A képek mind az Avantgarde Group által készültek az eseményen.
A közös főzésről
Az esemény a Vénák hete keretein belül valósulhatott meg, a nap tematikája pedig a “mindenmentes” ételek köré épült. Mi egy tavaszi finomfőzeléket készítettünk el borsós pogácsával Főzelékes Feri, a híres gasztroblogger instrukciói alapján.
Kisebb csoportokra oszlottunk, a résztvevők aránya vegyes volt. A programon unokáktól nagymamákig bárki részt vehetett, aki egy kis vágyat érzett arra, hogy egy új dolgot készítsen, majd kóstolhasson meg. Problémát a konyhai rutin hiánya sem okozott, ugyanis a kézhez kapott folyamatos segítséggel még a legbalkezesebb konyhatündérek is sikerélményt szerezhettek.
Az ebéd elfogyasztása és egy kellemes csoportos beszélgetés után sikerült feltennünk néhány kérdést Ferinek, melyekre készségesen válaszolt is. Íme egy rövid interjú a szakáccsal, aki új életet lehelt a főzelékekbe.
Alapvetően nem “mindenmentes” recepteket szoktál megosztani a közösségi platformjaidon. Hogyan jött ez a mai koncepció?
Ez nem egy tudatos történet. Bizonyított tény, hogy ha felcímkéznek azzal a jelzővel, hogy én egy minden mentes szakács vagyok, akkor azok a követők, akik nem ilyen életmódot követnek, kirekesztve érzik magukat, én pedig ezt határozottan nem akartam. Nálam a kommunikációban mindig megjelenik a kiváltható alternatíva az alapanyagoknál, de alapvetően nem eköré a gondolat köré építem a receptjeimet.
Mit gondolsz, a magyar éttermek és fogyasztók mennyire nyitottak ezekre az ételekre?
Egyrészt a piaci igény miatt mindenképpen nyitottak kell legyenek. Sok étterem ma már nagy hangsúlyt fektet arra, hogy legyen például húsmentes fogásuk a rántott sajton túl is. Én azzal is egyet tudok érteni, ha egy vendéglátó hely nemet mond ezekre az opciókra és vállalja azt, hogy „Mi egy hússzerető étterem vagyunk”. A különböző ételérzékenységekkel kapcsolatban már más a helyzet. Úgy gondolom, az éttermeknek kutya kötelességük gondoskodni a cukorbeteg vagy laktózérzékeny vendégeikről is.
Ami a fogyasztókat illeti… Valljuk be, ennek az életmódnak a követése egyfajta divat is lett az utóbbi években. Nagyon sokan úgy gondolják, hogy ha így étkeznek, az egyenlő értékű egy diéta követésével és hozzásegíti őket a fogyáshoz, de nem. A búzaliszt rizsliszttel való helyettesítése önmagában semmivel nem diétásabb!
Az utóbbi években több szakácskönyvet is sikerült kiadnod, illetve több médiumon keresztül is jelentek meg veled riportok és interjúk. Ez a fajta figyelem az influenszerkedésnek köszönhető, vagy az előzetes lehetőségekből és teljesítményből adódóan tehettél szert ekkora követőbázisra?
Amikor elindítottam a blogomat, még az a szó, hogy influenszer, nem létezett. Az egyértelmű, hogy én a közösségi média nélkül nem lennék. A siker forrását nehéz megmagyarázni, talán csak jó időben voltam jó helyen. Abban az időben, mikor én elkezdtem a főzelékekkel foglalkozni, szerencsére már elég sok ember nyitott volt az újdonságokra, így őket könnyű volt megkapni..
Hogy őszinte legyek, gyermekkoromból adódóan az első asszociációm a főzelékre a menzás finomfőzelék (és az ezt követő rosszkedv és evést felváltó koplalás), így muszáj megkérdeznem: Feri, miért pont Főzelékes?
Az én mentorom és névadóm Mautner Zsófi volt. Ő volt az, aki rágta a fülem azért, hogy ezt az egészet elkezdjem és egy idő után rám ragadt a név. Volt egy időszak, amikor a Főzelékes felkonferálás már kissé kínossá vált, és szerettem volna a Szatmári vezetéknevemmel marketingelni magam tovább, de az emberek így ismertek meg, szóval végül így maradtam.
Melyik ételt és hány évesen sikerült életedben először önállóan elkészítened?
Erre azért nehéz válaszolni, mert már egészen kicsi korom óta segítettem a konyhában, de az első ételeim a tejbegríz és a grízes tészta voltak. Amikor anyuék dolgoztak, általában késő délután értek haza. Addig én voltam az, aki bevásárolt, megtervezte a menüt és ebédet készített a többieknek, ez pedig mindig egy hatalmas sikerélmény volt számomra. Már akkor érezhető volt, hogy nekem onnan fentről ez az út lett kijelölve. Az egészen biztos, hogy most nem lennék ilyen teljes életű, ha ebbe nem vágok bele! Azóta is tartom, hogy életem legjobb döntése volt annak idején elmenni egy szakácsiskolába.
És mit gondolsz, a gyerekekkel mennyi idősen érdemes megismertetni a konyhai fortélyokat? Hogyan lehet elérni náluk a főzés szeretetét?
Minél hamarabb! Nekem nincs gyerekem, szóval én könnyen beszélek, de a környezetemben látom azt, hogy ez hogyan zajlik. Szerintem sokszor az a baj, hogy a szülő is egy csomó mindent nem szeret, és azt nyilván a gyerekének sem fogja adni. Persze az nem egy garancia, hogy ha én szeretem a brokkolit, akkor a gyerek is szeretni fogja, de minél több ízt meg kell velük tapasztaltatni és azok alapján rájönni arra, hogy ő mire nyitott. Azok a gyerekek, akik már kinőtték a “rántotthúst spagettivel” időszakot, általában fogékonyak az izgalmas újdonságokra és örömmel segítenek azok elkészítésében is.
„Régi álma teljesült 26 év után: minden nap főzéssel foglalkozhat.” – Több helyen is ezzel az idézettel jellemeznek téged. De mikor fogalmazódott meg benned az, hogy a főzés nem csupán kikapcsolódást, de karriert is jelenthet?
Ez nálam egy könnyű döntés volt, hiszen a főzés korábban valóban a hobbim volt. Azt a kijelentést kellett tennem magamnak, hogy ezt addig fogom csinálni, amíg az egész megmarad örömforrásnak. Én sokáig dolgoztam éttermi konyhán is, olyankor azért könnyen előfordult az, hogy 14-16 órát töltöttem műszakban. Alapvetően azt is szerettem csinálni, de amikor bejött az életembe ez a bloggeres történet, hoztam egy döntést azzal kapcsolatban, hogy ezt szeretném inkább csinálni. Aztán amikor hirtelen elkezdtek halmozódni a felkeresések, rá kellett jönnöm arra, hogy ez már semmiképpen sem egy hobbi, ezt a dolgot már tervezni kell. Ez a sok teendő egy idő után felgyűlt és az örömből üröm lett. A felismerés után most áprilisban egy teljes hónapig nem vállaltam el semmilyen felkeresést és a kiégés ellen pihentem egy kicsit. Ez a kis időszak pont elég volt arra, hogy újult erőre kapjak és most hála Istennek újra működik minden!
