell menni nagyon hamar, ugye hangpróbára, meg társai, és utána sok óra eltelik, ott ülsz, és nem történik meg a dolog. Ez például. De ezen kívül semmi. Nyilván, ahogy fogy az idő a koncertig, úgy egyre jobban megy fel az adrenalin.
Ezek szerint nem jutottál még el arra a pontra, hogy megszoktad volna a koncertezést.
De, egyébként alapvetően azt gondolom, hogy de. Mondjuk most voltam egy vidéki turnén, és ott már nem volt ez egyáltalán. De ez a saját Akva, bár csak KisHall, de akkor is ez lesz az eddigi legnagyobb egyéni koncertem, ahol én vagyok a fő fellépő. Volt Budapest Park a Dzsúdlóval, ott jelentősen többen voltak, de ez egy klubkoncert lesz. Zárt tér, és tudom azt, hogy tényleg mindenki miattam jön. Ötvenhárom perc alatt elmentek a jegyek, ez azt jelenti hogy várják ezt a dolgot eléggé.
Én is csalódottan vettem észre, hogy máris soldout lett.
Ticketswap-en kétszázan várnak értesítésre, hogy van-e eladó jegy.
Komolyan?
Nagyon durva, ja.
Hogy gondolsz most vissza a legelső koncertedre?
Az szerintem Veszprémben volt másfél évvel ezelőtt, előfellépő voltam Kapitány Máténak meg Lil Frakknak és még csak kb. három számom volt. Vagy az is lehet, hogy csak kettő. És nyilván nem voltak olyan sokan, de azért volt egy pár ember, aki már ismerte a dalokat, nagyon durva volt. És akkor teljesen magamat adtam, mondtam egy csomó hülyeséget, és a vége az volt, hogy azt éreztem, hogy nagyon megszerettek és nagyon jól sikerült a dolog. De mondom, szerintem voltak húszan az én részemen.
Áttérnék a Süt a nap című dalra. A kérdésem az, hogy hogyhogy bekerültél a klippbe?
Ez úgy volt, hogy egyébként jóba lettünk Dáviddal a munkán keresztül, és a menedzsere nagyon jóba van Miki 357-tel, aki az én alkotótársam. És, mivel nekem is közöm volt a projekthez, ezért a Miki még inkább nyitott volt arra, hogy ha bármit kell hozzá forgatni, akkor ő megcsinálja. Ezt igazából egybekötöttük azzal, hogy lementünk Zánkára és Balcsiztunk, vacsoráztunk így sokan, a stáb meg mi. Tök jól éreztük magunkat, leforgattuk ezt, amit inkább visualisernek neveznék, mert igazából autóval megyünk benne jobbra-balra. Kommentekben egyébként látom, hogy nehezményezik, hogy mi az, hogy a Süt a nap című dalra két fiú egy autóban ül. Ez pontosan nem akartuk túlgondolni semennyire, hanem csak egy hangulat, hogy krúzolgatunk és dumálgatunk hölgyekről. Nehezményezték, de szerintem nem kell túlgondolni.
Szerintem sem. Hosszútávú projekt lesz ez a Miller Dáviddal?
Nincs ez így megbeszélve, hogy hosszú távon dolgozunk együtt, de vannak közös dolgaink amik készülnek, csak még nem jelentek meg. Szerintem tök nyitottak vagyunk egymásra, meg kedveljük egymást.
Kicsit a comic sinsről: láttam, hogy FULL rojál volt az album munkacíme.
Volt ilyen? Ezt hol láthattad?
Youtube-on, a POWERBANK leírásában olvastam, hogy A dal a készülő ‘FULL rojál’ című albumon lesz megtalálható.
Lehet, hogy volt egy ilyen fázis, de szerintem csak az volt, hogy nem tudtam, hogy pontosan mi lesz, és valamit kellett írni.
Reméltem, hogy van hozzá valami izgi sztorid.
