Borítókép: pexels.com, RDNE Stock Project
A woke-tudat célja
A woke-tudat célja tehát az emberiség tudatosságának felébresztése ezekben a kérdésekben, amely megváltást, békét hoz végső soron mindennapjainkba. Megvalósulásához nem kell mást tennünk, csupán elfogadónak lenni, így magatartásunkkal arra ösztönözzük embertársainkat, hogy nyitottsággal és empátiával forduljanak azok felé, akik kiszorulnak a társadalom „normálisnak” titulált keretei közül.
A kezdeményezés azt az idealisztikus elképzelést helyezi előtérbe, miszerint a szűkre szabott kereteket kitágítsa, befogadva a társadalom azon rétegeit is, amelyek a másságuk miatt eltérnek az elfogadott „normálistól”. Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel foglalkoznak a woke követői. Azonban, ahogy az várható volt, a kezdeti elképzelés az idő múlásával és az emberek félreértelmezése miatt, szinte teljes fordulatot véve változott a társadalom iránti kritikus gondolkodás hirdetéséből, gondolkodás nélküli kritizálásba.
A faji alapon történő igazságtalanságokra, és a hátrányos megkülönböztetésekre irányuló figyelemfelhívás esetenként, már nem is az igazságérzet bántásából adódik, hanem sokkal inkább az éber tudatállapottal való hivalkodásból. Egy társadalmi öntudatra ébredt, és tudását buzgón gyakorlatba is helyező ember ismérve az, hogy aktívan, már-már agresszívan kiáll az igazságtalannak tételezett társadalmi problémák mellett, és igyekszik meggyőzni a közvéleményt a saját igazáról, még ha ezáltal esetenként ellenszenvessé is válik. Ez a jelenség a kortárs szellemiségre és politikailag korrektségre törekvő filmekben a legfeltűnőbb, amelyek a társadalom kisebbségi, elnyomott rétegeinek teljes palettáját indokolatlan módon helyezi bele a történetekbe.
Woke-tudat a képernyőn
A legtöbb mostanában megjelenő filmben, sorozatban a feldolgozott történelmi korszaktól vagy földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül szerepel legalább egy fekete (lehetőleg homoszexuális) szereplő, igyekezve azt a pozitív benyomást kelteni, hogy egyes emberek még véletlenül sem egyenlőbbek másoknál. Azokban a filmekben azonban, amelyekben természetesnek ható módon ábrázolják az emberek közötti egyenlőséget, olyan szükségszerű és etikus gesztust sugall, amely nélkülözhetetlen napjaink társadalmából, így mindenki láthatja a képernyőn keresztül saját etnikumát, szexuális orientációját és testalkatát. Ez a fajta reprezentáció a nyitottságot és elfogadást erősíti. Felébreszti a szunnyadozó tudatot, ezzel arra emlékeztetve az embereket, hogy a változatosság teszi különlegessé a világot.
Mielőtt teljesen visszájára fordulna az elfogadásra alapuló figyelemfelhívás, a szélsőségesen túlzásba vitt éberség és az igazságtalanságok felőli tájékozottság fitogtatása, vissza kellene térnünk az eredeti célhoz, úgy, hogy éberségünk mellett nem felejtünk el észnél is maradni.
