Borítókép: Max Pixel
Lerágott csont(?)
A klímaválság nem egy újkeletű dolog. Körülbelül a hetvenes évek óta téma, hogy az üvegházhatású gázok miatt az atmoszférába bejutó napfény a földfelszínről „visszapattanva” nem tud távozni a bolygónkról, így hőenergiáját itt adja le, ezzel melegedést okozva. Talán pont emiatt sok ember, aki az X vagy Y generációba születetett már fel se kapta a fejét, amikor a tudósok ismét előhozakodtak a „világvégével”. Azonban ez 2021-ben sürgetőbb probléma, mint valaha, sőt a tudósok nagyrésze szerint már bőven elkéstünk, 1,5 °C fokos hőmérséklet emelkedésnél visszafordíthatatlanul átalakul bolygónk ökoszisztémája.
Élettani hatások, avagy mennyire valós probléma bolygónk melegedése
Aszályok, tüzek, árvizek. Ez a Mad Maxesen hangzó szetting mára sajnos elég valós forgatókönyv lehet, ami közvetlenül PTSD-t, közvetve pedig szorongást idéz elő az emberek egy jelentős hányadában. Ennek a szorongásnak 2003-ban Glenn Albrecht már nevet is adott: Solastalgia (a latin sōlācium, vagyis kényelem és a görög -algia vagyis fájdalom/gyász ötvözéséből).
Generációs probléma?
A rövid válasz, hogy: nem. Mivel egy hosszútávú problémáról beszélünk, felmenőink érdeke is, hogy az unokáikat ne érintsék azok a folyamatok, amik már az ő fiatalkorukban elkezdődtek, még ha nem is teljesedtek ki 50 év alatt. Azonban a probléma épp ez. Az ember hajlamos csak a saját élete végéig látni, és ez a szűklátókörű hozzáállás okozta azt, hogy mégis csak generációs probléma lett a globális felmelegedés.
Z generáció
A digitális bennszülöttként számontartott generációnál diagnosztizálják a legtöbb mentális betegséggel küzdőt. Ez pedig azt jelenti, hogy a folyamatos információáradat közepette hozzájuk jutnak el elsőként, és a legnagyobb mennyiségben a klímaválsággal kapcsolatos hírek (is). A legtöbb ilyen hír pedig egyvalamire van kihegyezve: nincs több időnk. Nem lehet áttolni a következő generációra, sőt már évtizedek se kellenek, és globális méretű katasztrófa sújtja az emberiséget, ami legjobb esetben is drasztikusan megváltoztatja az eddig folytatott életvitelünket.
Ez a borús jövőkép pedig a fiatal koruk miatt fogékony Z generációra (~1997-2012) fejti ki a legnagyobb hatást, még eggyel gyarapítva az itt amúgy is erősen jelen lévő szorongások számát. Egy nemzetközi felmérés szerint, amit a Bath University kezdeményezett, és 5 másik egyetemmel együtt készített el, a fiatal felnőttek majdnem 60 százaléka nagyon aggódik a klímaváltozás miatt. A megkérdezettek több mint 45 százalékánál pedig a mindennapi életük során is folyamatosan jelen van a globális felmelegedés miatti szorongás.
Ha racionális félelem, akkor miért szorongás?
Mert nem vagyunk képesek tenni ellene, legalábbis nem úgy, ahogy azt a tömegmédia próbálja ráerőltetni az egyénre. Amikor valami racionálistól félünk, az két dolog miatt lehet: vagy nem értjük az adott dolgot (hiszen, ha megértjük, sokszor maga a félelem is megszűnik), vagy valami jellegéből adódóan ténylegesen veszélyes dologgal állunk szemben, így a félelem érthető dolog, hiszen a túlélő-ösztön táplálja. A globális felmelegedés problematikája azért más, mert hiába racionális a félelem, sem elfutni nem tudunk előle, sem megoldani nem tudjuk, így kialakul az e felett érzett szorongás.
Mit tehetünk?