A FULL rojál az egyetemi életben volt a társaságunk neve meg a brandje igazából és gondolom az. De például a PERU című számban van egy rész, ami csak a háttérben hangzik, hogy full rojál fless, vagy valami ilyesmi, és az erre referencia.
Mi alapján hívtad a közreműködőket?
Egyrészt van, akit tudatosan hívtam, mert előre tudtam, hogy a zene milyen lesz, és átgondoltam, hogy ki az, aki szerintem beleillene. Van, akivel meg egyszerűen intuitív módon jött ki. Például a Realisztikos közreműködésekben mindig az volt, hogy átmentem hozzá, hogy csak zenéljünk, és mutogatott számokat vagy demókat. Például az ANAKONDA is az ő demója volt, meg a PERU is. A végén megcsináltuk, és elkunyeráltam tőle. Ő például elsősorban így lett feat az albumon. Az OFFWHITE-ban meg a Jorgosznak a konyhájában vettük föl a verzéimet, és akkor ott ültünk, jó hangulatban voltam, mondom faszi, köszönöm, hogy itt lehetek, gyere rá akkor te is erre a trackre. Spontán jött egy ilyen hangulat.
Bár még csak júniusban jött ki, de van olyan dolog, amit máshogy csinálnál az albummal kapcsolatban?
Esetleg színesebben venném föl a különböző flowkat. De egyébként szerintem nem. Magával az albummal egészen elégedett vagyok a magam szintjén. Akkor, amikor ezt csináltam, akkor itt tartottam, úgyhogy nincs bennem ilyen megbánás.
Mit szólsz ahhoz, hogy inkább albumként hivatkoznak a comic sinsre? Mi is így beszéltünk róla eddig.
Nincs ezzel semmi gond igazából, mert mai értelembe véve ez mégiscsak több szám egy megjelenésen, amit gond nélkül lehet albumnak nevezni. Egy EP-t, ami régen kisalbumnak minősült, azt is nagy albumnak nevezünk. Szerintem ezek a dolgok a hétköznapi kommunikációban elmosódnak. A mixtape, ami alapvetően a neve, az azért van, hogy előjelezze, hogy nagyon sok producerrel dolgoztam rajta, és hogy össze vannak rakva rajta különböző elemek meg puzzle-k. De nem egy koncepcióalbum.
Tartani szeretnéd ezt a formátumot vagy most más van tervben?
Nekem tetszik ez a formátum és nagyon kényelmesen érzem magam benne jelenleg, de ha mondjuk találnék egy olyan producert (akit nem keresek egyébként) akire azt mondom, hogy csak vele akarok dolgozni, mert valamiért bekattant, akkor lehet, hogy koncepcióalbumot fogok készíteni.
Van esetleg kedvenc dalod az albumról?
Hármat mondanék, igazából sok van és hangulatfüggő, de egyébként a POWERBANK2, a BALKAAN FREESTYLE, és mondjuk az ANAKONDA. De a legszemélyesebb mondjuk a NE HALLGASD MEG vagy az ÁRVAHOUSE.
Elhívtak a Síkideg Podcast-be és a Második Reformkor Alapítvány is elhívott beszélgetni. Mit szólsz ahhoz, hogy most már nem csak a zenéd fontos, hanem az is, amit mondasz? Hogy érzed magad ebben?
Jól érzem magam ebben, de veszélyes terepnek tartom. Most az számít és annak az értéke ment föl egy picit, hogy mit mondok civilként, de mikor jön el az, amikor az is fontossá válik, hogy ki a partnerem, milyen színű a hajam, meg társai. Nyilván van egy erős social media jelenlétem, meg én is szeretek ökörködni egy csomó dolgon, viszont nem akarok elmenni abba az irányba, hogy ne essen szó a tartalomról. Szeretnék erre figyelni, mert engem azért frusztrál, ha arra kell válaszolnom, hogy mi a kedvenc színem. Az nem tartozik ide.
Összességében, ha általános dolgokat érintő témákról van szó ‒ mint például a szakmákról szóló beszélgetés a Második Reformkor Alapítványnál ‒, azokra továbbra is szívesen el fogsz menni?
