Borítókép: wallpapersden.com
Az amerikai népesség 25%-a hisz a reinkarnációban. A reinkarnáció lényege, hogy új emberként születünk újra, minél tökéletesebb formában. Viszont az újjászületéshez pontosan kell tudnunk, hogy az előző életünkben kik/milyenek voltunk. Ha nem emlékszünk az előző életünkre, akkor milyen helyzet áll fenn? em kéne-e sokkal több tökéletesség felé közelítő embert látnunk a saját környezetükben is, ha az újjászületésben hinnénk? Ha jót cselekedtünk, kamatostul kapjuk vissza, ha rosszat, ugyanúgy.
Mi az a reinkarnáció…
A reinkarnáció voltaképpen az ember Földön való fejlődése. Amikor az ember önálló individuumként kezdett el működni, életbe lépett a reinkarnáció is. Onnantól, hogy a fizikai lét tudatosul bennünk, ráébredünk szellemünk lényegére is. A reinkarnáció valójában korokon és tapasztalatokon ível át, hiszen rengeteg szerepben, személyiségben jelenünk meg nőként és férfiként egyaránt. A reinkarnációk alatt sok helyzetben, személyiségben, mindenféle szempontból és nézőpontból megismerjük szellemünket. Amikor a fizikai léttől független szellemi valónk eléri véglegességét, nem születünk többször újjá. Csak a lelkünk lép be egy új személyiségbe, mely az előző életek jegyeit magán hordja. A világ felgyorsulása óta már nem kell két évezred az újratestesüléshez, hanem az ember egy évszázadon belül is újjászülethet. A földi testbe visszatérés függ saját előző életétől, a terveitől és attól, hogy mikor optimálisak a viszonyok céljai és fejlődése érdekében.
Jelenleg olyan korszakot élünk, amikor a Föld arculata és az emberi viszonyok elképesztő sebességgel változnak. Egy élettel több új tapasztalatot lehet szerezni, mint például az ókorban. Minden életben az ember valami újat tanul, más szempontból és nézőpontból. Tudat alatt emlékezünk csak vissza előző életeinkre, máskülönben nem volna lehetséges tiszta tudattal indulni.
…az indiaiak szerint
Az óind kultúra már a lehető legnagyobb természetességgel vizsgálta az újjászületés tényét, vagyis az emberi létformán kívüli utazásokat. A Védák a lelket mindkét irányban örökkévalónak tartják, amely a születés előtt is létezett már, és a halál után sem fog megszűnni. Ahogy a Bhagavád-gítá mondja: “Miként az ember leveti elnyűtt ruháit, s újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe.”
Az idézet jelentése nem más, minthogy a lélek anyagi világban történő vándorlása során egyfajta spirituális evolúció szerint születik meg újra és újra. A kielégíthetetlen kíváncsiság az, amiért új életeket akarunk kipróbálni. A reinkarnáció a különböző életek megélésére ad lehetőséget. Amint elhagyunk egy labirintust, nyílik egy másik, egészen a végtelenségig. A hindu lélekvándorlás tana szerint mielőtt átlépnénk az örökkévalóságba, rá kell ébrednünk valódi létünkre. Érdekes, hogy a földi létünk erre kevés, bár, ha korai halál ér minket, elképzelhető, csakhogy a földi létünkben tudunk erre törekedni, a keresztény álláspont legalábbis nem fog ebben a kérdésben változni.
…tudományos szempontból
A reinkarnációt az orvostudomány is vizsgálja, a legjelentősebb kutatók között tartjuk számon dr. Ian Stevenson pszichiáter professzort, aki negyven év alatt nemzetközi viszonylatban 3000 olyan gyerekkel találkozott, akiknek a beszámolói arra utaltak, hogy az előző életükben szerezték tapasztalataikat. A professzor szerint ezek az esetek nem indokolhatók környezeti hatással vagy öröklődéssel, csakis a reinkarnáció által lehetségesek. A lélekvándorlás nem miszticizmus/ezotéria. A vándorlás tétje valódi énünk megtalálása. Ez egy hosszú zarándoklat, a lelkek találkozásával. Családon belül is újjászülethetünk. Azért az kérdéses, hogy miként lehet akár egy újszülöttnek előző élete, még akkor is, ha törlődik előző élete világrajövetelekor/a “születés traumájakor”. Bizonyítékként a déjà vu érzést szokás még emlegetni, amikor például egy idegennel való találkozás ismerős érzést vált ki belőlünk.
