Bunyók nem küzdősportokban
Vannak sportágak és ligák, ahol az ellenféllel szembeni szabályokon túli agresszió megengedett, vagy inkább elnézett. Gondolhatunk itt a jégkorongra, ahol abszolút bevett, hogy két vagy több játékos ledobja a kesztyűt és egymásnak megy, vagy az amerikai focira, ahol nem ritkák a durvulások: egy jó falember ugyanis bármikor megtorolhatja az ellenfelen az irányítót ért atrocitásokat. De a gurulós fociban is szinte természetes a törlesztés, ha a spori nem fújt le valamit, vagy csak simán túl durva volt a másik csapat tagja – ilyenkor a csapattársak gyakran elégtételt vesznek.
Talán nem is kell magyarázni, hogy a társadalomtudósok és életvezetési-coachok által felvázolt, elképzelt egészséges közösségektől sokszor egészen messze áll egy versenysporti közeg, még csapatokon belül is. Bár az elmúlt időszakban szembetűnő a pozitív változás, ám így is sok feszültségforrás adódhat egy csapaton belül: versenyeznek a játékidőért, a jobb szerződésért, több fizetésért, tele vannak bizonyítási vággyal. Történt már olyan is, hogy azon balhéztak össze, ki végezzen el egy tizenegyest. Valamint azt se feledjük el, hogy ahhoz, hogy valaki profi sportolóvá váljon, sokszor elengedhetetlen az átlagnál nagyobb ego, valamint a focisták és egyéb csapatsportok játékosai finoman szólva se mindig a rakétatudomány és a futball között kényszerülnek választani, és nem is vitaklubok tagjai, vagy vesznek részt rendszeresen érvelési versenyeken. Gyakran hihetetlen nehéz körülmények közül érkeznek, és a sport jelenti számukra és a családjuk számára az egyetlen kiutat a szegénységből.
Ám fontos szempont, hogy általában nem a sikeres csapatokon belül van verekedés. Az nem sok jót árul el egy csapatdinamikáról, hogyha verekedésig fajulnak a dolgok és ezek az esetek sokszor csak a jéghegyek csúcsait jelentik. A kivétel erősíti a szabályt alapon elmondható: Michael Jordan rendszeresen összeverekedett – ha úgy adódott – a legendás, hat bajnoki címet nyerő Chicago Bulls-os csapattársaival. Steve Kerrt is akkor kezdte el tisztelni, amikor beleállt a balhéba (a bunyó előtt nem passzolt neki, utána bármikor). De Jordanből csak egy volt, és manapság már nem menne át egy NBA csapat szűrőjén se, ahogy ő motiválta a csapattársait. Manapság már egy verekedés inkább valami súlyosabb problémának a tünete.
Itt már nagy cimborák voltak
Egyébként pedig, hogy mennyire bonyolult ez az egyszerűnek tűnő kérdés, elég megnézni Will Smith Oscar-díjátadón eleresztett pofonjának az utóéletét. Rengetegen neki adtak igazat, hogy igenis, ezt így kell megtorolni, közben pedig a többség számára Will Smith lehet egy életre leírta magát. Az alábbi példák megosztották a közvéleményt: van, aki indokoltnak érzi, más pedig maximum nevetségesnek találja, vagy simán megveti az ilyen eseteket. Csapjunk is bele!
Bajorbunyó
Cikkünk apropóját az adja, hogy a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében a Bayern München hármat kapott a Manchester Citytől, aztán Leroy Sané is kapott egyet Sadio Manétól. Már a pályán is hevesen cseréltek eszmét, meg nem erősített információk szerint Sané rasszista megjegyzést tett Manéra, aki pedig csak egy kis tiszteletet kért magának. Meglátjuk majd, ezek után mekkora lesz iránta a tisztelet.
Sané, a pofon címzettje
Az idei Bayern szezon már eddig is egy szappanopera volt: az előző szezon végén elengedték Robert Lewandowskit, aki azért akart távozni, mert a Bayernnél látványosan próbálták leigazolni Haalandot a 32 éves lengyel helyére, a derék norvégnak pedig végül Cityt választotta. Igazi befejező sztárcsatárt nem tudtak hozni, így Eric Maxim-Chupomoting kénytelen volt lehozni élete szezonját.