Hát érdekelt, hogy ez milyen. Alapból az ilyen jellegűekre azt mondom, hogy igen, de mindig esetileg megvizsgálom, hogy ennek mi a hozománya, ez miről fog szólni, és ezek alapján hozok meg döntést.
A Síkideg Podcast-ben említetted, hogy egy nyugodt ember vagy. Mi hoz nyugalmat az életedbe?
Jó kérdés. Ha mondjuk ki vagyok pihenve, az nyugalmat hoz az életembe. Ha az alapvető szükségleteim megvannak, az is hoz nyugalmat az életembe. Mert ha ezek nincsenek meg… Nálam két végpont van: vagy elviselhetetlen vagyok, vagy nagyon jó arc, tudod, és a kettő között nem sok átmenet van. Nyugalmat ezek az alapvető fiziológiai dolgok hoznak. Ha nem ég a ház, tök nyugodt vagyok. Ha frusztrált vagyok, akkor tudok hisztis lenni, vagy csípkelődő lenni, hirtelen lenni.
Milyen érzés covereket kapni? Heidi Albert OFFWHITE feldolgozása nagyot ment.
Nagyon jó érzés covereket kapni, ezen gondolkodtam még régen is, mielőtt nem zenéltem, hogy mennyire menő. És izgalmas előadóként, hogy mások hogyan értelmezik a zenéket. Egyszer elég rossz pillanatban voltam, mikor kaptam egy üzenetet, hogy készült egy NE HALLGASD MEG cover és nem azt mondom, hogy X-Faktor győztes élő produkciós szint volt, de az, hogy valaki ott gitározott és belement abba az érzésbe, az azon a pontos rendesen megtört. Én tudom, hogy miről szól az a dal, vagy, hogy nekem miről szól, és otthon egyedül ezt hallgattam, és nagyon nehéz volt. De az OFFWHITE cover is nagyon menő. Megtiszteltetés és izgalmas. Remélem minél több ilyesmi lesz.
Az történt, hogy félreértették a NE HALLGASD MEG mondanivalóját, vagy azért volt nehéz meghallgatni, mert annyira hatott az érzéseidre?
Sorsszerű volt ez a pillanat, mert akkoriban történt valami ami azzal a témával kapcsolatos, és közben ez arra emlékeztetett, hogy nyilván ez a múltamhoz tartozik, de arra emlékeztetett tudat alatt, hogy a jelenemben ott tartok ezzel az üggyel kapcsolatban, hogy a jelenben más emberek feldolgozzák. Inkább meghatott, tehát nem az volt, hogy rossz, vagy hogy milyen, hanem meghatott, hogy volt egy párkapcsolat vagy egy trauma, és aztán abból lett egy szakítás, aztán abból lett egy szövegírási fázis, meg minden, abból lett egy dal, az hónapokkal később megjelent, és akkor utána még nem tudom mennyi idővel később még valaki ezt feldolgozza. Közben az egész magja egy nagy fájdalom, egy konkrét esemény vagy eseménysorozat. És fura nézni, hogy hány értelmezése van ennek a történetnek mára.
Azért is érdekes bármi maradandó művészeti alkotást kiadni a kezedből, mert az húsz év múlva is visszatérhet.
Igen, de nem tudom, mi mennyire maradandó ebben a mostani kulturális térben. Annyira összetett kérdés, meg az van, hogy szerintem most egy hónap alatt valakit felkapunk és elfelejtjük egy hónap alatt teljesen. Úgyhogy nem tudom, hogy mi az utóélete például egy 2021-ben megjelent albumnak. Figyelj, ez az album még nem jött ki fél éve, de néha azt érzem, hogy olyan, mintha már évek óta kint lenne. Vagy például az AKC Misinek ebben a műfajban a Neon című albuma olyan, mintha három-négy éve jött volna ki, és egy két éves album.
Stresszel ez téged?
Nem. Szerintem nincs értelme ebből az aspektusból megközelíteni. Az idő úgyis mindig begyalul. Ez szerintem egy olyan vesszőparipa, amit kár az embernek maga alá gyűrni. Meg ez egy birtokló hangulat lenne, ami szerintem nem egészséges.
