A karácsony első szikrái – A diótörő (Wayne Eagling, Sólymosi Tamás, Pjotr Iljics Csajkovszkij)

Az Operaház egy igazi klasszikussal, Csajkovszkij Diótörőjével teremtette meg a karácsonyi hangulat első szikráit. A darabról, a benne felcsendülő dalokról vagy a táncosok mozdulatairól, eszünkbe juthatott a tél régen várt varázsa, a mézeskalács íze, de akár magunkra is ismerhettünk a kulcslyukon leselkedő gyermekek képében.

A történet alapját képző mesét, A diótörő és az egérkirály címmel E.T.A.Hoffmann írta. Az orosz Ivan Vszevolozsszkij, a cári színházak főigazgatója, szeretett volna olyan darabot alkotni, ami minden addigit felülmúl. Az első balett koreográfiát az orosz Marius Petipa tervezte, ősbemutatója 1892-ben volt, Szentpéterváron. A mű hangszerelésére Csajkovszijt kérték fel, aki vonakodva állt a munkához, mivel tartott attól, hogy a gazdag látvány, veszélyezteti a zene érzelmi átélését, de a legenda ismét maradandót alkotott.

2018-tól, a nézők egy újra gondolt előadást láthatnak, aminek hossza 2 óra 45 perc, három felvonásban, két negyedórás szünettel. Koreográfiáját a diótörő specialista Wayne Eagling, és Solymosi Tamás alkotta meg. A jelmeztervező Romhányi Nóra munkái klasszikusok és időtállóak, ahogy Oláh Gusztáv díszleteit is, az ősbemutató kellékei ihlették. Az Opera, mára 180 éve működő zenekarát Déri András vezényelte, a gyermekkart Hajzer Nikolett.  Segítségükkel léphettünk be a Csajkovszkij által több, mint száz éve megálmodott érzelmek világába.

A fények elsötétülésével csend telepedett, az addig gyerekzsivajtól hangos nézőtérre. A közönségen, először a zene, majd a függöny mögött sűrűn hulló hópelyhektől terhes udvar látványa miatt futhatott végig a jóleső borzongás. Az első felvonás három képe alatt, Stahlbaum tanácsos udvarából, ahol Drosselmeyer bácsi is feltűnik, egész a szalonig vezet az utunk, ahol az örömtől a gyermekek és a felnőttek is táncra perdülnek.

A második felvonás három képe alatt, Marika hálószobájából, az egérkirály és a diótörő csatája után, egy behavazott erdőbe kísérhettük az időközben élő herceggé vált diótörőt és a felcseperedett Mária hercegnőt.

A harmadik, utolsó felvonás négy képében láthattuk, hogy viszi csipke kastélyába a herceg Mária hercegnőt, illetve, hogy annak lakói örömükben milyen táncokkal kedveskednek nekik.
A negyedik képben Marika felébred és magához öleli diótörő babáját.

Az idősebb, már sok előadást látott nézők szerint ezt a darabot nem is lehet jobban előadni és az olyanok, akik nem ismerték a történetet is teljes mértékben érthetőnek, érzelmekkel átitatottnak tartották. Még az előadás közben véletlenül lehulló hópelyhek sem tudták megzavarni a cselekmény sodrását.

Az egyetlen negatívum, a folyamatos háttérzaj volt. Az előadás mégis lekötötte a fiatal közönséget, mivel a beszélgetések zöme, a színpadon történtekről szólt. Így a legnagyobb elismerés, hogy a nézőtéren ülő gyerekeket, pozitív élmény köti egy balettelőadáshoz.

Saját véleményem és a látottak alapján, a nézők azzal a szívükbe ültetett vággyal indultak haza, hogy idén a legszebb karácsonyukat fogják megélni.