A családállítás Bert Hellinger német pszichoterapeuta, teológus nevéhez fűződik. A világszerte ismert módszer alkalmazásáról beszélgettünk Németh Mónikával, családállítóval, az Új Egyensúly vendégszerzőjével.
1. Mi is az a családállítás, hogy kell elképzelni a gyakorlatban?
Én úgy szoktam megfogalmazni, hogy ez egy energetikai blokkoldó módszer. Nem csak veled foglalkozunk, vagy azzal, akinek valamilyen elakadása van az életben, hanem úgy tekintünk arra az egyénre, a problémájára, mint egy családi rendszernek a tagjára. Hiszen annak, hogy te beleszülettél egy családba, annak oka van, és minden, még ha nem is tudunk róla, hatással van ránk.
Ennek van csoportos formája, amit nagyon sokan ismernek, és van egyéni formája is. A csoportos formában a lelkedet jelenítik meg. Ilyenkor a kérdező elmondja a problémáját, majd, mint egy színházban, szerepekre választ embereket. De ilyenkor nem színészkedsz, nem eljátszod egy anyuka, apuka vagy egy nagynéni szerepét. Egyszerűen beállsz a térbe, és amit érzel, arra hagyatkozva mozdulsz és fedezed fel a másikat: szimpatikus, nem szimpatikus, arrébb mennél, mit mondanál neki. Ha például kimondasz egy mondatot, az mennyire igaz, ki tudod-e mondani, és az hogyan hat rád mint képviselőre, és milyen a másiknak, amikor ezt meghallja.
2. Mi a különbség a képviselő és aközött, aki nem képviselőként van ott?
A csoportos családállításon belül van az állító, aki hozza a problémáját, és vannak a képviselők, akik segítenek megjeleníteni az adott helyzetet, az adott problémát. Ez jelentkezés alapján megy. Aki részt akar venni, eldöntheti, hogy állító lesz, tehát egy saját témáját szeretné megmutatni, vagy pedig képviselő, aki segíteni szeretne ezekben a folyamatokban.
A képviselők azok, akik megjelenítik a családtagokat vagy egy fogalmat. A családállításban nem csak a családdal foglalkozunk, tehát nem csak embereket állíthatunk be a térbe, hanem akár egy fogalmat is, mint például párkapcsolat, szerelem. Tehát ők a képviselők, és ilyenkor az állító végignézi, hogy az ő lelkében mi zajlik, kívülről.
Ilyenkor (képviselőként) nem fejből játszom el az állító anyukájának szerepét, az alapján, amit én gondolok, hogy egy anya vagy egy apa milyen. Nehéz elmagyarázni, mert megváltozik az érzékelésed, amikor képviselsz valakit vagy valamit. Az is lehet, hogy hányingered lesz, vagy azt érzed, hogy görcsöl a gyomrod.
3. Milyen az egyéni családállítás?
Tegyünk különbséget, van fedett és nyitott állítás. A nyitott állításnál tudjuk, hogy ki kit képvisel. Például, ha én most azt mondom, “kérlek, válassz az anyukád szerepére valakit”, akkor felkéred. Ilyenkor bele tudjuk vinni azt, hogy milyen lehet a mi elképzelésünk szerint a kérdező anyukája.
Viszont a fedett állításnál nem tudják a képviselők, hogy ki kicsoda. Ilyenkor fel szoktam írni egy listára, hogy kiket kell képviselni. Az állító kiválaszt egy embert, megkérdezi, hogy elvállalja-e a szerepet. Ha a válasz igen, akkor bejön a térbe, de ő nem tudja, hogy kit fog “megjeleníteni.” Csak én és a kérdező tudjuk, hogy kinek a szerepére választunk embert.
Az egyéni négyszemközt zajlik. Van, aki papírral képezi le, van, aki tárgyakkal. Teljesen általános tárgyakkal is lehet családállítást csinálni. Például, ha itt most venném ezeket a csészéket vagy ezeket a kis figurákat, simán használhatnánk arra, hogy ők legyenek a képviselőink.
Amikor egyéniben csinálom, az fedett állítás, ilyenkor a kérdező nem tudja, hogy kit képvisel a tárgy. Csak annyi történik, hogy én felírom magamnak a szereplőket. Ezután azt mondom, hogy “akire gondolok, kérlek, most annak válassz egy szereplőt.” Kiválasztja a kis figurát és leteszi az asztalra.
