Borítókép: Addams Family Wiki
A szerdán születettek bánatosak
Wednesday az első évad végén legyőzte a hamvaiból feltámadó, a Nevermore Akadémia elpusztítására törő Joseph Crackstone-t, és a diákokat megtámadó szörny, a Hyde kilétéről is lerántotta a leplet. Jogosan gondolhatjuk tehát, hogy a következő tanéve zökkenőmentes lesz… de nagyobbat nem is tévedhetnénk.
Már az elején egy rakás furcsaságot láthatunk: a Jericho-környéki varjak megtámadnak mindenkit, Wednesday öccse feltámaszt egy zombit, ráadásul a Nevermore új igazgatója is gyanúsan viselkedik. Főhősünk második éve sem ígérkezik eseménymentesnek, különösen úgy, hogy ebben az évadban a teljes Addams család az iskolában tölti az időt.
A fentebb leírt izgalmas felvezetés után joggal várható, hogy a zajos sikerű, Tiktok-trendeket teremtő első évad után a készítők egy izgalmas, rejtélyekkel teli évadot tesznek elénk a folytatásban – és ez sok esetben sikerült is, ám a munka véleményem szerint ebből a szempontból nem lett száz százalékos.
Ami működött
A kritikámat kezdeném a pozitívumokkal, amikből szerencsére volt jó pár. Ezek közül sok már az első évadban is megfigyelhető volt – például hogy Jenna Ortegára szinte ráöntötték Wednesday karakterét, és a színészi játéka semmit sem kopott az előző évad óta. Hasonló mondható el sokakról, például Emma Myers-ről (Enid), Joy Sunday-ről (Bianca), valamint Luis Guzmánról és Catherine Zeta Jonesról (Morticia és Gomez Addams). Utóbbi szülőpáros között remekül működik a kémia, és az évad üde színfoltjaivá váltak. Kiemelkedő továbbá Isaac Ordonez, aki szintén remekül hozza Pugsley karakterét.
Az új beállókról sem szabad elfelejtkezni ugyanakkor – közülük is tudunk hozni jó pár pozitív példát.
Steve Buscemi, aki a Nevermore új igazgatóját alakítja, láthatóan élvezi a játékot, és remekül hozza a kínosan viccelődő, ármánykodó Dort igazgatót. Owen Painter Isaac Night-ja hideg, pszichopata főgonosz, teljesítménye méginkább megsüvegelendő, hiszen az évad első felében zombiként alakított, több kiló jelmez, és smink alatt, jóformán szavak nélkül.
Christopher Lloyd szerepe is megemlítendő, mint Orloff professzor, akinek sajnálatos, hogy a karakterével nem találkozhatunk a továbbiakban. Számomra a legnagyobb pozitív meglepetés Agnes karaktere volt – Evie Templeton ragyog a szerepben, és a karakterfejlődés, amin keresztül megy, az évad legnagyobbja.
A történetben is voltak olyan elemek, amik tetszettek, és színesítették a sorozat univerzumát. A táborban játszódó epizód felüdülés volt, kicsit elterelve a figyelmet a történet fő fonalától, humoros epizódokkal megajándékozva a nézőket (például a cserkészek megjelenése). A testcserés epizód zseniális dramaturgiai elemek sorát tartalmazza, a színésznők ráadásul kisujjból hozzák egymás karakterét, és a hang imitációjuk is zseniális.
Isaac Night háttértörténete is izgalmas volt, az animációs szegmens, amit mellé kaptunk, Tim Burton animációs filmjeinek világát idézi, számomra nosztalgikus volt. Többet kapunk továbbá az Addams szülőkből is, amit sokan hiányoltak az első évadból is – ráadásul a végkifejlet kialakításában is nagy szerepük volt, ami külön pozitívum.
