Borítókép: Kukla Zsuzsanna Dóra
Ti hogyan mutatnátok be a Duckshellt?
Sokáig próbáltuk besorolni magunkat egy adott zenei műfajba, de mára ezt már teljesen elengedtük. Sokkal inkább arra törekszünk, hogy olyat csináljunk, ami aktuálisan megmozgat minket. Amiben érezzük az erőt. Koncerthelyzetben egyébként szerintem nagyon intenzív az a buli, amit csinálunk a közönséggel együtt. A küzdőterek általában nagyon energikusak és táncosak. Tehát inkább ilyen meghatározásokban gondolkodunk: hangulatokban, szövegekben, hangszerekben, vagy mondjuk térségekben. Műfaji keretekben viszont nem. Emellett szerintem az eleve jól jellemzi az együttest, hogy a balkáni régióból is sok hatás ér minket, de akár a magyar zenei örökségből is, vagy a dél-amerikai, leginkább brazil gyökereink is mély hatással vannak a zenéinkre.
Ami még fontos szerintem, az az, hogy nyolc tagot számlál a zenekar. Ezáltal folyamatosan tágul előttünk a zenei perspektíva, hiszen a zenéinkben így egyszerre tud megjelenni a szaxofon, a gitár, a trombita, a harsona, a dobok, a perkusszív hangszerek, a billentyűk és a basszusgitár. Ennek köszönhető a koncerteken megjelenő energia.
Nyolc ember mennyire tud együttműködni? Milyen szakmai viták vagy konfliktusok fordulhatnak elő a zenekaron belül?
Szerintem az, hogy sok ember dolgozik egy dalon, nem jelenti egyenesen azt, hogy vitákat kell kiállnia a dalprojektnek. Nyilván számít az emberek összetétele, vagy az, hogy mennyire vannak meg a közös irányok.
Tehát a zenében nagyrészt elég könnyen együttműködünk. Sokszor például összehozunk egy belsős alkotótábort és közösen elvonulunk pár napra. Általában ilyenkor mennek a leggördülékenyebben az alkotói folyamatok. Ez akkor válik hektikusabbá, amikor benne vagyunk a mindennapi próbafolyamatban. Belépünk a próbaterembe, és mindenki máshonnan érkezik, más problémákkal, és olyankor több nehézség tud előjönni a munkaflown belül is. Az egyedüli nehézség az időpontok egyeztetésével szokott lenni, de hát ez logikus.
Ezek szerint a zenei elképzeléseitek sem szoktak ütközni egymással?
De, de ez nem is baj. Mivel már jó ideje elengedtük a műfaji megkötéseket, ezért jóval több ötlelet és elképzelést meg tudunk valósítani. Ettől függetlenül volt olyan, hogy kettéválasztottunk zenei anyagokat annak érdekében, hogy egy-egy kiadás hasonló és „egyben hallgatható” legyen.
A zenekar tagjai tényleg nagyon színesnek tűnnek. Hogyan találtatok egymásra? És hogyan sült ki az a gondolat, hogy csináljatok egy zenekart?
Mi ketten vagyunk a tesók a zenekarban, és részben az alapítók – szóval a válasz elég régre nyúlik vissza. Igazából én ezt egy folyamatos építkezésnek látom. Szóval nem úgy történt, hogy hét évvel ezelőtt ez a nyolc ember összeült, hiszen akkor ez a nyolc ember még nem is ismerte egymást. Ennek az egésznek volt egy magja, még egy előző zenekarból. A mostani felállásból hárman egy Waldorf gimibe jártunk, szóval ez egy gimis zenekar volt, amihez időközben csatlakozott több mostani Duckshell-tag. Tehát hatan kezdtük a Duckshellt, azóta kisebb tagcserék történtek, a fix formáció 2020 óta áll fenn tulajdonképpen. Egy ideig a Gólya próbatermében próbáltunk, leginkább ott találtak ránk a frissebb tagok.
