A 20. század második felében a középosztály jelentette a fejlett demokráciák stabilitásának pillérét: ez a réteg finanszírozta az államot, tartotta mozgásban a gazdaságot és biztosította a társadalmi kohéziót. Az elmúlt évtizedekben azonban a nyugati országokban ez a réteg fokozatosan veszít gazdasági és politikai súlyából; jövedelme arányosan csökken, társadalmi biztonsága megrendül, és sokak számára már nem garantálja a korábban természetesnek hitt életszínvonalat. Ezzel szemben a fejlődő világban – különösen Kínában, Indiában és Délkelet-Ázsiában – a középosztály soha nem látott ütemben növekszik, új gazdasági és fogyasztói mintákat teremtve. Hogy a Nyugat – és különösen az Egyesült Államok – képes lesz-e megfordítani ezt a tendenciát, kulcskérdés lehet abban, hogy megtarthatja-e vezető szerepét a globális gazdasági és politikai térben.
„Mi is az a középosztály és miért olyan fontos?”
Mielőtt azonban mélyebbre ásnánk a középosztály válságában, érdemes megvizsgálnunk, pontosan kik is ők és miért olyan fontos elemei egy ország tartós gazdasági sikerének. Bár erről élesen megoszlanak a vélemények, John Kenneth Galbraith ismert amerikai közgazdász a következőképpen jellemzi a középosztályt:
„A középosztály a modern ipari társadalom stabilitásának alapja, mert fogyasztása biztosítja a gazdaság folyamatos működését, ugyanakkor értékei – a takarékosság, az oktatás, a munkafegyelem – a társadalom morális egyensúlyát is fenntartják”.
E meghatározásból is jól látszik, hogy a középosztály fenntartásához nem elegendő néhány kedvező gazdasági év, hanem tartós és legfőképpen kiszámítható jólétre van szükség. A középosztály stabilitását nem csupán az aktuális anyagi helyzet, hanem az a társadalmi biztonságérzet is meghatározza, hogy az ember munkájának van jövője, és erőfeszítései gyermekeinek jobb életet biztosíthatnak. Amikor ez a hit meginog, a középosztály válságba kerül – még akkor is, ha a gazdasági mutatók önmagukban nem jeleznek drámai visszaesést.
Az Egyesült Államok harca középosztályáért
Az Egyesült Államok különösen jó példa, mert gazdaságának és iparának mindig is kulcsfontosságú eleme volt az erős középosztály megléte. A korai évtizedekben a föld bősége biztosította, hogy bárki földbirtokossá válhasson, később pedig az ipari termelés, például a vasút és az autógyártás teremtett további lehetőségeket. Ennek a kedvező helyzetnek azonban a világgazdaság globalizációja véget vetett, és elindította a középosztály fokozatos hanyatlását.
Több gazdasági felmérés is készült, amely rámutat arra, hogy az elmúlt évtizedekben körülbelül 10%-ra csökkent a magát középosztálybelinek tartó lakosság, azonban egyéb felmérések szerint ez az arány már a ‘70-es évek óta folyamatosan romlik. Ennél is drasztikusabb, ha megvizsgáljuk a középosztály helyzetét.
A hetvenes évek elején az amerikai középosztály még a háztartási jövedelem túlnyomó részét birtokolta, napjainkra azonban ez a gazdasági súly fokozatosan a felső osztály kezébe került. Az adatok arra utalnak, hogy a probléma nem csupán a középosztály létszámának csökkenésében, hanem a megmaradt réteg anyagi erejének drasztikus gyengülésében is rejlik. Az elemzők egy része ennek fő okát az „amerikai élet” jelentős megdrágulásában látja, különösen az oktatás és az egészségügyi ellátás költségeinek gyors növekedésében. Az amerikai társadalom számára ez sokáig nem jelentett komoly gondot, mivel a bérek képesek voltak lépést tartani az életszínvonal emelkedésével. A globalizáció előretörésével azonban a termelőipar jelentős része a fejlődő országokba helyeződött át, ami megtörte ezt az egyensúlyt, és tartós jövedelmi leszakadást eredményezett a középosztály számára.
A politikai vezetés valójában csak a 2008-as gazdasági válságot követően kezdett el érdemben foglalkozni a középosztály helyzetének javításával. Az első jelentősebb lépések közé tartozott az egészségügyi és oktatási költségek csökkentésére irányuló törekvés, például az úgynevezett Obamacare program bevezetése, illetve később a Biden-kormányzat alatt számos fiatal amerikai diákhitelének részleges elengedése. Ezek az intézkedések azonban nem hoztak tartós megoldást: a strukturális problémák fennmaradtak, sőt, egyes elemzések szerint az utóbbi évek közvetlen anyagi támogatásai hozzájárultak a magas infláció kialakulásához is. Ennek következtében pedig a középosztály megingott.
