Borítókép: Emily Ranquist, Pexels
Politológiát és közgázt is végeztél, végül mivel foglalkozol?
Igen, az alapdiplomám alapján politikai menedzser vagyok, a mestert pedig Nemzetközi Gazdaság és Gazdálkodás, Vállalatgazdaságtan és Pénzügy szakirányon végeztem. Jelenleg egy fintech cégnél dolgozom bróker elemzőként, de sokkal sokrétűbb a munkám, a különböző befektetési szolgáltatások értelmezésével, elemzésével, keresőmotor optimalizálással (SEO) is foglalkozok.
Akkor inkább a közgáz vonalat hasznosítottad.
Igen. Anno azért választottam először társadalomtudományi képzést, mert azt hittem a reálos kurzusok túl nehezek lesznek. Azonban politikai menedzserként is voltak gazdaságtudományi tárgyaink, mint a statisztika, mikro, makro, vezetés és szervezés. Vegyes volt a képzés, és mivel tetszettek a “biznisz” kurzusok is, így egyértelmű volt, hogy mesteren a közgázt csinálom. Anno a bolognai rendszer előtt bárki, aki a Corvinuson társadalomtudományi képzést tanult, az első három évben ugyanazon a közgázos alapon ment át, és utána specializálódott. Ezzel a választással kvázi ugyanezt az eredményt szerettem volna visszahozni.
Anno miért pont a politológia mellett döntöttél?
Korábban a pedagógiát néztem ki, de arról lebeszéltek. Humán(abb) beállítottságú, elemző alkatnak tartom magam, szóval eszerint kezdtem képzést keresni. A másik, ami vezérelt, hogy jártam anno a Corvinus érettségi előkészítőjére, és szerettem volna tag lenni, tanítani, ha már pedagógus nem leszek, amihez feltétel volt a jogviszony az egyetemen. Így az Egyetem társadalomtudományi szakjait kezdtem böngészni, azok közül pedig ez fogott meg leginkább. Opció volt még Nemzetközi Tanulmányok, de azt túl multidiszciplinárisnak éreztem, nekem hiányzott belőle a specializáció, és hasonlóan voltam a Kommunikáció- és Médiatudománnyal is, túl felületesnek találtam. A Szociológia pedig szimplán személy szerint nekem nem tetszett, nem láttam benne a kutatási lehetőséget, ami passzolt volna hozzám akkor. Ma már talán másképp vélekedek erről.. A politikát viszont akkor is követtem, tisztában voltam a főbb szereplőkkel, és hogy mi van napirenden. Úgy voltam vele, hogy sokrétű képzés, így kezdésnek jó lesz, aztán majd kiderül milyen belülről.
Nem volt konkrét elvárásom a képzéssel kapcsolatban, mivel fontos az, amit az egyetemen tanul az ember, de egyetemistaként legalább ugyanolyan fontos a tanulmányokon kívüli tevékenység is. Tudtam, hogy itt minden szempontból jó környezetben leszek. Sok tanárom állt közeli kapcsolatban közéleti szereplőkkel, a velük való érintkezés így adott volt. Az intézet minden lehetőséget megadott arra, hogy a szakmában fejlődjünk. Könnyen vállalhattunk kutatói vagy egyéb állást, ezzel sajnos nem sok hallgató élt. Volt szaktársaim közt van önkormányzati képviselő, pártelnök, van, aki adott párt működéséért felel a háttérben.
Szerintem az egyetemre szellemi műhelyként kell tekinteni, ha tanulsz rendesen, és mellette is aktív vagy, akkor jönni fognak a lehetőségek.
Említetted, hogy volt csoporttársaid dolgoznak pártokkal. Mit gondolsz arról a berögződésről, hogy aki politológiát tanul az politikus lesz? Miből eredhet ez a feltételezés?
Szerintem abból, hogy nagyon egyértelmű a szak tárgya, ami a politika. A laikusok ezt nagyon könnyen összekapcsolják azzal, hogy ha érdekel a politika, akkor aktívan művelni is akarod. Sajnos nem ismert a mindennapokban az, hogy mennyire sokrétű a politológus szerepe.
Amikor megkérdezték, hogy akkor én most politikus leszek, mindig azt válaszoltam, hogy három évig tanultam, miért ne legyek az. Három évig azt elemeztük, hol lehet hibázni, hogy működnek ezek a rendszerek, és nekem ezek után főleg nem jött meg a kedvem a politikához, a közéleti szerepvállaláshoz.
