Borítókép és képek: Éry Márton
A tavasz beköszöntével vannak napok, amikor már-már nyárias időjárás fogad minket, ami ideális lehet a túrázásra. A most bemutatott túrához azonban nem kell különösebben előkészülnünk, hiszen egy olyan helyre juthatunk el, ami viszonylag közel esik Budapest belvárosához. Kiindulópontunk a XI. és XII. kerület határán, a Farkasréti temető mellett található Márton Áron tér, ami nyomokban a városi környezetet tükrözi. Bár nem éppen a fővárosunk egyik ismertebb közterülete, a megközelíthetőség miatt épp ideális találkozópont lehet, hiszen a tömegközlekedési eszközök közül több busz- és villamosjárat (8E, 53-as buszok, 59-es villamos) érinti.
Innen a Törökbálinti úton lefelé haladunk a Bazin utca felé, majd a Zsigmondy Vilmos utcán keresztül jutunk el a túra valódi kezdetéhez, ahol érdemes lesz odalépni. Ez nem más, mint az Ördögorom lejtő, ami az Edvi Illés útról indul, sziklás lépcsőzete pedig majdnem 100%-os emelkedővel tornyosul a túrázó elé. Az első pár méter alaposan megdolgoztatja a túrázót, viszont időről időre érdemes megcsodálni a városias tájat, amit fokozatosan magunk mögött hagyunk.
A lejtőn felfelé haladva több lehetőség is nyílik arra, hogy megpihenjünk , illetve hogy gyönyörködjünk a félig városi, félig vidéki kilátásban. Ehhez az egyik legjobb csomópont az Ördögorom panoráma-gerinc, ami talán a legnagyobb kilátást biztosító magaslat ezen a szakaszon. Amellett, hogy a kiindulópontot, a Márton Áron teret is teljesen tisztán látni, jól látható a Citadella, Budaörs teljes látképe és a Farkas-hegy is. A tanösvény részletes leírást is kínál a helyi élővilággal kapcsolatban, az utunk viszont messzebbre visz minket.
Az agglomeráció utolsó kézjegye a KFKI (Központi Fizikai Kutatóintézet) telephely. Ehhez egy újabb emelkedőn, a nem túl jó állapotú Magas úton kell felmennünk, illetve az erdős részen arra is van lehetőségünk, hogy kiszakadjunk a városi környezetből. A telephely kifejezetten érdekes történelemmel rendelkezik, mára a KFKI Üzemeltető Kft. gondoskodik a fenntartásáról, azonban már az ötvenes évek óta a magyar fizikatudomány előrelendítésének egyik kulcsintézménye volt. A rendszerváltás előtt az MTA tudományos munkatársai közül hatszázan kutattak itt. Napjainkban a Wigner Fizikai Kutatóközpont, valamint az Energiatudományi Kutatóközpont alkalmazottai dolgoznak itt.
Miután elhagytuk a Konkoly-Thege Miklós utat és elhaladtunk a KFKI Sporttelep, valamint a Normafa Lovasiskola mellett – melyek szintén külön történelemmel bírnak -, el is érkezünk a természetbe. Itt persze több útvonalon is mehetünk tovább, egyebek mellett a Budaörsi-kopárokra is eljuthatunk, a mi célunk viszont továbbra is a Sorrento-sziklák, melyet a vörös csík jelzést, majd a vörös kereszt jelzést követve találhatunk meg.
A Gubóvirág Tanösvényen keresztül, az erdőből a nyílt kopárokra kiérve szinte válogatni lehet a közel eső látnivalókból. Ha csak a térképre nézünk, szinte légvonalban látható egymáshoz közel a Vitorlázórepülő-emlékmű, a Szekrényes-sziklák, a Budaörsi Kopárok, a Pap Antal emlékhely és persze a Sorrento-sziklák, ami kiránduló célunkat képzi. Ha eddig nem tudtunk elidőzni, megpihenni a korábbi helyeken, ez a terület talán a legjobb lehetőség erre. Számtalan kőzet, füves terület és árnyékos hely is rendelkezésre áll, még a forgalmasabb napokon is könnyű „letáborozásra” alkalmas helyet találni.
A Budaörsi Kopárok és a Farkas-hegyen jártas turisták által ismert és kedvelt Vitorlázórepülő-emlékmű különös történelmi lenyomatnak számít. Az I. világháború után a repülést komoly szabályozások korlátozták, így terjedt el a vitorlázórepülés, amely az ehhez hasonló tájakon való sikláson alapult. A közelben ma több nyom is fellelhető a korábban virágzó vitorlázórepülésről (például hangárok, betonrámpák). 1959-ben végül a repülőtér Budakeszire költözött, ahol a mai napig repülőoktató központként üzemel.
Az emlékművet eredetileg 1979-ben, az idősebb Rubik Ernő által tervezett fémszárnyakból állították fel, majd 2017-ben a Budaörsi Infó segítségével újították fel és adták át. Szinte jellegzetes ékkőnek számít a földből V alakban kiálló szárnyak látképe, az emlékművet azonban márciusban egy nagyerejű orkán megrongálta (feltehetően a március 23-án szélrekordot döntő orkánról van szó). A szárnyakat az Aeroklub Farkashegy szervezet szállította el felújításra, jelenleg tehát nincsenek a helyükön, a jelentések szerint valószínűleg májusban állítják vissza őket.
Innentől már szinte kijelölt utunk van a következő látnivalóig, egyúttal a célállomásig. A Budai-hegység délnyugati lábánál fekvő Sorrento-sziklák kőzete a becslések szerint körülbelül 200 millió éves. A kilátás persze kissé korlátozott a korábbi panorámákhoz képest, de itt inkább a sziklát érdemes közelebbről megnézni. Igencsak kedvelt turistacélpontról van szó, forgalmasabb napokon, munkaszüneti napokon jó eséllyel sorbanállással tudjuk csak megcsodálni a sziklákat, ha viszont nincs akkora tömeg, ez a sziklacsoport szintén jó alkalom egy kis üldögélésre és pihenésre.
Mivel ebből a csomópontból számos út vezet, tetszőleges módon indulhatunk vissza. Ha már fáradtak vagyunk és nem szeretnénk többet lábon közlekedni, a KFKI telepre visszaérve felszállhatunk a 221-es buszra, amellyel a Széll Kálmán térig számos megállót érintve utazhatunk vissza a városba. Hasonló távolságra van a Normafa és az ott található buszjáratok is.
Ez az útvonal nemcsak a túrázók, de a hosszútávfutók, biciklisták és fotósok számára is csemege lehet. Érdekesség, hogy mind a nagyvárosi, a vidéki és természetközeli helyekből is felfedezhetünk jellemvonásokat, úgy az elénk táruló látképeken mint a megjárt területeken. Az egyes látnivalók közelében parkolási lehetőség és tömegközlekedéssel való megközelítés is rendelkezésre áll. Különleges felismerés, hogy a városközponthoz ennyire közel eső helyeken is újdonságokat lehet felfedezni.
