Színház szőlődombok között – Panoráma Teátrum Balatonberény

Budapesti Szerkesztőség
Már az odavezető út sem mindennapi, a kocsikerekek alatt csikorog a kavics, porzik a száraz föld. A szűk földút mellett szőlőbirtokok terülnek el, hintaággyal, lakókocsival, és természetesen szőlővel. Mikor már azt hinnénk, eltévedtünk a lágy lankák között, egy kapuhoz érünk. A bejáratban álló jegyszedő hölgy megnyugtat, jó helyen járunk. Belépünk a kapun és azonnal érezzük, hogy valami olyan élményben lesz ma este részünk, amihez foghatót kevés színház tud ma nyújtani Magyarországon.

Borítókép: Panoráma Teátrum Facebook-oldala, részlet a darabból

A Balatonberényben található Panoráma Teátrum egy egészen pici és fiatal magánszínház, mely idén nyáron nyitotta meg kapuit. Alapítója és vezetője Danielle Dutombé magyar származású, német-francia rendező. Danielle és német színész férje, Jürgen Krimer 10 évig működtettek egy német nyelvű színházat Budapesten. Jürgen tavaly váratlanul elhunyt, és Danielle úgy döntött, felszámolja budapesti színházukat, és saját önerőből egy újat alapít  balatonberényi szőlőbirtokukon, férje emlékének szentelve azt. A színház 110 fő befogadására alkalmas nézőteréről pazar kilátás nyílik a Balatonra, Badacsony és Fonyód hegyére, sőt, tiszta időben egészen Tihanyig ellátni. Így nemcsak a színpadi történéseket kísérhetjük figyelemmel, de az annak egyfajta speciális díszletet adó balatoni panorámában is gyönyörködhetünk.

Az egykori nőcsábász utolsó napjai

A színház nyitóelőadása egy groteszk komédia Danielle rendezésében, zalaegerszegi és budapesti színészekkel, táncosokkal. A címe Casanova – A nyuszi illata, melyből kiindulva joggal következtethetünk arra, hogy a darab a 18. században élt híres nőcsábász és kalandor életének valamelyik epizódjába enged bepillantást. E gyanúnk be is igazolódik, azonban nem úgy, ahogyan várnánk.

A történet kezdetekor Casanova (Bellus Attila) már idős, és a csehországi Dux városában tengeti utolsó napjait. Eseménydús életéről röpke 4000 oldalas életrajzot írt. Az öreg gavallér épp a befejezés megírásával bíbelődik a duxi kastélyban és még arra is szakít időt, hogy felolvasson a körülötte sürgölődő cselédlánynak, természetesen emlékirata legpikánsabb részeiből. A cselédlány, Mila (Szitás Barbara), egyáltalán nem bánja ezt. Már túl van virágzó korszakán, de még soha nem tapasztalta meg a valódi vágyat és szerelmet, a férfiak szemében mindig csak olcsó munkaerő és szexuális játékszer volt csupán. Azonban most először érzi, hogy ő is lehet vonzó és értékes egy férfi számára, és ez a felismerés örökre megváltoztatja az életét.

Szintén a kastélyban lakik a mogorva és görbe hátú udvari tanácsos, Friedemann Pütz (Baj László), aki ferde szemmel néz Milára, Casanovát pedig kifejezetten utálja, bár az érzés kölcsönös. A két férfi személyisége és világlátása alapjaiban tér el egymástól, azonban a történet fonalán eljön az a pont, mikor Pütz őszintén meg tudja lepni egy történettel a még sokat látott és hallott Casanovát is, aki a beszélgetés után már nem látja annyira ferde lelkűnek és hátúnak a tanácsost.

A történetet színesíti Carlo Angiolini (Pálinkás Dániel), Casanova unokaöccse. Látogatóba érkezik nagybátyjához, aki lelkére köti, hogy halála után adassa ki önéletrajzát. A fiatalember beleegyezik, de azt álmában sem gondolta volna, hogy mindez előtt bácsikája egy olyan kalandba rángatja bele, ami után nemcsak nyugalmas polgári életébe, hanem boldognak tartott házasságába vetett hitét is kénytelen megkérdőjelezni.

A színpad maga, mely közvetlen Danielle berényi háza mellett került kialakításra, egy alsó és egy felső részből áll. Az alsón játszanak a színészek, míg a felső a táncosoké (Tuboly Andrea/Markos Dominika, Bodorkós Marcell), akik modern és népi stílust vegyítő táncjelenetekkel igazán különleges hangulatot kölcsönöznek az előadásnak.

Kép: Panoráma Teátrum Facebook-oldala, részlet a darabból

„Nem akarom besorolni magam a normál színház kategóriába”

– Épp most áprilisban volt Casanova születésének 300-adik évfordulója – mesél Danielle a darab apropójáról. – Casanovát mindenki ismeri, épp ezért tartottam jó ötletnek csinálni belőle egy színdarabot. Úgy gondoltam, egy ilyen előadásra szívesen jönnének az emberek, jó lenne egy ilyen darabbal nyitni a színházat, mert a komédia mint műfaj húz, és úgy látszik, igazam lett.

Bár a színdarab cselekménye a 18. században játszódik, a szöveg és a tánc is tartalmaz modern motívumokat.

– Nem szabad elfelejteni, hogy 2025-ben élünk. A régi dolgokat, a humort modernizálom, átalakítom és beépítem a szövegbe, mert csak így tudom megszólítani a fiatalokat – mondja Danielle. – A groteszk humorba való beépítésével szeretném elérni az ifjúságot, és mindenkit, aki erre fogékony. Nem akarom besorolni magam a „normál színház” kategóriába, én a saját stílusomat szeretném megmutatni a nézőknek, amire vagy nyitottak, vagy nem.