Aztán a klublegenda Manuel Neuer a klub tudta nélkül és a szerződését megszegve a világbajnokság után elment síelni és eltörte a lábát, amiért a München kénytelen volt kapusra költeni és elhozták Yann Sommert, aki nagyszerű hálóőr, de lábbal korántsem olyan ügyes, mint a németposzttársa, valamint a City ellen zavarba is lehetett hozni. Majd kirúgták a kapusedzőt, aki Neuer legjobb barátja volt, mire a töröttlábú kapus egy hosszú interjút adott a The Athletic-nek, melyben egyrészt magyarázta saját bizonyítványát, másrészt a klubra terelte a felelősséget több kérdésben is. Ezek után erősen kétséges, hogy látjuk-e még a 37 éves világbajnokot a német rekordbajnok mezében.
De még ezek után jött csak az igazi feketeleves! Julian Nagelsmann, a bajorok edzője éppen karrierje legjobb meccsét játszotta le csapata élén, amikor lenullázva kiejtették a galaktikus PSG-t a Bajnokok Ligájából, majd váratlanul kiadták az útját. Három sorozatban voltak versenyben, vezették a Bundesligát, elődöntőig jutottak a Német Kupában, és a BL negyeddöntőjében voltak. Mindezt úgy, hogy az egész sorozat alatt csupán 1 gólt kaptak! Lenullázták az Intert, a Barcelonát, és a Paris Saint-Germant is.
Azonban Oliver Kahn vezérigazgató és Hasan Salihamidžić sportigazgató úgy gondolták, hogy a másfél éve ott edzősködő Nagelsmann helyett muszáj elhozni Thomas Tuchelt, aki szeptember óta munkanélküli volt, csak azért, hogy ne legyen a Tottenham edzője, ahol szintén üresedés állt be.
Nehéz hónapok elé néznek a Bayern vezérek
Tuchel elfogadta erre a körülbelül 10 meccsre a megbízást, azóta pedig kiestek a Német Kupából a Freiburg ellen, és egy meccsen hármat kaptak a Pep Guardiola vezette Manchester Citytől, ahol többek között Haaland is bevette Sommer kapuját. Ráadásul a Dortmund is felzárkózott rájuk a Bundesligában, így könnyen lehet, hogy a lehetséges triplázásból egy hónap alatt 0 trófea lesz.
Ilyen feszültségteljes szezon során nem is meglepő, hogy elpattant Manénál a cérna. A Liverpooltól nyáron érkező 31 éves szenegáli támadó kiválóan kezdte a szezont, de aztán súlyos sérülést szenvedett és a vébét is ki kellett hagynia. És nyilván korábbi csapata ellen Sanéban is égett a bizonyítási vágy.
Mané azóta elnézést kért, egy meccsre a csapat eltiltotta, valamint bírságot is fizetett. Tuchel azt mondja, nincs itt semmi látnivaló. A visszavágón Sanét Manéra cserélte le, valószínűleg pedagógiai célzattal. Finoman szólva sem volt túl baráti a pacsizás, de legalább most nem vérzett senki.
Nem biztos, hogy készül róluk több közös kép
A visszavágón Münchenben 1-1-re végzett a két csapat, így a bajoroknak nem jött össze a csoda. Azóta még a Dortmund is megelőzte a Münchent a Bundesligában. Az igazi csoda az lenne, ha Mané ezek után a csapatnál maradna; elvileg már keresik a vevőjét. Ám mind Kahn, mind Salihamidžić alatt nagyon gyorsan forró lett a szék, különösen úgy, hogy a hírek szerint több játékos is elégedetlen (Mazraoui, Gravenberch, Cancelo, Pavard és a szupertehetség, Tel), nyáron pedig garantált a feszültség a kapusposzton Sommer és Neuer közt, ráadásul Nübel visszatér a kölcsönből.
Minnesotai melléütés
Ha a Bayernnek nehéz hónapjai vannak, mit mondjanak a Minnesota Timberwolves szurkolói? Annak a franchisenak nehéz évtizedei vannak; ha megkérdeznénk egy drukkert, melyik volt az aranykor, bajban lenne. NBA-szinten még viszonylag fiatal franchiseról beszélünk: 5 évvel azután alapították, hogy Lebron James megszületett.
A közelmúltban igyekeztek nagyot gurítani: majdhogynem minden értéküket elcserélték Rudy Gobertért, aki egy kiváló védő, bármilyen csapatból képes egymaga jól védekező csapatot csinálni, de ennyi. Zsákol, ha feladják neki a labdát, pontosan és jól védekezik, de annyi fizetést és annyi draftcetlit nem ér, amennyit adtak érte. Palánk alatt nem szívesen futnak össze vele, de egy jól cselező kisember zavarba tudja hozni a birodalmi lépegető gyorsaságával forduló franciát. És bár ez a legtöbb magas emberre igaz, nála mégis hiányzik a többi tulajdonság, amivel tudja ezt ellensúlyozni. Nemrég a The Athletic játékosok közötti anonim felmérésén „előkelő” helyen végzett a legtúlértékeltebb játékos szavazáson, innen látszik: eleve nem számít közkedvelt játékosnak a ligában.
