Borítókép: armennano, Pixabay
Pontosan mióta is sminkelünk?
Erre a kérdésre nehéz válaszolni. Az emberek már hosszú évszázadok óta törekszenek arra, hogy megfeleljenek az aktuális divatnak és szépségideálnak, melynek természetes része az arc szépítgetése – a szemek kiemelése és az ajkak kihangsúlyozása. A sminkelés történelme kapcsán egészen biztosan kiemelendő az ókori Egyiptom. Elég Kleopátrára gondolnunk, aki különböző anekdoták alapján bogarak összezúzása útján készíttette el száját díszítő vörös rúzsát. Szemöldökét szénnel feketére sötétítette, szemét pedig mérgező ólom és rézkeverékkel zöldes kékre festette. A görög és római nők arcalapozás gyanánt fehér krétaporral kenték be bőrüket, ezzel világosabb bőrtónusú hatást elérve. Ez nagy inspirációval volt a középkori európai divatra, amikor a hullasápadt színárnyalat egyenlővé vált a finomsággal, a törékenységgel és a nemességgel. Az előkelő hölgyek minden erejükkel kerülték a napot és a friss levegőt, így menekülve a természetes barnulástól és a D-vitamintól.
A középkor második felében kezdett eltűnni a nemesi félholt ideál. A nők denevérvérrel kezdték árnyalni arcpírjaikat, abban a reményben pedig, hogy bőrük szépségéért cselekszenek, halálosan mérgező arzént kezdtek el rendszeresen szedni.
Mivel szinte évszázadról évszázadra más város vált a divat központjává, így az aktuális ideál is folyamatosan változott. A 16. századi Velencében rengeteg drága és bőrroncsoló, cserébe erős pigmentekkel rendelkező arcpirosítót használtak. Ezektől a termékektől teljesen elhalt az emberi bőr, így a nők egyre több sminket használtak arcukra, hogy elrejtsék egyébként beteges kinézetüket.
A 18. században a brit parlament országosan betiltotta a rúzs használatát és boszorkányeszköznek ítélte azt. Közben az arcpirosító divatja visszatért, így aki csak tehette Európa-szerte piroskás arccal díszítette mindennapjait. Ez a sminkelési forma valódi státuszszimbólummá is vált, az arcpirosítás az arisztokrácia jellemzője lett.
A 20. században már leginkább színpadi szereplőink formálták a divatot. A színészek és táncosok fellépésének egyik előfeltétele a tökéletes smink elkészítése volt. Konkrét színpadi sminktechnikák alakultak ki, melyeket a hétköznapi divatkedvelő nők is igyekeztek követni.
Miért is sminkelünk manapság?
A kislányok már nagyon hamar elkezdenek érdeklődni a különböző szépítkezési szerek iránt. Az ovis lányok megkérik édesanyjukat, hogy a nyári szünet alatt rózsaszín körmökkel építhessék a várat a homokozóban. Az alsó tagozatosok már titokban kísérletezgetnek a fürdőszobában, anyuka magassarkújában tipegve és rúzsában díszelegve. Az általános iskola vége vagy a középiskolai évek eleje környékén már ki is alakul általában a sminkrutin. De miért?
A smink egyik ismérve: az önbizalom növelése
Főleg mióta él a szépítő filter fogalma és létezik a képszerkesztés, taszítjuk háttérbe a természetesség szépségét. A közösségi médián használt filtereket próbáljuk rekreálni az arcunkra a hosszú tusvonalakkal és a még hosszabb szempillákkal. Ezen alap sminkeszközök nélkül az arcunkat már szinte meztelennek érzékeljük. Sokan smink nélkül még a sarki boltig sem hajlandóak elmenni, de még otthon is használnak egy kis korrektort és szemceruzát annak érdekében, hogy egy elégedettebb tükörkép mosolyogjon vissza rájuk. Erre vezethető az, hogy 20 férfiból 1 még sosem látta párját smink nélkül.
A probléma forrása viszont az, hogy ha smink nélkül nem vagyunk önmagunkkal elégedettek, akkor egy kis szépítgetéssel sem fogjuk magunkat jobban megszeretni. Sokan azt mondják, sminkkel szebbnek érzik magukat, de ez egy elemi tévedés: ebben az esetben nem magukat látják szebbnek, hanem azt a maszkot, amivel önmagukat verik át a legjobban. Pontosan emiatt rendkívül fontos az, hogy egyes napokon egyáltalán ne sminkeljünk. Akármilyen nehéz is elhinni, de ezek a körök – főleg hosszú távon – sokkal több önbizalmat tudnak felénk sugározni, hiszen ilyenkor önmagunk előtt vállaljuk fel magunkat. A legfontosabb pedig, hogy megszokjuk, elfogadjuk és végül megszeressük a saját arcunkat természetes valójában.
A smink, mint önkifejező eszköz
A sminkelés másik fő motivációja a kreativitás kiélése. Ennek rengeteg útja járható akár egy henna felrajzolásával, akár egy teljes testfestéssel is. Mostanában egyre nagyobb divatnak örvend a cosplay, melynek lényege, hogy egy ismert karakter vagy híres ember bőrébe bújjunk. Ennek két fontos eleme van: a megfelelő jelmez elkészítése és a tökéletes smink arcra kerülése. Az interneten erre számos példát találhatunk: bújtak már a híres Leonardo da Vinci Mona Lisájának bőrébe, de találkozhatunk például cosplay Ariana Grande-val vagy akár oroszlánokkal és dalmata kutyákkal is.
Sokan magas szintű sminktudásuknak köszönhetően lettek ismertek és váltak világszinten ismert influencerré. Itt elég csak James Charlesra gondolni, aki 2015-ben indította el YouTube csatornáját. Azóta a fiatal sminkes megosztottsága ellenére töretlen népszerűséget élvez. Csatornáján több, mint húszmillió feliratkozó követi a tartalomgyártó videóit. Az évek során megjelent egy saját sminkmárkája, szerepelt a Vogue címlapján és ő lett a Covergirl kozmetikumokkal foglalkozó brand egyik kiemelt arca, mely által olyan nevekkel dolgozik most együtt, mint például Katy Perry.
A sminknek funkciója lehet továbbá a szubkultúrák ismertetése is. Gondolhatunk akár a rózsaszín emo hajra, a színes szemhéjú alter sminkekre vagy a különböző szimbólumokat megjelenítő tetoválásokra. Ezek mind az önkifejezés formái. Az általunk alkotott külső jegyekkel tudatosság nélkül is folyamatosan üzenünk a világ felé. Kategorizáljuk magunkat, címkék alá vonjuk ízlésünket egyetlen tusvonallal, körömlakkal vagy hajformával.
A smink tehát már évszázadok óta szerves részét képezi kultúránknak. Elkísér minket a hétköznapokban, ad nekünk egyfajta jellegzetességet és kiegészít minket. A kulcsszó a mértékletesség, ami segít megőrizni bennünket az egészséges kereteken belül. Tekinthetünk rá egyfajta médiumként is, melyet a bensőnk közvetítőjeként használhatunk fel. Beszél olykor helyettünk is.