Következő lépésként megkérdezem, (ez is furcsa lehet, ha valaki nem tapasztalta még ezt) hogyan helyezné el a figurákat. Hozzányúlhat, változtathat rajta. Ezután megkérem, hogy próbáljon ráérezni arra, hogy ez a kis figura hogyan érzi magát. Utána a többi figurával ugyanezt megismételjük. Lehet, hogy ráteszed a kezed, és jönnek az érzések, a gondolatok. Lehet, hogy csak ránézel, és azt mondod, “ő tök jól van, nagyon jól érzi magát” stb. Így felderítjük a helyzetet, ugyanúgy, mint a csoportosnál, de ilyenkor a kérdező, az állító írja le a szituációt, miközben a kis tárgyakra koncentrál.
4. Mi a feladatköröd? Egy pszichológushoz hasonló szerepet képzeljünk el?
Nem tudom, hogy egy pszichológushoz hasonlóan kérdezek-e. Megpróbálok rájönni, hogy mi lehet az elakadás mögött. A családállításon belül vannak úgynevezett szabályok, például a szeretet rendje. Ezt veszem figyelembe. Eszerint próbálok rendet rakni és megkeresni, hogy hol van a kibillenés a rendszerben. A csoportos azért könnyebb, mert egy élő személyt tudok megkérdezni, hogy benne milyen érzések vannak, hogy érzi magát és hogyan reagál a másikra.
Nekem az a feladatom, hogy a kérdésekkel rájöjjek, mi lehet a probléma, illetve megoldjam és helyretegyem azokkal az oldómondatokkal, amiket kimondatok. Amikor beletalálunk, nagyon sokszor előfordul, hogy miután megkérek valakit az adott kifejezés kimondására, nagyon nehezen reagál. Nem akarja, vagy nehezére esik elismételni, amit tőlem hallott.
5. Milyen részei vannak, mennyi ideig tart?
Egy csoportos családállítás alkalmával egy egész napot töltünk együtt. Szoktam mesélni a családállításról, hogy mit kell elképzelni, hogyan fog kinézni a nap, ráhangolódunk a folyamatra. Elmondom a saját hitrendszeremet, hogy én hogyan állítok, mit gondolok erről az egészről.
Utána jönnek az állítások. Mivel én fedettben szoktam, ezért nem a csoport előtt beszéljük meg a témát. Ilyenkor elvonulunk, miközben a többiek várakoznak. Miután megbeszéltük a témát, visszajövünk, és onnantól kezdve megy az állítás. A jelenlévők közül kiválasztjuk a szereplőket, ők beállnak a térbe, és elkezdenek mozogni. Az állító végig kívülről figyeli, hogy mi történik, én pedig felteszem a kérdéseimet, és vezetem a folyamatot. Egy témával foglalkozunk, egészen addig, ameddig az meg nem oldódik valamilyen módon, egyfajta nyugodtság jelenik meg a térben.
Az, hogy ez meddig tart, nagyon változó, ez a kérdezőnek a lelki folyamatától függ. Akár fél órától két óráig, két és fél óráig is eltarthat egy állítás. Ez olyan, amit nem lehet beállítani reggel nyolctól délután ötig.
Csoportos állításnál többen is hozhatják a témáikat. Egy nap négy-öt állítást lehet végigkísérni, vagy ha valaki nagyon extrém, akkor nyolcat is végigcsinál egy nap, ez nagyon változó. Ilyenkor vannak köztük szünetek, mert azoknak is megterhelő, akik képviselőként végigjátszák ezt az egészet.
6. Mik azok a problémák, amelyekkel érdemes elmenni családállításra? Kiknek ajánlanád a családállítás módszerét?
Elsősorban, aki erre nyitott, és szeretne valamilyen megoldást a problémájára. Legyen az egészségügyi, párkapcsolati, munkahelyi probléma, ha valamilyen elakadás van az életünkben, mindig meg tudjuk nézni a rendszer szempontjából, hogy hol van a gyökere. A hozott minták folyamatosan hatnak ránk és mi ezekről mit sem tudunk.
Maradjunk a szerelmi témánál. Miért hagy el mindig mindenki? Mivel nem tudjuk függetleníteni magunkat a rendszertől, biztos, hogy az, amit te tapasztalsz, az nem veled kezdődött. Tehát a te problémád nem csak a te problémád, hanem az őseid problémája is. A lélek akkor érzi úgy, hogy a családhoz tartozik, ha ugyanúgy csinálja, mint az elődei. “Anyu/apu ha te is szenvedtél, ha neked is nehéz volt, akkor nekem is nehéz lesz és szenvedni fogok” – sokszor ilyen és ehhez hasonló fogadalmak vannak a lelkünkben.
