Borítókép: haberler.com
Zoomerek helyett Mátrix-generáció?
A Wachowski nővérek kultfilmje óta Nyugaton is téma, hogy mikor válik a virtuális világ tényleg virtuálissá számunkra. Úgy néz ki, a Meta lesz az a platform, ami forradalmasítja a közösségi média világát (is). Kérdés ez kinek jó a tech-mogul Zuckerbergen kívül, hiszen bár beszél róla, hogy mennyire biztonságos az új rendszer, elhangzanak olyan nyugtalanító kifejezések is tőle, mint mikor otthonnak nevezi az egyébként lakástervező funkcióval is ellátott felületet. Ha a fejlesztők tartják magukat az elképzeléshez, olyan személyre szabott virtuális „otthonokká” válnak a mostani privát chatek, ahova át lehet hívni a barátok avatárjait, és együtt lehet onnan alkalmazásokat indítani, amivel már a „Horizon Worlds” terepére tévednek a felhasználók.
Világok alkotása, avagy hol végződik a közösségi média és hol kezdődik a valóság horizontja?
Aki látta már Nolan Eredet című filmjét, ahol az álmokon belül csak az elme szab határt a tér hajlításának, talán felvonja a szemöldökét, hogy ehhez hasonló élményt ígér a Horizon Worlds is. Pár kattintással lehet majd benne dolgokat létrehozni programozói tudás nélkül, illetve „drag-and-drop” módszerrel, ami annak lehet ismerős, aki már legalább egy Sims játékkal játszott.
AR és VR (Nazare és Cambria)
Augmented Reality annak a technológiának a neve, amikor a valóság „kiterjesztéséről” beszélünk, vagyis pl. telefonunk kamerájának segítségével a képernyőn olyan dolgokat látunk a valós térben, amik nincsenek ott. A metaverzumban a pandémia óta népszerű otthoni munkavégzést próbálja úgy hatékonyabbá tenni a szoftver, hogy nem csak a munkahelyre projektál dolgokat, hanem a felhasználók köré vetíti a munkakörnyezetet a Virtual Reality technológiával (Cambria Headset), pszichésen elősegítve a jobb munkavégzést. Mindkettő technológia megtalálható lesz a metaverzumon belül, csak más-más célokra kihegyezve. Az AR inkább az íróasztali munkát könnyíti majd meg (pl. jegyzetelhetünk virtuálisan tényleges billentyűzet nélkül). Ezt a Nazare nevű AR szemüveggel tervezik megvalósítani. Úgy kell elképzelni, hogy rengeteg szenzor monitorozza minden gesztusunkat, és egy algoritmus elemzi a mozgásunkat, majd eszerint építi fel körénk a kiterjesztett valóságot.
Az Újvilág meghódítása
Virtuális real estate. Ahogy az első telepesek Amerikában, úgy próbálnak most a befektetők minél gyorsabban(=olcsóbban) minél nagyobb területeket/ingatlanokat megvásárolni a metaverzumon belül. Akár a valóságban, a későbbiekben itt is nagyszabású beruházások kezdődhetnek. Csak viszonyításképp: tavaly a Republic Realm 4,3 millió dollárért vett „földet” Zuckerberg univerzumában. Kockázatos befektetés, hiszen, akár csak a kriptovalutáknál, az érték itt is azon múlik, mennyire bíznak az emberek ebben az új platformban, mennyire látogatják a Meta virtuális tereit.
Virtuális világhoz virtuális fizetőeszköz: kriptovaluták a metaverzumban
Andrew Kiguel a Tokens.com társalapítója már most Monopoly táblaként tekint a metaverzumra. Akárcsak a játékban, „az nyer, aki minél gyorsabban szerez meg minél több területet”. Egyelőre nem sok platformon lehet területeket venni, és mindegyik „boltnak” megvan a saját kriptovalutája és eladásra szánt parcellái, amelyek blokkláncokon vannak jegyezve, így biztonságos az adásvétel. Annak ellenére, hogy a kripto-világ áringadozásainak ki van téve a metaverzum, mint befektetés népszerű, hiszen elég megnézni mennyi pénze van annak, aki tíz éve fektetett Bitcoinba.
A török blokk és a metaverzum közötti hiányzó láncszem
A fentiek fényében annyira nem nehéz kitalálni, hogy miért érdeklődik a török elnök ennyire a Meta szolgáltatásai iránt, hiszen a blokklánc technológia már sokszor bizonyította, mennyire biztonságos, és nem egy országnak már kriptovaluta a hivatalos fizetőeszköze. Erdogan elrendelte a metaverzum elemzését, iszlamista-konzervatív pártjának (Igazság és Fejlődés Pártja) befektetői pedig elkezdtek virtuális területeket vásárolni. Az államfő és pártja eddig kifejezetten ellene volt a kriptovalutáknak, hiszen a decentralizált valuta nehezíti a fizetőeszközök ellenőrzését, ezáltal pedig a hatalomgyakorlást, ami nem épp szerencsés egy illiberális demokráciában. Úgy látszik mégis nyer a mondás: „Amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére!”
