Építkezés a mélyből
A Detroit Pistons csapata az 1979-80-as, majd a 1980-81-es szezonban is a liga legrosszabb csapata lett. Emelett a klub rendszeresen veszteséges is volt, a 70-es években többször is költöztek városon belül, hogy nagyobb szurkolói érdeklődést generáljanak. Nem tűnt rózsásnak a helyzet, amíg nem jött egy fenomenális draftolás (játékosbörze). 1981-ben a második helyen választották Isiah Thomast, akit minden idők egyik legjobb irányítójának tartanak. Tehát ő volt a puzzle első darabja a Jack McCloskey által menedzselt csapatnak.
A Thomas, Vinnie Johnson és Bill Laimbeer által fémjelzett Detroit Pistons eredményei javultak, de még mindig nem jutottak be a rájátszásba. Vicces utólag visszagondolni, hogy az 1981 és 1983 közötti Pistons ott volt a liga legjobb támadó csapatai között. A szintlépéshez (a rájátszás eléréséhez) egy elit edzőre volt szükségük, akit az 1983-ban a csapathoz érkező Chuck Daly személyében meg is találtak. Daly viszont inkább a védekezésre fektette a hangsúlyt, aminek meg is lett az eredménye. 1984-ben bejutottak a rájátszásba, de az első körben a New York Knicks csapata búcsúztatta őket.
A Pistons sikertörténetében fontos kihangsúlyozni a draft szerepét, mert hiába fejlődött folyamatosan a csapat, az igazi áttörést és az elkezdett szerkezeti, illetve filozófiai váltást Daly soha nem tudta volna megvalósítani, ha nem draftolnak olyan remekül. Az 1985-ben megszerzett Joe Dumars és Rick Mahorn, majd az 1986-ban kiválasztott John Salley és Dennis Rodman egyaránt kulcsszerepet játszott abban, hogy létrejöhessen az a bizonyos filozófiai „töréspont”, és hogy a Pistons minden idők legkeményebb kosárlabda csapata legyen.
Az 1986-1987-es szezonban tovább folytatódott az előrelépés Adrien Dantley, a korábbi többszörös pontkirály szerződtetésének köszönhetően. Ez volt az idény, amikor a csapat megkapta a Bad Boys elnevezést, amit teljes mértékben magukénak éreztek. 1987-ben, a keleti konferencia döntőjében a Larry Bird által fémjelzett, Boston Celtics csapata legyőzte őket, de ez a párharc jogosan az NBA egyik legfizikálisabb rájátszás-párharcaként vonult be a történelembe (érdemes róla visszanézni a korabeli felvételeket). A Bad Boys 1988-ban egészen az NBA döntőig menetelt, ahol a többek között Magic Johnsont is foglalkoztató Los Angeles Lakers csapata 4-2-es összesítésben felülmúlta őket, de a Pistons tisztességes helytállása nem volt kérdés.
A jól megérdemelt bajnoki cím és a Jordan-szabály
A Detroit Pistons az 1988-1989-es idényre jelentős mentális és fizikai fölénybe került a többi együttessel szemben, ami minden idők egyik legdominánsabb szezonjához vezetett. Az alapszakaszban 63 győzelmet számláltak, ami a 2005-2006-os idényig csapatrekordnak számított, a rájátszásban pedig még magasabb fokozatba kapcsoltak. Az első körben 3-0-ra verték a Celticset, aztán 4-0-ra a Milwaukee Bucksot, és 4-2-re a Michael Jordan-féle Chicago Bulls-t, ami már akkor is sok fejtörést okozott Chuck Daly szakmai stábjának. Ezen szupertehetség hatástalanítására megalkották a Jordan-szabályt, amivel alaposan megkeserítették a klasszis életét. A szabály lényege az volt, hogy Dumarsék mindig balra vagy középre terelték Michaelt, ahol minden alkalommal két-három “hentes” várta, akik utasításként megkapták, hogy nem hagyhatják Jordant felemelkedni a földről és ennek megakadályozására minden eszközt felhasználhattak. A Detroit Pistons csapata ebben az évben megint döntőbe jutott és egy sima 4-0-ás párharcon felmosták a padlót az öregedő, sérülésekkel bajlódó Lakers-sel. Így a csapat megszerezte fennállásának első bajnoki címét.
Csalódásokból duplázás
Az ünneplés hátterében felhők gyülekeztek, mivel két új csapat érkezett a ligába (az Orlando Magic és a Minnesota Timberwolves), és a kereteket úgymond egy “expanziós drafttal” töltötték fel. A draft során a csapatok nyolc játékost védhettek le, a többi szabadon igazolható lett. Így Pistons-tól távozott a csapat egyik alappillére, Rick Mahorn.
