Az ausztrál hegyvidéki esőerdők sűrűn cikázó patakrendszerében élt egy béka. Pontosabban kettő, azonos nemzetségbe tartozó, ránézésre nem túl érdekes faj: az északi és déli gyomorköltő béka. Először a déli gyomorköltő békát fedezték fel 1973-ban. Egy kicsi (3-5 cm), tompa szürke, már-már fekete békáról volt szó. Az északi gyomorköltő békák valamivel nagyobbak és sötétebbek voltak társaiknál, a kifejlett példányok hím esetén 5, nőstény esetén kb. 7 centisre nőttek.
A béka szaporodása
Árulkodó nevet kapott az állat, hiszen gyomrát mintegy bölcsőként használja. Felfedezésekor felfigyeltek errre a különös tulajdonságára és rögtön kutatni is kezdték. Szaporodásukat azonban természetes közegben így sem sikerült megfigyelni mielőtt kihaltak volna.
A petéket a hím külsőleg termékenyíti meg, és az ezután összeálló „csomagot” nyeli le a nőstény. Érdekes, hogy a boncolásokkor átlagosan 21-26 db petét találtak a nőstény gyomrában, de az ivarérett egyedeknek kb. 40 petéje van. Ebből arra lehet következtetni, hogy az első pár lenyelt pete megemésztődik. De hogy nem emésztődik meg a többi is?
Gondolhatnánk, hogy a nőstény, mivel előre tudja, hogy le fogja nyelni a petéket, leállítja az emésztését. Ez azonban nem így történik. Egy „vemhes” északi gyomorköltő békából vett szövetminták megmutatták, hogy a pete az, ami leállítja a nőstény emésztését. A petéket körülvevő nyálkás, kocsonyás rétegben van egy vegyület, a prosztaglandin, amely képes leállítani az anyaállat gyomrában a sósavtermelést. A sósav a gyomorsav egyik fő összetevője, enélkül nem történhet meg az emésztés, és így a peték biztonságban vannak.
A gyomorköltő béka utódai nem csak fejlődésük első szakaszát töltik anyjuk gyomrában, ebihallá alakulva is itt növekednek tovább. Csakhogy a petékben található prosztaglandin nem elég az emésztés további blokkolásához. Szerencsére az ebihalak kopoltyúja is képes előállítani ezt a vegyületet.
A kifejlett békák születése lassan, akár több napon át zajlik. Azonban ha az állatot megzavarják, akár ki is „hányhatja” az utódait.
Gyógyászat és kihalás
Kreatívabb (vagy refluxos) olvasóink valószínűleg már a fejükhöz kaptak: milyen jó is lenne alaposabban megismerni ennek a fajnak a működését! Hiszen ha ő képes blokkolni ily módon a gyomorsav termelését, talán mi is tanulhatnánk tőle valamit, esetleg gyógyszert is fejleszthetnénk.
Fel is merült az igény a békák kutatásának ismételt elindítására, hogy például a gyomorsav-túltermelés miatti gyomorfekély kezelésére találjanak megoldást. Azonban amikor viszatértek az állat élőhelyére, már egy egyedet sem találtak.
Az állat kihalt. Valószínűleg az esőerdő ezen részeire ember által behurcolt patogén gombák miatt. Ilyen kórokozó a Batrachochytrium dendrobatidis, ami a rajzóspórás gombákhoz tartozik és a kitridiomikózis nevű betegségért felelős. Ezek a gombák az állat bőrének felületén telepednek meg, különösen a kreatinban gazdag részeken. A beteg állat bőrének csökken a nedvességtartalma, ami gátolni fogja a szén-dioxid- és oxigéndiffúziót, avagy gátolja a béka bőrlégzését.
Emellet a térségben az intenzív fakitermelésnek is lehetett szerepe a béka eltűnésében, noha ezt soha nem tudták vizsgálni. Bár a kitermelt területek patakjaiban és vízgyűjtőjében az állatok még évekig éltek, az ökoszisztéma drasztikusan megváltozott, ami vízminőség-romláshoz vezetett. A területen újonnan megjelenő vaddisznók és gyomnövények is fenyegethették a gyomorköltő békát.
A déli gyomorköltő béka 1981-re, az északi 1985-re kihalt.
Vagy talán mégsem?
Michael Mahony az ausztrál Newcastle Egyetem professzora, aki először felfedezte a fajt, csapatával megpróbálkozott újra életre kelteni azt. A csapat 2013-ban, a szomatikus sejt nukleáris transzfer módszerével létrehozott a béka megőrzött genetikai állományból egy élő embriót.
A kísérletben egy rokon faj deaktivált petéit helyettesítették gyomorköltőbéka-petékkel. Az embriók csak nagyon rövid ideig éltek, de már elkezdtek osztódni. A kísérletben vett genetikai mintákból bizonyítani lehetett, hogy az előállított embrió genetikailag tényleg gyomorköltő béka. A kutatók szerint innentől már technológiai, nem pedig biológiai kihívás az embriót tovább életben tartani.
