Borítókép: gyerekszoba.hu
1. Tom a farmon (2013)
Xavier Dolan alkotása lehetne akár egy kultfilm is, sajnálatos módon mégis kevesen ismerik ezt a pszichothrillert. A homoszexuális Tom Montréalba utazik a szeretője, Guillaume temetésére, családja viszont nem tudott erről a titkos viszonyról: idegenként érkezik egy számára nagyon is fontos ember gyászszertartására. Guillaume bátyja úgy tűnik, mintha mégis sejtett volna erről a kapcsolatról, ugyanis beteges játékba kezd a gyászoló, szexualitását visszafojtó Tommal.
A cselekmény helyszíne már szinte sejteti a nézővel, hogy sok ijesztő jelenet lesz ebben a filmben: a farm már önmagában egy “távol a civilizációtól” érzést kelt, a kukoricamezők pedig csak még inkább fokozzák az üldözős-menekülős horrorfilmek hangulatát. Ahogy halad előre a sztori, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy valami itt nagyon nincs rendben. A titkok mintha nem is lennének annyira titkosak, a hozzátartozók mintha nem is lennének valódiak. Ez a kényelmetlen érzés átjárja az egész drámát, az ember gyomra elkerülhetetlenül görcsbe rándul Tom története láttán.
2. Bárány (2021)
Ez az izlandi produkció egy állattenyésztéssel foglalkozó házaspárról szól, akiknek nincsen gyermekük. Karácsony éjjelén azonban egy furcsa lényt hoz világra egyik ellő bárányuk, akit Maria (a pár női tagja) úgy dönt, sajátjaként nevel fel.
A forgatókönyvet a film rendezője, Valdimar Johannsson és Sjón Sigurdsson írta – utóbbi Lars von Trier Táncos a sötétben című filmjének a zenéjét szerezte, amit Oscar-díjra is jelöltek. A látványvilágért Peter Hjorth felel, aki olyan filmeken dolgozott korábban, mint A ház, amit Jack épített, Antikrisztus vagy A nimfomániás. Ilyen ígéretes gárda mellé egy olyan főszereplő dukál, mint Noomi Rapace (Hét nővér, A tetovált lány) svéd színésznő, aki szívbemarkolóan játssza el Maria anyafiguráját. Ez a misztikus történet a gyermeknevelés és a szülőség témáit boncolgatja egy groteszk köntösben, miközben az izlandi tájak hol rabul ejtik a nézőjét, hol csak még nyomasztóbbá teszik az alaphangulatot.
3. A keltetés (2022)
Egy újabb skandináv remeket ajánlok, ám A keltetés minden ízében egy horrorfilm. Egy látszólag tökéletes finn család mindennapjaiba csöppenünk bele, melyben az anyuka vlogok formájában meg is osztja követőivel, milyen remek családja van. Természetesen a felszín alatt nem ennyire filteres a helyzet, ugyanis a gyerekek (főleg a lánygyermek, Tinja) felé elég magas elvárások helyeződnek, továbbá a szülők magánélete sem mentes a hazugságoktól.
Tinja egyik nap hazavisz egy (látszólag) varjútojást, hogy azt szépen nevelgesse, viszont hamar kiderül, hogy ebben nem egy kismadár lakozik: a furcsa tojás hatalmasra megnő, ami pedig kikel belőle, semmiképpen sem nevezhető aranyosnak. A tinédzser és a lény között erős érzelmi kapcsolat alakul ki, miközben az anya-lánya kapcsolat egyre egészségtelenebb irányt vesz. Hanna Bergholm mozija szimbólumokkal tarkítva mesél irreális szülői elvárásokról és a pubertás korral járó változásokról, mindezt egy testhorrorba ágyazva.
4. Bent (2023)
A “Willem Dafoe megőrül” filmeket erősíti Vasilis Katsoupis drámája is, amelyben szinte végig az emlegetett színész szerepel a vásznon, amint műkincstolvajként egy luxuslakásban próbál túlélni. Nincs könnyű dolga, ugyanis a tulajdonos távollétében bekapcsolnak a penthouse védelmi funkciói, melyek elég szélsőséges – hol kibírhatatlan meleg, hol dermesztő hideg – időjárással járnak.
Fűtés és csapvíz hiányában mindez a túlélésért való küzdelmet vonja maga után, de valahogy a magány még nagyobb szenvedést okoz a karakternek. Miközben kreatív módon akklimatizálódik a lakásban való létezés körülményeihez, úgy válik egyre őrültebbé a főhős. Nem hangzik el sok párbeszéd a filmben, viszont annál több mély témát vesz górcső alá, amik napokkal később is a nézővel maradnak. Ez az intenzitás adta meg az áment nekem arra, hogy méltó helyet kapjon ezen a listán, hiába nem tartozik a rémisztő filmek közé – Willem Dafoe színészi játékától már önmagában borsódzik az ember háta.
+1 Beetlejuice Beetlejuice (2024)
Kicsit kilóg a listából Tim Burton legfrissebb vígjátéka, mivel az előzőleg ajánlott filmekhez képest jóval könnyedebb, viszont kedvenc rendezőmmel nem tehettem meg azt, hogy kihagyom egy (főleg halloweeni!) filmajánló cikkből. Az idei ősz talán legeladhatóbb filmjévé avanzsált Beetlejuice történetének a második felvonása, olyan márkák reklámozzák magukat vele, mint a Fanta, de a Halloweeni bulikon* is biztosan sokan fognak beöltözni a dilis túlvilági karakternek, mivel csak úgy ömlenek a TikTok-ról a smink tutorialok.
És hogy mitől lett ennyire sikeres egy 36 évvel korábbi filmnek a folytatása? Mert megtartotta az eredeti humorát és látványvilágát, úgy, hogy közben mégis fejlettebb technológiákkal dolgozik. Mindez a nosztalgia faktorhoz erősen hozzáad, az első részből megismert színészek megtartása (Michael Keaton, Winona Ryder) pedig csak fokozzák mindezt. A történet együtt öregedett velük, az első részben megismert kamaszlány, Lydia Deetz már édesanya szerepben tűnik fel, lánya (a Wednesday sikere után itt is Jenna Ortega) hasonló galibákba keveredik, a túlvilági kalandozásokból ebben a filmben sincs hiány.
* Ha már szóba hoztam a Halloweeni partikat, ajánlom a figyelmedbe a Hallgató-Ween bulit, melyet november 2-án fogunk tartani az ELTE BTK Könyvtár Klubjában! A kreatív jelmezeket külön díjazzuk, így egy Beetlejuice-hacuka tökéletes választás lehet erre az eseményre. Gyertek minél többen!
Vígjáték, dráma, fantasy: elsőre nekem sem a Halloween jutna eszembe, ha meghallanám ezeket a műfajokat, viszont számomra már többször bebizonyosodott, hogy nem csak a gyilkolászós horrorfilmek okozhatnak álmatlan éjszakákat. A mély emberi érzések sokszor ijesztőbbek lehetnek, mint egy maszkos sorozatgyilkos, ezek a filmek pedig olyan témákat boncolgatnak, amiktől sok mindenkinek feláll a hátán a szőr. Remélem meghoztam a kedvedet valamelyik filmhez, ha igen, akkor jó borzongást!
