Borítókép: Environment
A gyors divat elterjedése
A „fast fashion” kifejezés a gyorsan előállított és a kevésbé minőségi ruhák gyűjtőfogalma. Általában a nagy divatmárkák tervezői termékeinek utánzatát árulják sokkal olcsóbban. Fast Fashion a Shein, a Temu, a H&M, a Primark, a Zara, és még rengeteg más olyan divatüzlet, ahol nap mint nap vásárolunk.
A „gyors divat” modellje az 1970-es években jelent meg. Különösen akkor, amikor a kiskereskedők elkezdték exportálni a termelést – leginkább Ázsiába –, ahol a nyugat országainál sokkal alacsonyabb béreket fizettek a munkavállalóknak. Eközben a fogyasztókat arra ösztönözték, hogy még többet vásároljanak, olyan termékeket vegyenek meg, amire nincs is szükségük. Egyes ruhadarabok nagyon kevés ideig elérhetőek, ezzel azt az érzetet keltve, hogy a vásárlók elhalasztják az egyszeri lehetőségüket.
Míg korábban egy év alatt négy kollekció jelent meg az üzletekben, napjainkban körülbelül harminchat. A márkás és a hagyományos üzletek ugyanis csak négy évszaknyi kollekciót állítanak össze. Elizabeth L. Cline írónő könyvében az alábbi sorokkal jellemezte a fast fashion kollekció működését:
„Napjainkban a fast fashion márkák évente körülbelül 52 „mikroszezont” – vagy hetente egy új „kollekciót” – gyártanak, ami hatalmas mennyiségű fogyasztást és hulladékot eredményez.”
A Shein piacra való betörése után a fast fashion megállíthatatlanná vált. 2017 és 2022 között rohamosan növekedett a vásárlók száma, közel 72 millió fogyasztóval, napjainkban pedig globálisan 74,7 millió felhasználója van.
Napi 880 ezer rendelést adnak le az emberek, ami azt jelenti, hogy évi 320 milliónyi rendelés történik. Jelenleg hatszázezer termék érhető el az oldalukon. Egy éven belül pedig háromszázezer új terméket dobnak a piacra. Összehasonlításként, a H&M évente 4500 új terméket kínál fel a vásárlók számára.
A Shein és az egyéb olcsó divatárukat kínáló üzletek a különböző közösségi médián bemutatott spórolási tanácsok és az influenszerekkel való együttműködések által terjedtek el világszerte. Ezáltal kialakult egy trend, amihez, ha valaki nem csatlakozik az online világban, fél, hogy kimarad valamiből, emiatt lavinaként söpör végig a világon.
A fast fashion környezeti hatása
A Fast Company 2019-es cikke szerint „a ruházati cégek évente 53 millió tonna ruhát juttatnak a világba”, ez a mennyiség az elmúlt öt évben biztosan tovább nőtt.
„Ha az iparág folytatja exponenciális növekedési ütemét, akkor 2050-re várhatóan eléri a 160 millió tonnát”.
Az EU felmérése alapján 2020-ban az egy főre jutó átlagos textilfogyasztás négyszáz négyzetméter földet, kilenc köbméter vizet, 391 kilogramm alapanyagot és összesen 270 kilogramm szénlábnyomot vesz igénybe. A fast fashion a világ harmadik olyan iparága, amely a legjobban szennyezi a környezetet a légi közlekedés és az olajkitermelés után.
Ahhoz, hogy a ruhákat minél gyorsabban elő tudják állítani, az alapanyagok legolcsóbb változatát kell felhasználniuk. A feldolgozás során olyan mérgező vegyi és szintetikus anyagokat alkalmaznak, amelyek beszivárognak a földbe és a vízkészletekbe, veszélyt jelentve az emberekre, az állatvilágra és a növényekre. Továbbá nagy szerepe van a globális felmelegedésben, és felelős a szén-dioxid kibocsátás tíz százalékáért is.
A fast fashion ördögi körforgást alakít ki. Mivel a ruhák minősége rossz, ezért körülbelül két-három mosás után tönkremennek, így a vevők rákényszerülnek, hogy újra megvegyék a ruhát, ugyanolyan olcsó áron, mint az előzőt. A kidobott ruhák miatt hatalmas szeméttelepek jönnek létre: 2021-es adatok szerint csak az Egyesült Államokban évente 11,3 millió tonna textilhulladék keletkezik, míg az EU-ban 12,6 millió. Statisztikák alapján száz milliárd legyártott ruhából 92 millió ezekre a szeméttelepekre kerül.
Egy minőségi póló lebomlásához hétszáz év szükséges. Azoknál a ruháknál, amelyekben nagy mennyiségű műanyag található, szinte esélytelen a természetes úton való lebomlás. Egyetlen mosás során a poliészter, vagy másnéven műszálas ruha hétszázezer mikroműanyag szálat szabadíthat fel.
