Este héttől várta vendégeit a nézőtér, valamint az est tematikájához kapcsolódóan a világmindenséget, és gyermeki tisztaságunkat idéző színpad. Ha valaki mikrofont kívánt ragadni, különböző plüssökkel és egy szkafanderrel osztozhatott az emelvényen, amely önmagában egy gyermekkorunk óta hőn áhított földöntúli utazást idézett. A Manyi Kultúrális Műhely falain belül megrendezésre kerülő programot Eseményhorizont címkével ellátva hirdették Facebook oldalukon.
Nyitásként hallhattuk a Pavilon nevű formációt, ami egyet jelentett számukra egy főpróbával a Kobuciban való fellépésük előtt, ugyanis másnap a Bohemian Betyars előzenekaraként léptek fel. „Biztonsági öveket kérjük bekapcsolni, provokatív tartalmak következnek” – hangzott el az egyik dal előtt, és valóban, zenéjük műfaji megfoghatatlansága (indie, rap, és egy kis spoken word), az ütős szövegek tökéletesen megalapozták a hangulatot, megremegtették a falat, és a biztonsági öv gondolata édeskevés volt, hogy kontrollálja a reakciókat, amit a zene váltott ki. A rendelkezésükre bocsátott időintervallum után elkezdődött a verseny, ám a tagokat, Irlanda Áront és Irlanda Kristófot később még egyszer üdvözölhettük a színpadon az este folyamán.
A versenyzőket az est házigazdái, Bíró Dénes és Solténszky Ráhel az űrből választották, ami azt jelentette, hogy egy kis tojás formájú tárgyból húzták ki a papírra felírt neveket, ami után három előadót hallgathattunk meg:
Ez „egy olyan feneketlen energiatenger” ahol „összegyűlünk, hogy vonalzóval méregessük egymás szerénységét”, de mivel „nem kell több magyar az űrbe”, ezért csak a színpadra álltak fel és szórták az ítéleteket, szavakba öntötték, amit mi nem merünk, rímekkel, ritmusra, szabadon. Miután a versenyzők elmondták, amit el szeretettek volna, és még többet is, a nézők szavaztak arról, hogy kit szeretnének a döntőben látni, majd sor került a következő három emberre. Kilenc versenyzőből végül négy jutott tovább, egyszer a zsenialitást egy döntetlennel értékelte a közönség.
Az este azért is volt különleges, mert a Pi Slam mögött álló tagok 6 éves fennállásuk alkalmából egyesületet alapítottak, amely EPicentrum néven kezdi meg működését. Utaltak néhány jövőbeli tervre, de az biztos, hogy nekünk csak egy dolgunk lesz, mégpedig, hogy jó esteken vegyünk részt. Néhány tag fellépett az este Egyesült bemutató szekciójában és open mic keretében is hallhattunk fájdalmasan igaz gondolatokat például Galsi Olga, Németh Ádám Bambusz, valamint Csider István Zoltán előadásában. Az ünneplést a verseny utolsó szövegei koronázták meg. Marton Máté, Tímár Zoé, Hlinyánszky Doma és Varga Lili adott bele mindent, hogy elnyerje a közönség tetszését. Ebből a körből végül Hlinyánszky Doma került ki győztesként.
Összességében majdnem mindenről esett szó. Amolyan “elbaszott Vénusz reklám” jelenségről, társadalmi konstrukciógyűlöletről, szülőföldünkhöz való kapcsolódásról, hogy mit is nyelnek le a nők a továbbiakban, hogy
„szegény, fiatal, felső középosztálybeli fehér srácnak már megint mennyire kurva szar minden” és arról, hogy néha mégsem szeretnénk, ha szeretnének. Reméljük, egyszer felnövünk ezekhez a feladatokhoz, és egy szép napon “majd belenövünk ebbe, a világmegváltó Marvel szuperhős főszerepbe” is. A slam poetry műfaját talán már nem szükséges bemutatni, azonban élőben hallani és megemészteni mindazt, amit és ahogy ezek a kreatív és bátor alkotók összefoglalnak, mindenképpen maradandó élményt jelent.
Amennyiben már volt szerencséd részt venni hasonló rendezvényen, akkor azért, ha még nem, akkor azért érdemes benézni. A Pi Slam korábban más helyszíneken is szervezett eseményeket. A közeljövőben a slam estek a Manyiban maradnak, ami tökéletes választás ahhoz, hogy egy kicsit együtt zuhanjunk: nem az ősz számít, hanem a földetérés.
Ha további részletek, újdonságok iránt érdeklődnétek, akkor kövessétek nyomon a 10. SPOB-ot, azaz a 10. Országos Slam Poetry Bajnokságot. Most hétvégén szeptember 23. és 25. között lesz az előválogató, majd október 30-án a Trafóban a döntő.