Ahhoz, hogy a színház működni tudjon a továbbiakban is, közönség kell, épp ezért Danielle menedzsert keres. Saját elmondása szerint ő művész, nem ért ilyen dolgokhoz. Viszont örülne egy olyan valakinek, fiatalnak is, aki tudna vele dolgozni, érdekli a kultúra, érti a magyarországi viszonyokat, és jó marketinggel közönséget tud vonzani a színházba.

Kép: Panoráma Teátrum Faecook-oldala, a képen Danielle Dotumbé

Élni humorral, kompromisszumok nélkül

Danielle-t szinte az összes színész régóta ismeri, így nem kellett sokat győzködni őket, hogy elvállalják a szerepeket. A főszereplő Casanovát játszó Bellus Attilát már egyszer hívta Danielle közös munkára egy német nyelvű színdarabhoz, amikor még Budapesten vezetett színházat.

– Mondtam Danielle-nek, ne haragudjon, nem tudom elvállalni – meséli Bellus Attila. – Én hollandul tudok jól, meg is tapasztaltam, milyen ezen a nyelven játszani. A német, bár közel van a hollandhoz, mégsem ugyanaz. Tudtam, hogy a szöveget nem fogom tudni úgy megtanulni, hogy meggyőzően tudjak játszani. Most viszont nem volt akadálya, örömmel jöttem, mert Danielle azt mondta, ezt a szerepet én tudnám jól játszani, illik rám.

Bár a darab komédia, a jeleneteken és a szereplőkön nagyokat lehet nevetni, mégiscsak ott bújik a rizsparókás látszat mögött egy komolyabb, nézőnek és színésznek egyaránt szóló üzenet.

– A darab fő üzenete az életigenlés. Hogy legyünk önmagunk – véli Bellus Attila.  – Ne folyjunk bele túl sok kompromisszumba, éljük a saját életünket, ahogy a legjobban tudjuk. Töltsük ki történéssel, kalandokkal. Nekem ezt üzeni Casanova személye. Persze az ő életében is voltak kompromisszumok, például amikor az inkvizíció besúgója volt, amit aztán meg is bánt. De ezt leszámítva megpróbált minél jobban kompromisszumok nélkül élni. Nagyon szerette a nőket és ők is őt. Casanova boldoggá tette a szeretőit. Azt is mondhatnánk, kihasználta azokat a nőket, akik ideig-óráig a mecénásai voltak – ez így is volt. Használta a pénzüket, de boldoggá is tette őket. Csak nem akart senkihez sem kötődni. Abban a pillanatban, ahogy szorította volna egy kapcsolat, továbbállt. Annak ellenére, hogy én konzervatívabb beállítottságú vagyok, nekem ez imponál, mert arról árulkodik, borzasztóan öntörvényű, szabad ember volt.

 – Én ezt egy kicsit sarkosabban látom – mondja a Carlo Angiolinit alakító Pálinkás Dániel. – Itt van Carlo, egy eléggé az ösztöneinek élő ember, aki csak evésre, szexualitásra gondol. De valahogy még ő is nyomot hagy a világban. Ez a szép ebben a darabban, azt közvetíti, minden embernek marad egy kis lenyomata. Még egy ilyen perverznek gondolt alaknak is, hiszen benne is van lélek.

Carlo szerepében Dániel egy kicsit erotikusabb epizódban is szerepel, a Milát játszó Szitás Barbarával közösen. Az ilyen fajta jeleneteknél filmforgatáson intimitás-koordinátorok segítik a színészeket. Színházi darab esetében más a helyzet.

– Itt nem volt intimitás-szakember, de a szexualitásnak így is van egy nagyon precíz, szinte előadásonként átbeszélt koreográfiája. Meg lehet figyelni, nincs testi kontaktus, ez egy pontosan átgondolt jelenet. Az én választásom volt, hogy bevállalom, nekem sok minden belefér színpadon, habár az életben elég szégyenlős vagyok. De ez pont azért jó, mert az ember az extrém oldalát is meg tudja mutatni – mondja Dániel. – Érdekes, hogy a nézők mindig máshogy reagálnak. Van, hogy kacagnak, de előfordult olyan is, hogy meghökkentek, amit lehetett érezni a színpadon is. Dilemmában voltam, de ilyenkor nem szabad lejjebb venni, erősnek kell maradni.

Kép: Panoráma Teátrum Facebook-oldala, részlet az előadásból

A színdarab egyetlen női szereplőjét, a cselédlány Milát játszó Szitás Barbara számára a darab legfontosabb mondanivalója a remény, hogy soha nem késő.

– Egy nőnek mindig nehéz a helyzete, sokszor kihasználják a férfiak. Ez 1790 óta sem változott – véli Barbara. – De hinni kell abban, hogy történik az életben olyan, ami túllendít, ami által újra lehet kezdeni.

Persze a remény mellett a humorérzékünket is érdemes megőrizni.

 – A humor nagyon fontos, még a legnagyobb drámában is, mert segíti feloldani a dolgokat. Akinek nincs, annak elég nehéz a színészi pálya. Nekem szarkasztikus humorom van, imádom a groteszket. Örkény a kedvencem, a Macskajátékot, a Tóthékat, a Kulcskeresőket rendeztem tőle. Nagyon szeretem, ahogy a groteszket is. Mert az élet is az.