Borítókép: WallpaperAccess
Mikor kezdett el írni? Egyáltalán honnan jött az ötlet vagy a késztetés, hogy ezzel foglalkozzon?
Nyilván, mint nagyon sokaknak, gyerekkorban indul a dolog. Rengeteget olvastam, például Delfin-könyveket, ha megvan. Aztán írtam tovább a sztorikat képzeletben, fejben, kockás füzetbe, volt, amelyikhez térképet is rajzoltam. Nem kell ötlet vagy késztetés, hogy függővé váljon az ember, szerettem csinálni, mert más világokba tudtam átlépni, és ott megoldani a kisebb-nagyobb problémákat. Ahogyan aztán szövevényesedett az élet, meg labirintusosodott, úgy lett a játékból igény, hogy válaszoljak a kihívásokra, tágult a horizont.
Mi volt az első írása? Mesélne róla kicsit?
1981. Ifjúsági Magazin – akkor az nagy szám volt, egyetlen írás jelent meg havonta talán –, és nagyon egyszerűen született. Bumm volt a címe. Budaörsön, ahol éltem, szilveszter éjjel karambolozott egy kocsi, megrakva fiatalokkal, akiknek egy részét ismertem is. Erről szólt… Rendkívül közhelyes meg didaktikus, de jól volt megírva. Nyilván a veszteség meg a könnyelműség, a visszahozhatatlan volt a témája.
Mit jelent Önnek az írás művészete?
Azt hiszem, Krúdy az írást valamilyen mesterséghez hasonlítja, talán a hímzéshez, és azt mondja, hogy éppolyan hajlandóság kell ehhez is, mint ahhoz. Tehát nem kell valami varázslatra gondolni: a fejedben témák hemzsegnek, aztán jön egy kis szellem – ez is Krúdy – és elkezdi vezetni az ujjaidat. Néha, bizony, ez nem öröm, de akkor is csinálod, mert kell neked. Mint a sport. Mondom, függőség. Ha pluszban valakikre hatást gyakorol, külön bónusz. Ez azonban ritkán jut el hozzám.
Mi ad Önnek inspirációt a mindennapokban?
Azt hiszem, megvan rá a válasz: nem kell inspiráció, mert annyi, de annyi minden van, ami érdekes, tanulságos és jó, hogy válogatni lehet a megírandók között. Tudod, mint mackó a málnásban. Akad olyan, ami rögtön utat tör magának, akad, amit sokáig hurcol az ember, mielőtt belevágna.
Hogy tud időt szánni az írásra a tanítás mellett? Mi a módszere?
Mindenre van idő. Kell rá szakítani. Ösztönösen tépsz ki a napokból egy, másfél órát. Gyakran párhuzamosan dolgozom például, félreteszem az írást gondolatban, mert eszembe jut valami, aztán visszatérek hozzá. A tanítás meg az írás – nem akarom magam pl. Babitshoz vagy Aranyhoz hasonlítani – nem két külön tevékenység, hanem kiegészítik egymást. Persze, ha sok órám van, akkor nehezebben megy, de ez érthető.
Nagyjából mennyi időt ölel fel egy novella vagy könyv megírása?
Nem a megírás a mérvadó, mert az viszonylag hamar megy – egy novella 3-4 nap, egy regény kb. egy év –, hanem a korrekció, átnézés, javítás, helyesbítés. Nem szoktam sokszor belenyúlni a történetbe, de maradnak benne logikátlanságok, pontatlan kifejezések.
Tudomásom szerint mostanában főleg az Élet és irodalomban publikálják a novelláit.
Tudatos terv vagy vágy volt, igen. Nekem az ÉS elég. Ő nekem minőség, ezt szerettem volna, bőven jó. Évente mindössze két novellám jelenik meg benne.
Egy évben körülbelül hány művét közlik le?
Az ÉS-en kívül az Ezredvégben nosztalgiázom. És ez a reklám helye: nemsokára lesz könyv Esernyőárus címmel.
Van kedvence a saját írásai közül? Ha igen, melyik az és miért?
Határozott nem a válasz. Mindig a legutolsó.
Mit javasolna azoknak a fiataloknak, akiket szintén érdekel az írás?
Az írás egyfajta terápiás műfaj, tehát segít az önértelmezésben, de a problémát nem oldja meg… Amennyi energiát beletesz az ember, annyit ad vissza, csak nem mindig látható módon. Nem lehet arra számítani, mint száz éve, a magyar irodalom aranykorában, hogy népszerű leszel, celeb, és felismernek az utcán, ingyenes színházbérleted van, stb… Munka, munka és munka. És türelem.