Bármely területre rá lehet nézni, hiszen folyamatosan hatással vannak életünkre a felmenőink.
7. Kapcsolódik a spiritualitáshoz?
Az én életemben és az én szemszögemből mindenféleképpen. Ki mit nevez spiritualitásnak? Ezzel kapcsolatban is különbözőek a vélemények, egyesek szerint bizonyos dolgok már spiritualitásnak számítanak, más dolgok már nem…. Ez nem egy egzakt dolog, amit szabályok mentén le lehet írni, így egy kicsit nehezebb is megfogni.
Mindenki beleviheti, amit tud, amit akar. Én is tanultam, kipróbáltam korábban sok mindent, ezért különböző alternatív dolgok mentén is figyelem a teret. Van, amikor az általam tanult más technikák szerint teszem fel a kérdéseimet és választom ki a szereplőket.
Odafigyelek, hogy ki milyen szavakat használ, vagy mit mond. Mert nem mindegy, hogy te most éppen ezekkel a szavakkal írtál le valamit, és nem másként. Erre nem mindenki figyel egy családállítás során, mert úgy gondolja, hogy ez nem tartozik hozzá. Én úgy vélem, hogy ami nekem a spiritualitás, azt nem lehet kizárni.
8. Te miért ezzel foglalkozol? Miért érzed úgy, hogy ez neked ennyire fontos?
Nagyon jó kérdés, hiszen annyira sok mindent tanultam, például kineziológiát. Akkor azt mondtam, hogy ez lesz a jövőm, de aztán nem így lett. Elkezdtem, csináltam, voltak nagyon jó visszajelzések, de akkor még nem álltam készen rá, hogy ezzel hosszútávon foglalkozzak.
Valahogy a családállítást nagyon megszerettem, mert én rendszerekben látom az életünket. Számomra ez annyira izgalmas, ez a detektíveskedés. Annak a kiderítése, hogy mi rejtőzik egy bizonyos jelenség mögött, engem nagyon érdekel. Esetleg, hogyan tudunk minél több információt kinyerni a lelkünkből vagy a tudattalan részünkből. Ezt a folyamatot a családállításban abszolút megtaláltam. Minden egyes alkalommal nekem is újat ad. Akár amikor én is képviselő vagyok, akár amikor állítást vezetek. És a gyakorlás során nagyon megszerettem. Ez az, amit kiemelek, tehát főként családállító vagyok, de nagyon sok minden érdekel.
9. Miért fontos ezekkel az örökölt problémákkal foglalkozni?
Azért, mert nagyon sok minden hatással van az életünkre, amiről nem tudunk. Azért, mert ha nem tudunk róla, az nem jelenti azt, hogy nem hat ránk. Nem függetleníthetjük magunkat a családunktól. Amikor erre rá merünk nézni, az összességében hatalmas könnyedséget ad. Onnantól kezdve, hogy merek ránézni a fájdalmaimra, hogy merek az érzéseimmel szembesülni, megváltozhat az életem. Mit adhat? Jobb kommunikációt, felszabadultságot, ami főként belül érezhető – nem leszünk annyira kényszeresek, megtanuljuk elfogadni a szüleinket ezáltal önmagunkat és a sorsunkat is. Ez egy alapvető dolog, ahhoz hogy másként csinálhassuk, mint ők.
Nyilván nem az történik, hogy minden csettintésre megszűnik, de nem lesznek annyira jelentősek a korábbi problémák, vagy megtanuljuk ezeket kezelni. Talán ez lenne a lényege ennek az egésznek. Tudatosítsuk magunkban, hogy érzelmi lények vagyunk, hogy mit tudunk kifejezni, és később ezeken dolgozzunk – akár egy családállítással foglalkozó közösségen belül, ami által minőségi életet élhetünk.
Ha további részletek érdekelnének titeket, akkor Mark Wolynn, Marine Sélénée, Angster Mária, Thomas Schäfer könyveit érdemes elolvasni. A fodrásznál megbeszéljük podcast egyik epizódja is a családállítás témáját járja körbe, illetve Mónika Youtube-csatornáján is találhattok érdekes, informatív videókat.