A regressziós hipnózis (amikor a pácienst visszaviszik a közeli múltba, előző életeibe, hozzáértő személy segítségével) is bizonyíték. Ezek viszont nem közvetlen bizonyítékok, főként a hipnózis, mert a legtöbb esetben a valóságot nélkülöző, üzleti vállalkozás szintjén marad. P, K. Anokhin, a kiemelkedő orosz fiziológus kimutatása alátámasztotta, hogy a szervezetünkben néma gének is találhatók, amelyek információtárolásra szolgálnak. A reinkarnáció emlékei elgondolkodtatják az átélőt, mert újra és újra meg kell születnie valamilyen szerepben. Ehhez előtte meg kell tisztulni minden anyagi vonástól, hiszen az anyagi világ elfeledteti velünk magasabb rendű lelki céljainkat. A tiszta istenszeretet, a Legfelsőbbel folytatott kapcsolat fog képessé tenni bennünket arra, hogy belépjünk az öröklétbe, a lelki otthonunkba, ahol végtelen tudás és boldogság vár.
“A lelkeknek vissza kell térniük a legfelsőbb szubsztanciába, ahonnan származnak. De ennek végrehajtásához minden tökéletességet ki kell fejleszteniük, amelynek csírája el van ültetve bennük.” – olvasható a Zóhárban, az egyik alapkönyvükben. A Rudolf Steiner által alapított antropozófia tana kimondja, hogy az ember testből, lélekből és szellemből áll. A test az átöröklésnek, a lélek a karmának, a szellem pedig a reinkarnációnak van alávetve. A hinduizmus és a buddhizmus is mást tanít: a hinduizmusban a múltbeli karmák által engedett újjászületésre van egyedül mód, az emberi tettek lenyomata számít, célja a fejlődés és jobbá válás, továbbá kiszabadulás az élet és halál körforgásából és egyesülés Brahmannal.
A buddhizmus ezzel szemben a szamszára (lélekvándorlás indiai formája) a folyamatos születések és halálok sorozata, s tagadja, hogy létezik tudatos lélek, inkább osztályokba (öt-hat) sorolja a karma-tant az adott irányzatnak megfelelően. A reinkarnáció egy kiaknázhatatlan téma, mert szinte bármilyen perspektívából meg lehet közelíteni és egyre jobban el lehet mélyülni benne minden egyes új idézet, tanulmány, hír által. Felmerülhet a kutatások során az a kérdés, hogy egyszer élünk. Ha többször élnénk, kevésbé kellene félnünk a haláltól. Mégis, ha többször élünk, igazi élmény a második élet, vagy pusztán az elménk játszadozik velünk? Közvetlenül soha nem tapasztalhatjuk meg Isten létezését, vagy mégis?
Előző életek
Hihetünk azoknak, akik előző életekről számolnak be? Nem kétséges, de nem dőlhetünk be minden állításnak. Rudolf Steiner például a megtapasztaláson kívül célirányosan kutatta és tudatos gondolkodás mellett tapasztalta meg saját és mások élményeit is. A kereszténység a feltámadással és a feltámadással együtt járó halhatatlansággal elültette az emberekben, hogy ne az elérhetetlen felé vágyakozzanak, hanem földi életükben próbáljanak minél többet megvalósítani. Az elmúlt két évezredben a kereszténységből kiiktatták a lélekvándorlás fogalmát, holott a Bibliában egyértelműen szerepel. Buddhának Krisztus előtt 600 évvel még a megtestesülés értéktelenségét kellett tanítania, Krisztussal és a keresztény nemzedékkel viszont már az újratestesülés nézetének elfogadása vált újra időszerűvé. Még a keresztény kultúr-területeken nem valós tényekkel terjed a reinkarnáció ideája.
A reinkarnáció és a lélekvándorlás eltérő fogalmak: az inkarnáció az ember szellemi magvának, igazi énjének földi testet öltése, a reinkarnáció pedig ennek az énnek a földi megtestesülése. A reinkarnációnak az ember individuuma, tehát énje van alávetve, nem a lelke. A lélekvándorlás során viszont a lelkünk vándorol egyik testből a másikba, vagy éppen egy állati/növényi testbe addig, amíg az utolsó testhez tapadó vágy is elhal benne. A lélekvándorlás keleti tanának alappillére a lélek megszabadítása a megtestesüléstől, az individuumról és szellemről nem is vesz tudomást. Azonban ahogy Rudolf Steiner is tartja, a világ és az ember test, lélek és szellem egysége, ezért különválasztjuk a testi, lelki, szellemi világot.
Testi, lelki, szellemi világ
Test alatt azt értjük, amelyen keresztül az ember számára a körülötte lévő világ megnyilatkozik. Lélek szóval az embernek azt a képességét jelöljük, amellyel a világ dolgait saját létéhez kapcsolja, amellyel velük kapcsolatban tetszést és nemtetszést, kedvet és kedvetlenséget, örömöt és fájdalmat érez. Szellemnek nevezzük azt, ami akkor nyilvánul meg az emberben, amikor Goethe szavai szerint „isteni lény módjára” szemléli a világot.