Ami sajnos nem működött
A fentebb említett pozitívumok örömmel töltöttek el a folytatás kapcsán, ugyanakkor jó pár dolog nem ütött akkorát mint kellett volna. Kezdjük a sort az évad két részre bontásával – véleményem szerint a sorozat dinamikáját nem lehetett volna rosszabb módon megszakítani, ráadásul a felező epizódnál hagyott cliffhanger (Wednesday ablakon való kiesése) sem ütött akkorát mint amekkorát az alkotók szerettek volna, kiszámítható volt, hogy a főhőstől nem fogunk elbúcsúzni az évad közepén. A cliffhanger említése továbbá felvezeti a következő (számomra) problémás pontot: Tyler Gelpint.
Tyler az előző évad “szépfiúja” volt – a közte és Wednesday között bimbózó romantikus szál csúnya véget ért, és tudható volt, hogy kihatással lesz a folytatásra. Tyler jóformán csak asszisztál ebben az évadban: habár szökése, és előző Hyde-mesterének elpusztítása epikus, ennél több karakterfejlődés nem igazán jut neki. Az online közösségek továbbra is “shippelik” Wednesday-jel, ám véleményem szerint ez nem kifejezetten él tovább, Tyler végig Wednesday elpusztítására törekszik, és nem úgy tűnik, hogy bármi is lenne köztük.
A másik sarkalatos pont, ami szintén nem működött jól véleményem szerint, az a történet sűrítése. Eleve a két részre bontott évad olyan, mintha két külön évad lenne: az első négy rész rejtélye kap ugyan szerepet a második négyben, de eltörpül, és a hangsúly teljesen másra helyeződik. Továbbá az első leleplezés, ami a negyedik részben történik, nem elég erőteljes, és igazából haladva a további részekkel, jóformán el is lehet felejteni, ki volt a Röptető, aki egy sokkal hatalmasabb gonosz látszatát keltette az első epizód-beli felvezetéssel.
A többi szál (Wednesday harca a képességével, Dort igazgató üzelmei, Addams nagymama jelenléte) nem folyamatos: néha elő-elő bukkannak, de igazából nem játsszák ki őket eléggé ahhoz, hogy érdemes legyen odafigyelni rájuk. Wednesday és édesanyja párharcai főleg az első négy részben kapnak szerepet, pedig ebben a vonalban rengeteg potenciál lehetett volna. Az évad egyik buktató pontja is idekapcsolódik: túl sok mindent akartak elmesélni, pedig ennyi mennyiségű szálat, karaktert és sztorit nyugodtan bele lehetett volna pakolni még egy évadba. A zárással ugyan minden kérdést megválaszoltak, de tartok attól, hogy vajon hogyan fogják folytatni a következő szériában.
Lady Gaga karaktere, Ophelia remélhetőleg többet fog szerepelni a harmadik évadban: ugyan láttuk már egy jelenet erejéig, de sokat nem tudtunk meg róla – feltehetőleg az alkotók többet tartogatnak belőle a következő etapra. Túl kevés képernyő időt kapott továbbá Wims igazgatónő (Gwendoline Christie), aki rendkívül vicces, a jelenléte pedig üdítően hat, egyben a legtöbbet sajnált halál volt az övé az előző évad végén.
Azt ugyanakkor kár lenne elvitatni az évadtól, hogy a trendteremtés még mindig jól megy a készítőknek: a báljelentben előadott Dance of the Dead Lady Gaga legújabb slágerére leuralta a shortform videómegosztókat, és véglegesen egybeforrasztotta az énekesnő nevét a szériáéval.
Összegzés
A Wednesday első évada rendkívüli módon tetszett, remekül idézte meg az Addams családot, és izgalmas, jól megírt rejtélyekkel és nyomozásokkal szórakoztatott mindenkit. Joggal vártuk tehát, hogy a második évadtól is ezt kapjuk – sajnos azonban nem teljesen ez történt. Számos jó dolog elmondató az évadról, például az új karakterek, a remek színészi alakítások, és a Dance of the Dead, ami új koreográfiát és zenét adott a Halloween partiknak. Sajnos ugyanakkor Tim Burton és csapata sokat markolt, de keveset fogott: túl sokat akartak mondani, és túlzottan odafigyeltek a fanservice-re, ami a történet rovására ment. Szórakoztató összességében az évad, de nem tudom, mennyire pozitívan várhatom a folytatást.
