Nevetve Shakespeare-rel – egy este a S.Ö.R. világában

Budapesti Szerkesztőség
A S.Ö.R. – Shakespeare Összes Rövidítve már több, mint 20 éve fut a magyar színházi palettán, mégis friss és lendületes marad minden alkalommal. A 6SZÍN színpadán a három színész – Kálloy Molnár Péter, Kálid Artúr és Gáspár András – összjátékával új fényt vetnek a klasszikus szövegekre: ez nem csupán tiszteletadás Shakespeare-nek, hanem ironikus párbeszéd vele.

Borítókép: 6szin.hu

Klasszikus mulatság korszerű stílusban

A S.Ö.R. alapvetése az, hogy Shakespeare drámáit rendkívüli gyorsasággal, frappáns humorral sűrítse össze, miközben nem riad vissza az improvizációtól és a közönség bevonásától sem. A három színész már nem csak szöveget ad elő, hanem reagál a nézőtérre, alakít, eltér a „tervtől” – mintha mindig friss verziót látnánk, sosem kétszer ugyanazt.

A darab nem csak paródia vagy „összefoglaló Shakespeare”, hanem élő, lélegző játék, amely egyszerre tiszteli és figurázza ki az irodalmi örökséget. A tempó gyors, a jelenetek váltakozása gyakori, a popkulturális utalásokkal és váratlan színes betétekkel fűszerezett humorrétegek révén pedig a klasszikus anyag is frissé, „maivá” válik.

Játékos hármasság – kémia a színpadon

Kálloy Molnár Péter, Kálid Artúr és Gáspár András már nem csupán színészek a darabban – maguk  formálják a darabot egyedivé: mindegyikük karaktere kötődött ahhoz, hogyan viszonyul a szöveghez, a teatralitáshoz, a nézőhöz. Érződik köztük a régi rutin és a spontaneitás izgalma: egyik pillanatban precízen idéznek, máskor belerántják magukat a közönség reakcióiba.

Voltak pillanatok, amikor már nem tudtam, hol a határ: mikor végződik a szöveg  és mikor kezdődik a játék. Ebben a határátlépésben sok az erő, ugyanakkor néha a gyors vokális váltások, az ugrások kissé még meg is fogják a figyelmet.

Jelenet a darabból. Kép forrása: 6.szin.hu

Szubjektíven talán az a legnagyobb értéke ennek az előadásnak, hogy a színház nem a magasból beszél hozzád, nem prédikál, hanem invitál: „gyere, nevess velem ezen, és közben gondolkodj”. Ugyanakkor néha kívántam azt a pillanatnyi fúziót, amikor a humor csendesedik – egy rövid, mélyebb érintést a Shakespeare-drámák stációiból. De lehet, hogy pont ez hiányzik, nekem, aki nézőként szeretek „megállni” a pillanatokban.

Összességében a S.Ö.R. nem csupán múzeumi tisztelgés, hanem élő formanyelvi játék – néha harsány, néha szemtelen, de mindig őszinte. Ha szereted a humort, a klasszikusokat és azt az élményt, hogy a színházban valami meglepetés várhat rád, ne hagyd ki!