Szerinted majd a 2019-20-21-es évekre úgy tekintünk majd vissza, mint egyfajta magyar hiphop aranykorra? 6363: Út és Metamatika, Kapitány Máté, Lil Frakk, Ress: Kontroll, Lil Frakk & D.Koms: Kutyavásár, Beton.Hofi: comic sins, és még hosszan sorolhatnám a jobbnál jobb megjelenéseket.
Szerintem ez azért nem lesz így, mert elég csak egy lépésnyit haladni a hiphop-on belül, és egy réteg azt mondja, hogy ez nem rap. Egy réteg számára lehet, hogy így lesz. Átfogóan a magyar hiphopban soha nem lesz ez így. Olyan az élményem, mintha tízmillió fociedző és hiphopszakértő országa lennénk. Össze tudnak veszni az emberek azon, hogy kinek milyen a lecsója, vagy hogy milyen tésztával eszi a halászlevet, és a beszélgetés nagyon hamar oda terelődik, hogy aki nem gyufatésztával, annak miért nem döglik meg egyébként a családja? Miért nem hordják szét a rókák a nagyszüleit? Miért nem telepítenek rakétasilót a kertjükbe? Szóval, nem hiszem, hogy így fognak rá hivatkozni, de lehet hogy lesz egy pár ember, aki igen.
Dolgozol most valamin?
Vannak ötletek meg dalkezdemények. Jövő tavasszal akarok kihozni egy deluxe albumot vagy deluxe mixtape-t. Úgyhogy végülis mondhatjuk, hogy dolgozom rajta, de hol intenzívebben, hol kevésbé intenzíven.
Azon gondolkodtál amúgy, hogy énekelj?
Szoktam belevinni dallamosabb részeket a dalaimba, de nem tudok énekelni. Azt sem tudom megkülönböztetni már, hogy dó-ré-mi, vagy mi az, és hogy hogy folytatódik. Gyerekkorom ének óráin általában éppen vegzálták az aktuális ének tanárt, hogy miért tanít éneket. Ebben sajnos így visszanézve én is részt vettem. Volt olyan, hogy négy egyest beszedtem kettő darab hét alatt. Az egész maradék félév arról szólt, hogy az osztály előtt kell énekelnem, négyes-ötösöket próbáltam begyűjteni becsületből, hogy ne bukjak meg. Úgyhogy nincs előképzettségem. Állítólag van hozzá érzékem, ezt elég jó énekesek mondták, ami jól esett tőlük. A magam egyszerű, laikus módján próbálkozom vele. Látok magam előtt egy olyan pontot, ahol vagyok olyan alázatos, hogy eljárok ének tanárhoz, hogy ebben fejlődjek vagy tudatosabb legyek. Koncerten nagyon sokat énekelek szerintem, de nem vagyok benne tudatos, mindig ahogy esik, úgy puffan. Annak van egy amatőr bája vagy izgalma, hogy akkor most hogy fog hangzani ugyanaz a szám, hogy te figyelj már, kétszer nem hallottam még ugyanúgy az ANAKONDA-t.
De ettől jó élő koncertre járni, nem?
Végülis igen, ez egy jó válasz, lehet, hogy majd ezt fogom mondani.
Nyilván nem azért megy az ember, hogy a stúdióverziót hallgassa meg, amit otthon is szokott. Vagy van, aki erre vágyik?
Szerintem biztos, hogy van, aki erre vágyik és azt mondja, hogy de nem is úgy hangzik, mint otthon. De ez jó és bíztató, ha így gondolod.
Abszolút. És ha kipróbálnál más műfajt, milyen lenne az?
Szerintem az albumon, vagy az eddigi számaimban vannak R&B és pop elemek, de ha kipróbálnék más műfajt, akkor szerintem az a reggie lenne, vagy az alternatív.
A magyar szövegközpontú alter szerintem most szintén aranykorát éli.
Kiket emelnél ki?
