Borítókép: mafab.hu
Magáról a cselekményről
A film hivatalos előzetese tökéletesen prezentálja a történet alappilléreit. Adott egy fiatal fiú, Krisztián (Bárnai Péter), aki egy rendkívül érdekes munkát vállal el: éjjeliőr lesz egy halottasházban. A nem hétköznapi munkahelyén azonban hamar kiderül, hogy a feladata sokkal összetettebb az üres folyosók őrzésénél. Éjjelente az épületben pihenő, a két világ között rekedt holtak felébrednek, és a rövid idejüket kihasználva próbálják megoldani a lezáratlan ügyeiket és ezzel továbblépni, az éppen adott éjjeliőr segítségével. Az a tény csak még inkább mélyíti a történet komplexitását, hogy Krisztián kiszemeltje, Ági (Rujder Vivien) egy nap szintén a megrekedt lelkek között ébred. Főszereplőnk elhatározza, hogy vissza fogja hozni kedvesét az élők közé. Azonban az idő egyre szorosabb csapdát állít a szerelmeseknek: a túlvilágról érkező démon (Kulka János), aki a boncmester képében igyekszik magába szippantani a továbblépésre képtelen lelkeket, mindent elkövet, hogy véget vessen a síron túli pár földi jövőjének.
Kompuniverzum
A film rendezője, Madarász Isti rendkívül kreatívan alkotta meg az Átjáróház különleges világát. Filmje egy kompként a mi földi életünk és a túlvilág közötti tökéletes átmenetben helyezkedik el. A történet sem igazán a mi Budapestünkön játszódik; sokkal inkább a város feletti, olykor villámokkal megszórt, mégis rózsaszín felhők között. A néző a filmet egyszerre helyezheti el a halál fojtogató árnyékában és Mary Poppins csodálatos világában.
A rendező aspektusából még az egyszerű zöld szín sem olyan zöld, mint nekünk. Az Átjáróház univerzuma nem a mi univerzumunk, de szeretnénk, hogy az legyen.
Mégis mitől működik ennyire?
A forgatókönyvet annak a Veres Attilának köszönhetjük, aki már korábbi munkájával színesítette a Ruben Brandt, a gyűjtő nagyjátékfilmet és az Egy másik életben című tévéfilmet is (utóbbiért 2020-ban megnyerte a Magyar Filmdíjat, a Legjobb forgatókönyv, tévéfilm kategóriában). Tehetségét az Átjáróházban is sikerült megcsillogtatnia.
A szereplők közötti párbeszédek mind szórakoztatóak, dinamikusak és rendkívül élvezhetőek. Még a mellékszereplők szájára is sikerült maradandó beszólásokat, vicces megjegyzéseket írni (itt elég csak Árpa Attila drogtúladagolásban meghalt, ripacs színész karakterére gondolni).
A szereplők a halott kommunista nagymamától egészen a Krisztiánt nevelő, elsőre ridegnek tűnő, mégis a szívének élő boszorkányig mind szerethetőek. A nézők ebben a filmben végre igazán szurkolhatnak egy modern ballada két főszereplőjének, akik nagy vásznon megszemélyesíthettek egy újragondolt János vitéz – Iluska sztorit.
Szintén említésre méltó az a tényező, hogy az Átjáróházban ugyanazt a látványtechnikát alkalmazták, mint a Christopher Nolan rendezte Eredetben. Bár a film szépséghibái közé írható, hogy Madarász Isti egy-egy jelenet vizualizálásánál hajlamos volt egy picit tovább nyújtózkodni annál, mint ameddig a magyar takaró ér, alapvetően mégis egy esztétikus produktumról beszélhetünk. Leginkább azok a jelenetek sínylették meg a költségvetést, amiknél a hírhedt boncmester jelenik meg. Kulka démonja kinézetében semmiben sem különbözik egy átlagos középkorú férfitól – a különbség mindössze annyi, hogy antihősünk egy futurisztikus Assassin’s Creed-féle csuklyában liftezget a kihalt emeletek között.
A film egy szívmelengető decemberi meglepetés, amit kortól és nemtől függetlenül bárkinek lehetne ajánlani. Az Átjáróház sok szempontból nemcsak színesíti, de fel is rázza kicsit a magyar filmművészet skatulyákba vonható palettáját. Filmkedvelők számára kihagyhatatlan alkotás!