Az Év védője-cím többszörös birtokosa, Rudy Gobert
Még mielőtt rátérnénk a konkrét esetre, röviden annyit, hogy az NBA-ben gyakoribb a bunyó a csapattársak között; ami most érdekes, hogy ez a pályán, a meccs közben történt. A bevezetőben említett Jordan-eseten túl, amit megemlíthetünk, a nyár során az edzőtáborban a Golden State Warriors két játékosa bunyózott egy edzésen. Jordan Poole és Draymond Green, akik ugyanazért a szerződéshelyért küzdenek (a fizetési sapka miatt a csapatok korlátozottan költhetnek fizetésekre). Jordan Poole a fiatal, feltörekvő titán, míg Green az öreg, a mentor, a sok bajnoki cím egyik legfontosabb sarokköve, zseniális játékos, ám a pályán az egyik legsuttyóbb (most is épp az eltiltását tölti, mert megtaposta Domantas Sabonist). Ebben az esetben is sportszakmai vitát (ki, hogy játszik, hangsúlyozom: egy edzésen) rendezett le Green egy jól irányzott jobbegyenessel. Itt az volt a baj, hogy a videó erről kikerült, így muszáj volt nyilvános bocsánatkérést tolnia Draymondnak. Akkor ezt a csapat lerendezte annyival, hogy a győzni akarás jött ki így és házon belül lerendezik. Le is rendezték, most pedig a rájátszásban vannak, igaz, a cikk írásakor a négy győzelemig tartó párharcban épp állnak 2-2-re a Sacramento Kings ellen.
A cicaharc segített nekik továbbjutni?
Visszatérve északra
Nem lett hirtelen bajnokesélyes a Timberwolves, annyira nem, hogy az utolsó alapszakasz-meccsen múlt, hogy egyáltalán van-e esélyük a rájátszás közelébe, a play-in osztályozókra bejutniuk. (Hogy mi a play-in? ez egy másik cikk témája lehetne, maradjunk annyiban, hogy egy nagyon fontos meccsről volt szó. Szóval az alapszakasz legutolsó és legfontosabb meccse, ami eldönti, hogy bukás-e a szezonjuk.) Gobert eleve frusztrált volt, sérülten vállalta a játékot a New Orleans Pelicans ellen, és a meccsen sokatmondó volt a testbeszéde is: nem ment a labdáért, maga mellett lógott a keze… Aztán az egyik időkérésnél már egy női Minnesota alkalmazott próbálta nyugtatni, amikor Kyle Anderson, a csapattársa, azt javasolta neki, mi lenne, ha elkezdene néhány lövést blokkolni, mire a francia center azt javasolta, mi lenne, ha Anderson szedne össze néhány lepattanót. Erre Gobertnek azt válaszolta Anderson, hogy: „Shut up, bitch!”, mire Gobert megütötte. Csúnyán lecsúszott az ütés – ez volt a szerencséjük mindkettőnek –, csak mellkason találta el. Még rövid ideig tartott a kakaskodás és félidőben bocsánatot kért Rudy Gobert. Anderson ekkor még mondta a magáét, mely szerint nyáron eligazol. Adalék: az egyik legjobb formában lévő csapattársuk, McDaniels-t annyira frusztrálta ez a balhé, hogy az öltözőbe menet beleütött a falba, és eltörte a dobókezét.
Csodák csodájára, megnyerték a Pelicans ellen a meccset (pedig a második félidőre a balhésok nem is jöttek ki), bejutottak a play-inbe, aztán a rájátszásba is. Gobert megbánta bűnét, letöltötte az egy meccses eltiltását, befizette a bírságát is. Azóta a Denver Nuggets 4-1-re kiejtette őket nagyon simán: jóformán meg se izzadt igazán ellenük a Nikola Jokics nevével fémjelzett gárda. Érdekes helyzet lesz, ki marad ott következő szezonra. Ugyanis Minnesotából hajlamosak a sztárok elmenni és nem jönni. Ez az eset mindenesetre nem egy jó ajánlólevél.
Láthatjuk, hogy bár az ütéseket nem ők adják és kapják, a vezetőségek és az ő döntéseik teremtik meg az alkalmat arra, hogy két csapattárs egymásnak essen. Ezt a felelősséget nem szabad elhallgatni. Ezek után pedig a vezetőségeknek kell rendet tenni a fejekben és az öltözőkben egyaránt.