Munkavállalók helyzete a Shein-nél
A Public Eye vizsgálatot indított a Shein ellen, miután 2021-ben kiderült, hogy a cég dolgozóinak a megengedettnél sokkal több munkaórát kell ledolgozniuk alacsony bérek mellett. Egyes munkavállalók heti 75 órát dolgoznak, néha heti egy nap szabadsággal. Ez napi tizenhat munkaóra, amibe nem tartozik bele az ebéd- és vacsoraszünet. A Public Eye az egyik ottani dolgozó szavait idézte:
„Mindennap reggel nyolctól dolgozok este fél tizenegyig, és minden hónapban egy nap szabadságra megyek. Nem tehetem meg, hogy több legyen, mert túl sokba kerülne.”
A Shein szóvivője tagadta az állításokat. Szerinte a Public Eye a dolgozók kis rétegét kérdezte meg, így nem lehet hivatalos adatnak számítani. Nemcsak a veszélyes munkakörülményekre figyeltek fel, de kiskorúak dolgoztatására is. A nyomozás során, a nyári szünidő alatt, észrevették, hogy az ott tartózkodó gyerekek 14-15 évesek lehettek, akiket egyszerűbb munkával bíztak meg, mint például a csomagolás. Előfordult olyan, hogy a saját szüleik ültették be a varrógép mögé, hogy hamar ki tudják tanulni a szakmát. Az nem derült ki, hogy kaptak volna fizetést a munkájukért.
A Shein számos offshore szervezetet használ fel a tulajdonjog eltitkolására és az adók elkerülésére, írja a CNBC. A már említett nagy márkák utánzatai miatt, és a szellemi tulajdon ellopásáért folyamatos perek zajlanak a cég ellen.
Nem kizárólag a varrókkal szemben kegyetlen az a munkafolyamat, amit követelnek, hanem a fotósokkal, a szerkesztőkkel és a mintatervezőkkel is. A fotósoknak heti négy-öt alkalommal egy nyolc órás fotózáson hetven-nyolcvan ruhastílust kell befotózniuk. A képet retusáló szerkesztőknek napi kilencven fotót kell újra színezniük. A mintatervezőknek havonta húsz új exkluzív termékmintatervvel kell előállniuk.. Ezért képesek az évi háromszázezer új termék előállítására, ahogy már említettük a cikk elején.
„A gyors divat nem ingyenes. Valaki, valahol fizet.” – Lucy Siegle író.
Pár éve a TikTokon felkapott lett egy videó – közel negyvenmillióan látták –, ami bemutatta, hogy a Sheinről rendelt ruha címkéjén egy „Segíts nekem” feliratot találtak. Miután vírusként terjedt a videó az online világban, még több vásárló csatlakozott, és szintén megosztották, milyen segélykérő üzeneteket találtak ruháik címkéjén. Például: „SOS”; „Fogfájdalmaim vannak”; „Szükségem van a segítségedre”. A Shein azt reagálta a „Szükségem van a segítségedre” feliratra, hogy az egy rosszul megfogalmazott mosási utasítás volt: valójában arra szerették volna kérni a vásárlókat, hogy lágyabb mosószer használatával segítsék megőrizni a szövetet. A címkék hitelességét nem vizsgálták ki.
Munkahelyi balesetek
2013. április 24-én történt a divatipar egyik legnagyobb katasztrófája: a bangladesi Dakkábanban található Rana Plaza gyár túlterhelés miatt összeomlott. A katasztrófában összesen 1134 ember vesztette életét és 2500 ember megsérült. Az áldozatok több mint fele nő volt, és a gyár óvodájába járó gyermekek nagy része is tragikusan elhunyt. A túlélők családtagjai a baleset után két évvel később kaptak csak kártérítést.
Az épületet eredetileg négyemeletesre tervezték, de később engedély nélkül még négy emeletet építettek rá. A Rana Plazában nemcsak a nyugati piacokra termelő, több mint ötezer embert alkalmazó ruhagyárak foglaltak helyet, hanem az alsóbb szinteken lakások és bankok is voltak. A katasztrófa előtti napokban észrevették a súlyos repedéseket, és az épület azonnali elhagyására kérték a dolgozókat. Ennek ellenére a gyárvezetők bérmegvonással fenyegették az épületet elhagyni akaró alkalmazottakat. A gyárépületében olyan közismert divatcégek munkásai dolgoztak, mint a Zara, a Gap, a Primark, a Mango, a Benetton, és még sorolhatnánk.
Az eset a világ egyik legszigorúbb üzembiztonsági megállapodásának létrejöttét eredményezte. Nagy-britanniai kezdeményezésre megszületett a Divatforradalom Napja, vagyis a Fashion Revolution Day, amelynek célja, hogy a divatipar biztonságosabb, átláthatóbb és elszámolható legyen. Jelenleg 92 ország vesz részt a kampányban, Magyarország 2017-ben csatlakozott.
