A Kegyetlen Színház esztétikája

színház

A 20. század színházi forradalmára, Antonin Artaud radikálisan újragondolta a színpad szerepét. A Kegyetlen színház nem történeteket akart elmesélni, hanem közvetlenül a néző tudatára és érzékeinkre hatni. A szöveg helyét hangok, fények, gesztusok és nyugtalanító képek vették át, hogy a közönség nem pusztán szemlélője, hanem átélője legyen egy olyan katarzisnak, amely a lélek legmélyebb rétegeit is képes megérinteni.

Voxa – egy feltörekvő app, ami új dimenzióba helyezi az olvasást

Voxa promó

A 97. Ünnepi Könyvhetet keresztül-kasul bejárva érdekesebbnél érdekesebb dolgokra lehetett bukkanni. A megszokott kiadói standok mellett ráadásul feltűnt egy új pavilon is, amelyben bár könyvek sorakoztak, azokat nem eladásra kínálták. Így ismerkedtem meg a Voxa nevű applikációval, ami szerintem forradalmasítja az olvasáshoz és a könyvekhez való hozzáállásunkat.

10 film, ahol a csend mondja ki a lényeget

Film-csend

Amióta létezik a hangosfilm, a dialógusok alakította drámák természetes részei a mozinak. Joggal gondolhatjuk tehát, hogy abból a filmből, amelyben minimálisra csökken a beszéd, éppen a lényeget veszik el. Vagy mégsem? Cikkemben tíz olyan filmet gyűjtöttem össze, ahol a csend nem hiány, hanem a beszéd maga.

Sebzett erotika – kritika a Feledi project Psyché című előadásáról

Psyché

A Feledi Project Psychéje nem kertel. Nem is nagyon volna miért: Weöres Sándor hősnője sem az a nő, aki engedélyt kér arra, hogy vágyjon. Psyché alakja már a papíron is nyugtalanító: egyszerre lélek és test, szabadságvágy és kiszolgáltatottság, provokáció és sebzettség. Feledi János koreográfiája ezt a belső ellentmondást nem elmeséli, hanem egy zavarosan, szélsőségesen hömpölygő hangulatáradatként mutatja be. Az előadás így nem egyszerűen Weöres Sándor eredetileg 1972-ben megjelent versciklusának táncszínpadi adaptációja- adaptálni nem is lehetne- hanem annak érzéki, néha kényelmetlen, néha kifejezetten pironkodtató továbbgondolása. Psyché minden nőben ott él belső titkok formájában. Nem is csoda, hogy zavarbaejtő a tükör amit magunk elé kapunk.

Hemingway első és egyetlen szerelme – Vándorünnep-kritika

Hemingway - Vándorünnep

Mindenkinek megvan a maga kedvenc szerzője, és az is, akit – bár nehezen emel le a polcról – nagy írónak tart. Ambivalens a kapcsolatom Hemingwayjel, de valószínűleg nem én voltam az egyetlen nő, aki így állt hozzá. Legalábbis ami a műveit illeti. Így esett, hogy a Vándorünnep kifejezetten kellemes meglepetésként ért.