Csaknekedkislány, Carson Coma.
Múltkor cseréltem egy Carson Coma pólót egy comic sins pólóra a Giorgioval. Kérte, hogy legyen neki egy comic sins pólója, de mondtam, hogy már nem lehet kapni, és azt válaszolta, hogy oldjam meg. Mondtam, hogy ó tesó, megpróbálom, de aztán felajánlotta, hogy ad érte egy Carson Comásat, és akkor megoldottam, hoztam neki egyet.
Mint a mezcsere a fociban, nem?
Igen, és most erre fogok rámenni. Nyilván van nekem még pár darab otthon, bár már nem lehet kapni, de majd így begyűjtök pár olyan magyar merch-t, ami érdekel.
Hajrá, és köszönöm szépen az interjút.
(Ezen a ponton Ádámmal az újságírásról kezdtünk el beszélgetni és a saját élményeiről is mesélni kezdett.)
Nincs mit, én is csináltam ilyeneket, a gimnáziumban is írtam az iskolaújságba, a tanárokkal csináltam havi interjúkat, és az egyetemen is csináltam ilyeneket, élő interjúkat is vezényeltem. Ami még érdekes, hogy például az aktuális slammerekkel úgy találkoztam, hogy műsorvezető voltam egy egyetemi fesztiválon, és volt egy kerekasztal-beszélgetés, és ez azért érdekes, mert két évvel később a Borsos Bence megkérdezte, hogy slammelek-e vele, úgy, hogy én sosem slammeltem. És nekem az a színpadra lépés, ott, azon a ponton ‒ ott volt egyébként a Saïd is a teremben, ami nekem akkor sokat jelentett ‒ egy olyan érzés volt, hogy bazdmeg, nekem reppelnem kéne. Mármint, hogy tudom, hogy reppelni akarok, és nekem ezt meg kéne csinálni. Ehhez egy óriási és nagyon fontos élmény volt az, hogy felmentem a színpadra, és éreztem valamit. Ez nagyon jó volt, időben történt.
A TŰZ/BENG edzett férfi című szövegetekre gondolsz?
Igen, azon a bajnokságon volt.
Meddig jutottatok el?
Figyelj, az volt, hogy a döntőbe bejutottunk, azért van ugye két videó fent, mert az egyik a selejtező, a másik a döntő. A döntőből zsűripontszám alapján szumma asszem a másodikok lettünk, vagy lehet, hogy harmadikok. Csak kérlek szépen, kettő másodperccel túlléptük az időt, ezért az azzal járó pontlevonás miatt már nem voltunk helyezettek. De igazából volt egy országos, jó eredményünk a Bencével. De nem számít, nincs ezzel semmi baj, jól alakultak így a dolgok. És még az az érdekes, hogy ezen az országos teamslamen a Dzsúdló is ott volt a Maier Petivel. Tehát volt egy Beton.Hofis-Dzsúdlós slam két évvel ezelőtt, ahol még egyikünk se volt sehol.
Követed még a slam poetry-t?
Nem annyira. Mészáros Petinek és Bárány Bencének voltam a saját estjén a Trafóban, nagyon ajánlom mindenkinek. És szerintem a Síkideg Podcast-ben mondtam, hogy valahol hallottam, de szerintem ott: a pavlovi reflux-ot ‒ ezt mindenképpen szerettem volna megjegyezni. És nagyon ajánlom, jól összerakott műsor, tényleg szórakoztató.
Mészáros Peti múltkor már nem versenyzett, hanem a műsorvezetője volt az Országos Slam Poetry Döntőnek.
Nem ismerem most az eseményeket, meg gondolom a covid miatt most valamennyire meg is állt, de láttam, hogy a Gyenge Veroni nyerte és meg is néztem a műsorát, és erős volt. Nem is az, hogy virtuóz nyelvileg, hanem egyszerűen maga az egész üzenet annyira erős volt, hogy azt átélted vele a színpadon is, és ennyi. A slam ilyen szempontból szép.
(fotók: Szép Ákos)