Mikor volt az első koncertetek?
2017 nyarán. Két koncertünk volt akkor, az elsőt egy zártkörű eseményként hirdették meg, de bárki jöhetett. Az eredeti terv szerint egy ismerősünk kertjében nyomtuk volna, de az végül nem jött össze, szóval átprogramoztuk magunkat a Lámpásba. Mivel a belvárosban voltunk és mindenki hozta az ismerőseit, teltházasok voltunk. A második az A38 hajón volt. A tetőn játszottunk előzenekarként, de annak nem volt olyan intenzív ünnepi feelingje, mint az előzőnek.
Szerintetek fellépőként mitől jó egyáltalán egy koncert? Mikor vagytok elégedettek?
Ez nagyon sok mindenen múlik. Szerintem leginkább a közönségen. Onnantól kezdve, hogy egy jó buli alakult ki, és volt egy jó kapcsolat a közönséggel, és láttad az embereken, hogy nagyon élvezték, már nehezen mondod azt, hogy ez nem volt jó. De én azt gondolom, hogy az igazán jó koncert az az, ahol ez az összes dolog összeáll. Tehát: jó a helyszín, van egy nagyon jó közönség, jók a technikai körülmények, és hogy mi tényleg úgy tudjunk játszani, ahogy azt elképzeltük.
Persze az is szempont, hogy mennyire vagyok felszabadult a színpadon, mennyire érzem annak a társaságot, és hogyan tudom befogadni a közönség örömét. Amikor például valamilyen instrumentális rész van, akkor inkább együtt élek a közönséggel, együtt mozgok, táncolok velük, tehát ezt a hangulatot van lehetőségem jobban átérezni.
És hol tartotok a nemzetközi projektben? Mennyire jártok ki koncertezni?
Járogatunk. Idén például megyünk Isztambulba, az ottani városi jazzfesztiválra, két koncertre, ahol amúgy vicc nélkül világsztárok lépnek fel. Voltunk már kint másfél-két évvel ezelőtt, akkor pályázati lehetőségeken keresztül tudtunk játszani, de ez most ettől teljesen független, tehát piaci alapon megyünk. Emellett jött egy felkérés Franciaországból, ahol szintén egy nagy fesztiválon tudunk majd előadni. Ide a világ minden tájáról érkeznek zenekarok, például Maliból vagy Nigériából is. Emiatt már nagyon izgatottak vagyunk!
Ha kicsit visszanézünk, nemrég voltunk Észak-Macedóniában, Észtországban és Hollandiában is. Ezek ilyen zeneszakmai konferenciák voltak. Bízunk benne, hogy ezek az események mind abba az irányba terelnek minket, hogy az európai, nemzetközi, világzenei színtéren is legyen több lehetőségünk.
Ha idén nyáron lesznek ezek a külföldi fesztiválok, akkor ezek nem zavarnak bele a hazai koncertszezonba?
Szerencsére még nem volt ilyen ütközés erre a nyárra. De persze az is lehet, hogy csak nem tudunk róla. Így a fesztiválszezonok is jobbak tudnak lenni, több lehetőség is van, meg amúgy szerintem kevésbé áll fenn az a veszély, hogy mondjuk nagyon leszűkülsz a magyar mainstreamre. Tehát, tegyük fel, ha európai szinten gondolkodsz, vagy akár már-már nagyobban, világszinten, akkor sokkal több lesz nyilvánvalóan az olyan alternatív vagy olyan fesztivál, ami azt a fajta zenét értékeli, amit te is szeretnél csinálni. Több lesz a lehetőséged. Így talán kevésbé leszel rákényszerítve arra, hogy olyan zenéket írjál vagy csinálj, amit mondjuk egy magyar mainstream fesztivál vagy egy magyar rádió jobban megkíván, mert vannak más lehetőségeid is. És tény, idén nem leszünk az EFOTT-on vagy a Strand Fesztiválon, de cserébe ott vagyunk ezen az isztambulin, meg a francián.