Az NBA-ben van egy mondás, miszerint könnyebb bajnokságot nyerni, mint duplázni, a Detroit Pistons viszont megcáfolta ezt. Az alapszakaszban 63 helyett “csak” 59 meccset nyertek, de a csapategység Mahorn távozása után sem esett szét. A döntőbe ismét a Chicago Bulls-on keresztül vezetett az út. Ahogy azt a Last Dance-ben is láthattuk, Jordan nyáron a Bad Boys miatt átalakította a felkészülését, erősebb lett, mint valaha, illetve a játékát is úgy formálta hogy a Jordan-szabályok kevésbé legyenek rá érvényesek. Ezt a Pistons is érezte, ezért a “terror” célpontja immár nem Jordan, hanem a szárnysegédje, Scottie Pippen lett. A Robin becenévvel is illetett Pippen viszont még nem állt készen arra, hogy a Bad Boys megtörje a testét, aztán a lelkét is. Ennek eredménye, hogy a párharc sorsdöntő meccsén Pippen migrénnel küzdött és teljesen formán kívül játszott.
A Detroit Pistons zsinórban háromszor jutott a döntőbe, ahol a Portland Trail Brazzers csapata várta őket. A Daly vezette Bad Boys magabiztosan 4-1-es összesítésben nyerte a párharcot, vagyis a Pistons a két nyertes bajnoki döntőt brutális dominanciával, mindössze kilenc meccs alatt nyerte meg.
A „csúcson túl”
A három hosszúra nyúlt szezonnak megvolt az ára, a játékosok kifáradtak és egyre több lett a sérülés is. Harmadszorra nem tudták megállítani a jövőt jelentő Chicago Bulls együttesét, akik könnyen átgázoltak rajtuk, 4-0-ás összesítésben. Ahogy néhány évvel korábban a Celtics sem fogott kezet a Pistonssal, amikor a Detroit játékosai letaszították őket a trónról, a Bad Boys többsége is bevonult az öltözőbe a lefújás előtt, ahelyett hogy gratulált volna a Bulls csapatának.
Érdemes megnézni a korabeli felvételeken Jordan arcát, amint majd szétrobban a dühtől, hogy a Detroit játékosok több évnyi “bántalmazás” után még kezet sem fognak vele. Michael csak túltette magát a dolgon, mert a következő évek a Bulls-ról szóltak, és a Pistons több évnyi tündöklés után, végül szétesett. Viszont 2004-ben a Detroit Pistons-nak ismét sikerült megnyernie a ligát, egy teljesen új a csapattal, amelynek kezdőcsapatában mindössze egy saját nevelésű játékos volt. Ez volt a Detroit Pistons utolsó bajnoki címe, azóta mindössze hatszor jutottak be a rájátszásba.
Mit adott a Pistons Bad Boys az NBA-nek?
A mai világban nehéz objektíven megítélni a Bad Boys csapatát, mert már nem nézzük vissza az akkori teljes meccseket, hanem csak összefoglalókból vagy éppen a Last Dance-ből tudunk egy valamilyen képet kapni arról a csapatról. Semmi kétség ne férjen hozzá, ez a Detroit Pistons kiválóan tudott kosárlabdázni, mivel csak agresszióval és durvasággal nem lehetett, és nem is lehet zsinórban három bajnoki döntőt játszani. Úgy tartják, hogy egy csapatot többféleképpen lehet legyőzni: lehetsz tehetségesebb, fizikálisabb vagy okosabb a másiknál. A Pistons nagyon jól felmérte, hogy csak a tehetségükkel nem fognak felérni a csúcsra, ezért a másik két területre fókuszáltak, “szétvertek mindenkit” és belemásztak az ellenfelek fejébe.
Lehet, hogy nem volt szép, de eredményes mindenféleképpen. El kell ismerni, hogy ez a csapat másképpen nem tudott volna ilyen sikeres lenni, a Bad Boysnak az egységben volt az ereje és nem a kimagasló egyéni teljesítményekben. Lehet, hogy közhely, de a mellékelt ábra is azt mutatja, hogy ez az egységes csapat kétszer egymás után le tudta győzni minden idők legjobb kosárlabdázóját. Mit köszönhetünk nekik? Véget vetettek a Celtics és a Lakers uralmának, ezzel tulajdonképpen lezártak egy korszakot. Példát statuáltak, hogy egy csapat egységben, egy közös sportfilozófiával felül tud kerekedni náluk sokkalta nagyobb tehetségeken. Végső soron pedig, erőszakos és könyörületet nem mutató játékukkal kulcsszerepet játszottak abban, hogy megszülethessen az NBA legnagyobb legendája, Michael Jordan.