Komplikált kérdés, hiszen a melegedést kiváltó rengeteg tényező közül, általában csak néhányra koncentrálunk. Úgy, mint szénmonoxidot kibocsátó autók, vagy metángázt termelő tehenek. Ezekre a válasz pedig általában, a „járj biciklivel”, meg a „ne egyél húst”. Egyszerűnek hangzik ugye? A probléma az, hogy így olyan dolgokért toljuk át az egyénre a felelősséget, amiért csak kis részben felelős. Ráadásul nem elvárható, hogy az ipari forradalom óta eltelt 150 évnyi környezetszennyezést pár tíz év alatt meg lehessen oldani. Úgy pláne nem, hogy pl. hiába váltanánk elektromos autóra, ha közben az utak, amelyeken használjuk, ugyanazon a környezetszennyező módon vannak megépítve, ahogy eddig. Nem is beszélve az olcsó lakhatáshoz szükséges cementről, aminek a gyártása rengeteg széndioxid képződéssel jár. Sajnos rengeteg bejáratott technológián kéne gyökeresen változtatni, ahhoz, hogy valós eredmény szülessen.
Az is probléma, hogy a társadalmi rétegek közötti óriási szakadék miatt, világszinten egy felső osztályhoz tartozó család sokkal többet fogyaszt, javarészt feleslegesen, felvágásból. Paloták, és szigetek. Társadalmunk jelentős hányada azonban nem ennek az osztálynak a része, így arányaiban a középosztály törekvései a zöldebb életmódra nem akkora fajsúlyúak, mintha társadalmunk egy jóval kisebb része fogná vissza arányaiban jóval jelentősebb kiadásait. Nem szabad elfeledkezni a nagyon szegény régiókról sem, ahol a világ népességének több mint a fele él. Ha társadalmi egyenlőségre törekszünk tudnunk kell, hogy őket felhozni a középosztály életszínvonalára a karbonlábnyomunk jelentős növekedésével járna.
A népesség exponenciális növekedése talán az egyik legnagyobb gond, egészen egyszerűen nem áll rendelkezésünkre még olyan költséghatékony megoldás, amivel egy ekkora populációt élelmezni lehetne, üvegházhatású gázok kibocsátása nélkül.
Ezek után az igazság az, hogy az átlag fogyasztó nem sokat tehet az egész folyamat megállításában, viszont a média nyomásgyakorlása marketing szempontból tök jó, mert így el lehet adni elektromos autókat és egyéb „zöld” termékeket. Ja, hogy a konstans bűntudat szorongást idézhet elő? Járulékos veszteség. Amit tehetünk, hogy beszélünk a problémáról, így legalább a köztudatból nem tűnik el, és egy idő után a közvélemény képes nyomásgyakorlásra a kormány felé, aminek jóval nagyobb eszköztára van a környezetbarát megoldások megtalálására, kifejlesztésére.
Megoldás lehet a szorongásra
„Küzdj és bízva bízzál!” – talán a Madách Imre híres művéből vett idézett itt kicsit lelombozó lehet, azonban ebben a szellemben cselekedni megnyugtató hatással lehet a pszichénkre. A szorongás ellen tettekkel lehet fellépni, úgy kevésbé érezzük magunkat kiszolgáltatottnak, és tehetetlennek, még ha ezek a cselekedetek nincsenek is akkora hatással az ökoszisztémára, mint gondoljuk, de hát: sok kicsi sokra megy, avagy Róma sem egy nap alatt épült fel…vagy valami ilyesmi.
Bátorító hatással lehet még, ha hasonló szellemiségű közösségekbe lépünk be, ezzel is elősegítve a klímaszorongás legyőzését, de érdemes vigyázni: ebben az esetben nem az irracionális félelem tudatosítása segít túllépni a szorongáson, épp ellenkezőleg. Érdemes néha lazítani, és a túltolt „mindfullness” helyett kicsit elengedni ezt az egészet. Élvezni a természet szépségét. Átengedni magunkat neki, és nem rágódni rajta.