Lélektanilag milyen hatással van a zenekarra a sűrű fellépés és a külföldi koncertezés?
Na igen, rengeteget ad ez a zenekarnak. Az, hogy így milyen külföldi előadókat tudunk meghallgatni és beszélgetni velük, elég intenzíven inspirálnak minket. Pont most vágunk magunknak egy videót az eddigi külföldi utakról, és nagyon jó érzés visszatekinteni ezekre a pillanatokra. Így is azt látjuk, hogy egy külföldi hotelezés vagy sétálgatás során mennyivel felszabadultabb hangulat tud létrejönni, mint egy belföldi buszozás során.
A külföldi célotok már megvalósult. Mi az, amit még el tudtok érni szerintetek zenekarilag?
Például jó lenne, ha egy ilyen francia fesztivál köré fel tudnánk építeni egy egy-két hetes turnét. Egy tökéletes évet valahogy úgy képzelnék el, hogy áprilisig lenyomunk jó sok klubkoncertet, utána kiutazunk mondjuk Törökországba három-négy koncertre. Ezután jönne egy hazai fesztiválszezon, de már abba is beleépíteni mondjuk egy olyan hetet, amikor csinálunk néhány koncertet Franciaországban. De ettől sajnos nagyon távol állunk jelenleg. Ennyi külföld szerintem nagyon jó lenne, de több viszont már nem biztos. Franciaország azért lenne prioritás, mert az egy nagyon szuper fesztiválos régió. Nagyon sok jó zenekar van ott, meg ugye nagyon nagy ország is. És azt mondják, hogy ez egy nagyon zárt piac, úgymond.
Jelenleg picit mindenhol szerencsét próbálunk, és abban bízunk, hogy hátha az egyik irány – vagy a török, vagy a francia, vagy a holland, vagy a macedón – elindít olyan folyamatokat, amik alapján meg lehet csinálni azt, amit felvázoltam ideális esetnek.
Az új albumotokban, a Hosszított/magasítottban is elég sokszor szóba jön a külföld. Ez egy koncepció volt, amire felfűztétek a dalokat?
Igazság szerint nagyon nem szoktuk külön megbeszélni azt, hogy ki miről ír, vagy ilyesmi, hanem általában, amit így elég jónak tartunk ahhoz, hogy megmutassuk a többieknek, azt elhozzuk, mint ötlet. Én azt gondolom, hogy mivel sok dolgot élünk meg együtt, ezért sok közös dolog van, ami megihlet minket. Gyakran dolgozunk közös pillanatokból.
Van kedvenc Duckshell dalotok?
Az mindig más! Ha mondjuk azt nézem, hogy melyik az, ami hozzám a legközelebb áll, mondjuk mondanivalóban, akkor ilyen dal a Co Lee-val közös számunk, a négyhat, de közben meg vannak olyan dalok, amiket teljesen más miatt szeretek, mondjuk azért, mert nagyon jól működik például koncerten. Az új albumról most nagy kedvenc például a Roscoe is. Azt nagyon izgi élőben játszani.
Van még bármi, amit üzennétek ebben az interjúban?
Nagyon készülünk erre a nyári szezonra! Fejben, lélekben, zenében, úgyhogy aki ezt olvassa, az valamikor csekkolja le a zenekart nyáron. Most júniusban lesz két budapesti koncertünk is, mind a kettő szinte teljesen ingyenes. Ezt azért mondom, mert a Tilos Maratonnál van egy támogatói jegy, ami 2000 forint, de az egy napijegy, és a mi koncertünkön kívül is még egy csomó programon részt lehet vele venni aznap. Utána a Vörösmarty téren lesz egy szabadtéri, ingyenes köztéri buli. Viszont azután egészen késő őszig nem lesz budapesti saját koncertünk. Úgyhogy ezekre érdemes eljönni!
