Ismeretlen kezek irányítják mindennapjainkat, kép: media-cldnry.s-nbcnews.com
Mi igaz abból, amit a szemünk elé tesznek?
A szimuláció elmélet egy évek óta futó hipotézis, amely a társadalom egy kisebb részének is felkeltette az érdeklődését. A felvetés, amely szerint a világunk egy illúzióba zárt számítógépes szimuláció, megkérdőjelezte az emberek saját hitét: van-e valóság, és ha van, mennyi minden lehet elrejtve a szemünk elől? Az elmélet szerint, ha valóban egy szimulációban élünk, akkor a „valóság” és a “kitalált” közti határ értelmét veszti.
Nick Bostrom, a svéd teológus híres trilemmája
Az elmélet eredetileg egy svéd filozófustól származik, nevezetesen Nick Bostromtól, aki a 2003-ban publikált híres tanulmányában 3 különböző felvetést vezetett be. Megállapítása szerint ezek közül az egyiknek igaznak kell lennie. Az első, hogy a civilizáció soha nem fogja elérni azt a szintet, hogy szimulálni tudná a valóságot. A második állítás szerint, ha bármely civilizáció esetlegesen elérne erre a szintre, akkor amellett döntenek, hogy mégse futtatnak le szimulációkat. A harmadik, köztük a legvalószínűbb, hogy a fejlett civilizációk képesek olyan szimulációt futtatni, melyeknek hála azt hisszük, több az utánzat, mint az eredeti.
Megítélések: Lehet-e igazság alapja egy Illúziónak?
Bostrom elmélete kapott hideget és meleget. Több ismert közéleti szereplő – köztük Neil deGrasse Tyson asztrofilozófus és Elon Musk – is nyitottnak mutatkozott az elmélet lehetősége iránt, bár végleges bizonyítékot egyikük sem állított. Szerintük az elmélet, hogy egy számítógép által irányított világban élünk, nem lehetetlen, és ez rengeteg kérdésre adna választ. Többek között a megismétlődő mintákat, melyekbe életünk során belefutunk, legyen az egy váratlan találkozás egy emberrel, akire épp gondoltunk, vagy akár az idő múlása, amelyet néha úgy érzékelünk, hogy egyenetlenül halad. Ott vannak az olyan érzések is, akár a deja vu vagy a mandela effektus, amelyeket egyfajta glitchként emlegetnek.
Számos tudós azonban megcáfolta Bostromot és a szimuláció elmélet hívőit. Ugyanis jelenleg nincs semmilyen empirikus bizonyíték arra, hogy egy mesterséges világban élnénk, ahol az embereket a játékokban látott karakterek példájára irányítanának. Ugyan nem fordítanak teljesen hátat a felvetésnek, nagyobb esélyt látnak arra, hogy csupán a képzeletünk szüleménye.
Miért foglalkoztatja az embereket ennyire?
Az elméletnek nem csak filozófusokat és tudósokat, hanem hétköznapi emberek jelentős részét is sikerült elérnie. Az, hogy az emberek egy számítógépes világba vannak zárva, ahol tudtuk nélkül irányítják minden egyes lépésüket, egyfajta érdeklődést, másokból pedig félelmet váltott ki. Ahogy egyre népszerűbb lett a téma, úgy sikerült jobban helyet szorítania magának a közéletben is. Mostanára egy széles körben vitatott témává vált, amit az emberek szeretnek egy baráti összejövetelen boncolgatni. Mi, emberek úgy vagyunk összerakva, hogy automatikusan kíváncsiságot érzünk az ismeretlen dolgok iránt.
Ennek következtében az agyunk szeret olykor elrugaszkodó ötletekkel előállni, és úgy beállítani őket, hogy igaznak találjuk. Felmerül ugyan a kérdés: van-e értelme a világnak, ha minden, amit látunk és érzékelünk az valójában egy felállított makett? Noha, feltételezhetjük, hogy nem a közeljövőben fogunk válaszokat találni a kérdésre, sokan szeretnek eljátszadozni a gondolattal: mi minden van elrejtve a szemünk elől. Az elmélet azért is különösen vonzó, mert alapvető kérdéseket érint. A bizonytalanság teret ad a spekulációnak, miközben a technológia rohamos fejlődése – különösen a mesterséges intelligencia és a virtuális valóság területén – egyre hihetőbbé teszi a gondolatkísérletet. De addig is, ameddig tudományos hiányban szenved a teória, nem lesz igazolva, sem pedig megcáfolva.
Szimuláció elmélet berobbanása a kultúrába
Számos filmben és sorozatban megjelent a hipotézis valamilyen formában. Az egyik legsikeresebb kultuszfilm a Mátrix, melyen generációk nőttek fel, és még mindig az egyik legnagyobb mesterműnek tartják a filmkritikusok. A mű 1999-ben debütált, és máig az egyik legsikeresebb sci-fi filmnek számít. Főhőse -akit Keanu Reeves személyesít meg – Thomas Anderson – más néven Neo – felfedezi a szimulált világot, amelyben él. Ezt hívják Mátrixnak. A film áttörést hozott, és nem sokkal később különböző franchise-ok számára szolgált kiindulópontként. Többek között a 2010-ben bemutatott Eredetnek vagy a 2018-ban bemutatott Ready Player One-nak. A sorozatok közül a Fekete Tükörnek és a Westworld is feldolgozza a témát. Ezek a tartalmak szórakoztatás célja mellett arra is szolgálnak, hogy a saját nézőpontunkon kívülre lássunk, és elgondolkodhassunk azon, mennyi apró részletből tevődik össze az univerzum.
Konklúzió
Akár filozófiai gondolatkísérletként, akár komolyan vehető tudományos hipotézisként tekintünk rá, a szimulációs elmélet arra kényszerít bennünket, hogy újragondoljuk a valóságról alkotott képünket. Jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy egy „kozmikus videojáték” szereplői lennénk – de arra sincs végleges cáfolat. Amíg a kérdés nyitott marad, addig a valódi „exit gomb” talán nem a rendszerből való kilépést jelenti, hanem azt a képességet, hogy kritikusan gondolkodjunk a saját világunkról.