A világ dolgai közötti összefüggéseket és törvényszerűségeket csak e három egységében ismerhetjük fel. Háromszorosan meghatározott az ember születés és halál közötti élete, és ezáltal háromszorosan függ a születésen és halálon túli tényezőktől. A test az átöröklés törvényeinek, a lélek a maga teremtette sorsának van alávetve. Ezt az ember által teremtett sorsot karmának nevezzük. A szellemen pedig az ismétlődő földi életek, az újratestesülés törvénye uralkodik. Ezek után a szellem, a lélek és a test közötti viszonyt a következőképpen is kifejezhetjük: a szellem örökkévaló; a testiségben a születés és halál uralkodik a fizikai világ törvényei szerint; kettőjük között pedig a sorsnak alávetett lelki élet tartja fenn a kapcsolatot egy földi életen belül. Az ismétlődő megtestesülést nem érthetjük meg a szellemi törvény ismeretének hiányában.
A szellem nem korlátozódik le az énre/individuumra. Sokkal átfogóbb lény, mint a személyiség. A személyes énünket sok-sok tapasztalaton keresztüljutva alakítja ki a testi-lelki sajátosságaiból kialakuló személyiség. A test és lélek egyszerű eszköze az individuum működésének, mert az én nem az, aki testben él és a lelkén keresztül élményeket tud megtapasztalni. Az is fontos, hogy a személyiségünkkel egyedül a testünkben tudunk azonosulni, de a tudatunkat nem csak a személyiségünk teszi ki. Mindig egy individualitás reinkarnálódik függetlenül attól, hogy férfi vagy nő: például egy rabszolgatartó lehet a mai nap sikeres tanárnő.
Mi is az értelme ennek a keszekusza, olykor érthetetlen rendszernek, melyet reinkarnációnak nevezünk?
Az ismétlődő újratestesülés lehetővé teszi a fejlődést, ám nem mindig volt reinkarnáció és nem is biztos, hogy a jövőben nem fog megszűnni. Az újratestesülés attól tud igazán jól működni, hogy az individualitás minden megtestesülés után feldolgozza és beépíti előző életének lelki-szellemi gyümölcseit. Ez azonban önmagában még nem elég, mert szükség van egy szülőpárra, egy új világra és új emberekre. Nem találhat addig magának szülőpárt egy individuum, míg nem ért el szellemi és lelki eredményeket előző életében. Addig nem érdemes újjászületni, ameddig nem találunk egy olyan századot/jövőt, amelyben új élményeket szerezhetünk és mindezekhez hozzájárul az, hogy újjászületésünkkor egy sorsközösségben lévőkkel kell találkoznunk, akikkel tudunk azonosulni, s ezáltal szorosabb kapcsolatot kialakítani.
Az involúció és evolúció folyamatait sem az egyes emberek vezénylik le, hanem szellemi lények bonyolítják le, akiket a vallások és régebbi tanítások angyaloknak, déváknak, arkangyaloknak vagy még magasabb fokú lényeknek neveznek. Az individuumok váltakozva inkarnálódnak. Nem lehet minden ember egyéni fejlődéséhez a legtökéletesebb új testet, szülőket, sorsot találni. Az individuális sorsot akarva akaratlanul egyéb tényezők is befolyásolják, mint például a népsors/természeti katasztrófák. Bizonyos dolgok elintézését érdemes későbbi inkarnációkra félretenni.
A reinkarnáció elfogadásának lehetnek hasznos és káros következményei. Talán az iskolákban is így tanítják, a köztudatban is úgy él, hogy a megtestesülés legfőbb célja megszabadulni a földi vágyaktól, holott a cél minél több fejlődésre használni testi életünket, s szabadságban és szeretetben élni, továbbá boldogítani magunkon kívül az emberiséget is. Az újjászületés lehetősége nem jelenti, ésnem jogosít fel arra, hogy bármelyik életünkben halogassunk arra hivatkozva, hogy ráérünk majd a következőben, viszont mivel nem egyetlen életben hisznek a reinkarnáció elfogadói, ezért többféle előnyük származik létezésük során: a sorscsapások átvészelése könnyebb, s mások sorscsapásai felé is együttérzést kelt bennünk; hamarabb megértjük ismerőseinket, s így talán a konfliktusok gyakorisága, intenzitása csökken; emberi közösségekkel/népekkel szembeni előítéletek csökkenése (fel/megszabadulás); emberbarát, morális élet kialakítása.
A földi körülmények segítenek abban, hogy ne pusztán szellemi létezést, hanem egyúttal fejlődési lehetőségeket lehessen találni. A halál és újabb születés közötti életben nincs olyan ember, aki nem a lelki-szellemi fejlődés érdekében jönne a Földre. Az újratestesülést lelke mélyén elfogadó ember nem lehet fajgyűlölő és embergyűlölő! A reinkarnációra is érvényes a mondás: Gyümölcséről ismerd meg a fát.