A másik, hogy nem előfeltétel a politológia ahhoz, hogy politikus legyél, de mindenképp előny és segít, például, ha egy napirenden lévő kérdés hatásosságát akarja valaki vizsgálni. Szerintem egyébként három részre lehet osztani a későbbi elhelyezkedést. Maradhatsz az akadémiai világon belül, vagy olyan kutatóintézeteknél, mint pl.: Medián, Századvég, Külügyi és Külgazdasági Intézet. Elmehetsz a közszférába, kormánytisztviselő, köztisztviselő lehetsz. Több ismerősöm ment miniszterelnökségre pl. európai referensnek. Ebbe a feladatkörbe tartozik a lapszemlézés, döntéselőkészítés az aktuális osztályon, az aktualitások összefoglalása és elküldése az államtitkárnak. Talán még ide sorolhatóak az állami fenntartású, de amúgy versenyalapon működő cégek, mint a Nemzeti Befektetési Ügynökség, a HIPA. Az utolsó kategória az aktív közéleti szerepvállalás (politizálás), pl.: önkormányzatokban. Vagy a +1, a pályaelhagyás és versenyszféra.
Egyértelműen nagyon sokrétű a politológus szerep. Téged egyik része sem fogott meg annyira, hogy ebben helyezkedj el?
Nagyjából az egyetem másodévétől kezdett világos lenni, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Mindegyik politológusi szerepben tetszett valami, de ha nem azzal foglalkoznék, amivel most, akkor nekem a befektetés ösztönzés lett volna szimpatikus. Hogy hogyan győzöd meg a zöldmezős beruházásokat, hogy Magyarországot válasszák belépési pontnak.
De egyébként a politológusok közössége egy nagyon zárt közösség, nem úgy kezd az ember karrierbe, hogy LinkedInen bejelentkezik és akkor már gyakornok egy intézménynél Sokkal inkább egyetem mellett különböző szakmai lehetőségeket kell keresni, mint a TDK, kutatás, ahol bizonyítani lehet, végül ez vezet el egy lehetőséghez. Én extraként diákszervezeteztem például, ott tanultam meg nagyon sok olyan készséget, amelyet a karrieremben hasznosítani tudtam. Egy alapítványt kellett működtetnünk, ami rengeteg szervezéssel járt, ebből tudtam szakmai tapasztalatot és kapcsolati tőkét szerezni. De sok oktatóm mondta, hogy ott vannak fogadóórán, ennek ellenére a hallgatók nem kopognak be hozzájuk, pedig a legtöbb sztori így kezdődik, az ilyen beszélgetésekből. Aztán elkezdesz kutatni, eljársz konferenciákra, és a kapcsolatokon keresztül megtalálnak a lehetőségek.
Én Erasmuson is voltam Lipcsében, az Universität Leipzigon, ami egy kifejezetten jó egyetem, és én nagyon élveztem. Leginkább politikai gazdaságtani képzéseket tanultam. Szerintem, aki megteheti mindenképp éljen ezzel a lehetőséggel.
A nyugati egyetemesség nem feltétlenül abban más, hogy az infrastrukturális feltételek jobbak. Ebben az itthoni intézmények is okésak. Az a különbség, hogy teljesen máshogy állnak a képzés rendjéhez, mint itthon.
Volt egy projektünk, amelyet a végén Berlinben egy agytrösztben, valódi elemzőknek kellett prezentálnunk. Egy hallgatónak már egy ilyen környezet sokat jelent, és hogy egy olyan személytől kap visszajelzést, aki minden nap ezzel foglalkozik. Az oktatás egyébként Németországban és itthon is kvázi ketté volt osztva, a tárgyak fele hazai témákkal foglalkozott, míg a másik fele globális elméletekkel és tudással. Mivel a politológia alapvetően angolszász eredetű terület, így a világ megértését saját környezetén túl abszolút globális kontextusban próbálja értelmezni és megértetni.
Hogy érzed, megérte elvégeznéd a politológiát attól függetlenül, hogy nem ezzel foglalkozol?
Szerintem abszolút. Jó, hogyha az embernek van egy térképe a világhoz. De csak akkor kapja meg az ember ezt az érzést, ha nem – bár nem szeretem ezt a kifejezést, büfészakként – hanem komoly lehetőségként tekint a képzésre Ehhez kell kicsit tanulni és nyitottan állni az egyetemhez.
Összességében a jövőben nem valószínű, hogy ebben helyezkedjek el. Viszont az érdeklődési körömben mindig ott van és lesz a közélet, de nem biztos, hogy vágyom aktív közéleti szerepre. Egyrészt ezek nagy része konfrontatív szerep, másrészt én a versenyszférában jobban érzem most magam.
