Borítókép: crisisgroup.com
Kik a tálibok?
Bár a tálib katonai és politikai mozgalom megalakulásának kezdetét egyes források az 1990-es évek közepére teszik, a ma már szélsőséges iszlamista frakció története egészen az 1979-es szovjet megszállásig nyúlik vissza. A Szovjetunió ekkor több mint százezer katonával vonult be Afganisztánba, ahol erejük fokozódott a kommunista afgánok támogatásával, akik a mudzsahed frakciók közös ellenségei lettek. A szovjetek kivonulása után, 1989-től polgárháború alakult ki a csoportok között.
A megszállás során több millió afgán menekült Pakisztánba, köztük a későbbiekben megalakuló tálibok is. Az anyaországba való visszatérésük után a polgárháborús helyzetet kihasználva megszerezték a hatalmat Afganisztán felett. A szigorú vallási ideológiát hirdető tálibok célul tűzték ki a polgári rend fenntartását, és a kilencvenes évek közepére a legerősebb hatalommá váltak. Elfoglalták a fővárost, Kabult, és az ország kétharmada az uralmuk alá került.
A tálibok az iszlám jogrendszerét – az Isten által vélt helyes viselkedést – alkalmazzák, ami kiterjed a mindennapi élet valamennyi területére, mint például az étkezési és a tisztálkodási szokásokra is. Tilalmaik között van a sajtószabadság, a filmkészítés, az internet használata, az ünnepségek megtartása és a világi zenék hallgatása. A férfiaknak kötelező a hagyományos muzulmán öltözet, valamint a szakáll viselete, a nők számára pedig tilos a kerékpározás, sportegyesületek és múzeumok látogatása, hangos nevetés, kopogós cipő, ékszerek és élénk ruhák viselete. A listán további olyan tiltások találhatók, amelyek a 21. századi civilizált világ alapjait képezik.
Hatalmuk 2001-ig tartott, amikor már Afganisztán 95%-át elfoglalták. Az Egyesült Államok kezdetben gazdasági érdekek miatt támogatta az országban kialakult kormányellenes csoportokat, így a tálibokat is, szükségük volt ugyanis egy stabil országra ahhoz, hogy gázvezetékeket tudjanak építeni az országon keresztül. Az Egyesült Államok volt az, akik miatt erősödött és gyengült is a frakciójuk.
A fordulópont 2001. szeptember 11-én következett be, amikor terrortámadás történt a Pentagon és a New York-i World Trade Center felhőkarcolói ellen. Az elkövetők az al-Káida terrorszervezethez tartoztak, akikkel szoros kapcsolatban álltak a tálibok. Az Egyesült Államok válaszul háborút indított Afganisztán ellen, ahol vissza tudták szorítani a tálib rezsimet.
Az Egyesült Államok csapatainak Afganisztánból való 2021-es kivonulását követően a tálibok hatalma új erőre kapott. Törvényeikkel és eszmerendszerükkel további szigorításokat határoztak meg, olyan súlyos korlátozásokat vezetve be, amelyekkel szinte végleg eltörölték a nők utolsó jogait is.
Az afgán nők helyzete napjainkban
A tálibok megjelenése előtt Kabult, Afganisztán fővárosát úgy emlegették, mint „Közép-Ázsia Párizsát”. A második világháború utáni 50-es, 60-as és 70-es éveket az „aranyéveknek” nevezték. Muhammad Ikbál, 19. századi költő verseiben Afganisztán pompájáról írt. A hatvanas évek jelentették igazán a viszonylagos stabilitás és modernitás rövid időszakát, amikor még divatbemutatók is előfordultak az országban. A nők jogait elismerték, tanulhattak, dolgozhattak, utazhattak és hordhattak miniszoknyát. A turizmus fellendülni látszott, és Délnyugat-Ázsia példaképévé vált. A mostani Afganisztán azonban árnyékává vált korábbi önmagának.
2024. augusztus 21-én kiadták az újabb bűn- és erénytörvényt, miután a tálibok vezetője jóváhagyta a 114 oldalból és harmincöt cikkelyből álló dokumentumot. A törvény felhatalmazza a minisztériumot – vagyis erkölcsrendőrséget – arra, hogy ha úgy vélik, hogy az adott személy megszegi a szabályokat, akkor olyan megrovást alkalmazzon, mint a bírságolás és a letartóztatás. Az ENSZ nyilatkozata alapján a 2021-ben felállított „erényterjesztés és a gonoszság megelőzésének minisztériuma” felelős az emberi jogok és szabadságjogok korlátozásáért.
A tálibok nőkkel szembeni diszkriminatív megnyilvánulása újra megmutatkozik a dokumentum tizenharmadik cikkelyében, amelyben a nőknek megtiltják hangjuk használatát a nyilvánosság előtt. A nem muszlim vallású nők és férfiak előtt takarniuk kell teljes testüket, olyan anyaggal, ami nem lehet vékony, színes vagy tapadós. Nem jogosultak arra, hogy olyan férfiakra nézzenek, akik nem tartoznak a családtagjaik közé. A tizenkilencedik cikkben betiltották a zenélést és az egyedüli utazást. Nem mehetnek nyilvános parkokba, illetve szépségszalonokba.
A törvényhozatal után a családon belüli erőszakok száma exponenciálisan növekedni kezdett. Az elmúlt évek során megnőtt a kényszerházasságok száma is, mivel egyes családok úgy döntenek, hogy még fiatalon kényszerházasságra ítélik lányaikat, csakhogy ne kerüljön később egy tálib harcoshoz. Bár 2021-ben létrehoztak egy törvényt, miszerint betiltják a kényszerházasságot, attól függetlenül ez nem ad védelmet a nők számára.
Afganisztánban, mielőtt a tálibok újra megszerezték volna a hatalmat, a parlamenti képviselők huszonhét százalékát nők tették ki. Országszerte huszonegy százalékban női ügyvédek voltak és 256 női bíró dolgozott. A visszaállított hírhedt erkölcsrendőrség a nőket teljesen megfosztotta munkáiktól.
Továbbá az amerikai csapatok kivonulása következtében országosan megnőtt a humanitárius segítségnyújtás iránti igény. A Nemzetközi Mentőbizottság afganisztáni igazgatója szerint a rászoruló szegények száma az elmúlt években az egekbe szökött, jelentések szerint közel huszonkilenc millióról van szó, ami hatvan százalékkal nagyobb, mint ami volt az amerikai csapatok kivonulása előtt.
Az ENSZ jelentése szerint 2023 áprilisa óta az afgán nőknek tilos együttműködniük az ENSZ-szel. A nemzetközi segélyek akadályoztatva vannak abban hogy eljussanak a lakossághoz. 2023 januárjában az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége utasítást adott, hogy minden afgán nő jogosult a menekültstátuszra. Több európai ország minden országon kívül tartózkodó afgán nőt menekültnek ismer el.