Részben ezeknek a gazdasági folyamatoknak, valamint annak a társadalmi érzületnek a következményeként, hogy a politikai és gazdasági elit nem fordít kellő figyelmet az átlagemberek problémáira, olyan politikusok erősödhettek meg, mint Donald Trump, az Egyesült Államok jelenlegi elnöke. Bár Trump első elnöki ciklusa idején hangsúlyosan beszélt a középosztály megerősítésének szükségességéről, ez leginkább retorikai szinten, illetve az addigi politikai elittel való szembehelyezkedésben nyilvánult meg. Gazdaságpolitikáját ezzel szemben inkább a klasszikus republikánus elvek határozták meg: a nagyvállalatok adóterheinek csökkentése, különösen a Tax Cuts and Jobs Act (TCJA) révén, amelytől munkahelyteremtést és a fogyasztás élénkülését várták. Számos közgazdász azonban rámutatott arra, hogy a TCJA legjobb esetben is csak mérsékelt eredményeket hozott a középosztály megerősítését tekintve, miközben aránytalanul inkább a felső osztály számára jelentett előnyt.
Az első Trump-korszakot követő Biden-adminisztráció a korábbi kedvezményeken túl nagyszabású beruházási programokba kezdett, kiemelten olyan kulcsfontosságú területeken, mint a félvezetőgyártás a CHIPS and Science Act révén, valamint a zöldipar. Ezek az intézkedések azonban leginkább csak átmeneti megoldásoknak bizonyultak, és nem tudták érdemben orvosolni a mélyebb gazdasági problémákat. Végső soron a magas infláció, amely lassan „mérgező” hatással befolyásolta a gazdasági környezetet, tovább nehezítette a középosztály helyzetét.
Trump visszatérésével a gazdaságpolitikát a vámrendszerek és világkereskedelem átalakítása uralja, mely azon túl, hogy fontos szerepet játszik az USA és Kína közötti kereskedelmi háborúban, alapvetően azt a célt szolgálná, hogy a termelőipar visszatelepüljön az Egyesült Államokba. Azonban mai szemmel nem úgy látszik, hogy a nagy cégek visszajönnének a fejlődő világból, ahol minden körülmény adott az olcsó termeléshez. Emellett az új adótörvény, a One Big Beautiful Bill Act folytatta a TCJA adópolitikáját, mely inkább a felső osztálynak kedvez, és bár a családi adó-visszaigénylések támogatják a középosztályt, ennek ára a kormányzati egészségügyi kiadások csökkentése.
Összességében jól látható, hogy a politikai vezetés igyekszik reagálni a középosztály gyengülésére, ám mindeddig egyik oldal sem tudott tartós megoldást kínálni. Mára ezek a folyamatok nem csupán az Egyesült Államokat érintik, hanem az Európai Unió tagállamaiban is megfigyelhetők. A különbség azonban markáns: míg a nyugat-európai országok jóléti államai még képesek voltak bizonyos mértékig ellensúlyozni a középosztály lecsúszását, addig a posztkommunista, egykori keleti blokk országaiban, ahol soha nem alakult ki tartós és erős jóléti rendszer, az elitellenes politikai erők sokkal erőteljesebben tudtak előretörni.
„A globális középosztály létrejötte”
Ezek alapján első pillantásra úgy tűnhet, hogy a középosztály aranykora végleg leáldozóban van. Ez azonban globális nézőpontból korántsem igaz. A 2000-es évek elejétől kezdve ugyanis megfigyelhető a fejlődő országok középrétegeinek gyors gyarapodása – ez a jelenség vezetett a „globális középosztály” fogalmának megszületéséhez. A világgazdasági egyensúly eltolódásával, különösen Ázsia felemelkedésével százmilliók emelkedtek ki a szegénységből és csatlakoztak a középrétegekhez. Ahogyan Branko Milanović, szerb–amerikai közgazdász fogalmaz:
„A globális középosztály ma elsősorban Ázsiában, különösen Kínában jön létre – miközben a fejlett országokban e réteg stagnál vagy zsugorodik. Ez a világgazdasági erőviszonyok történelmi átrendeződését tükrözi”.
| Ország | A teljes népességből való részesedés 2000-ben (%) | A teljes népességből való részesedés 2018-ban (%) | Változás (%) |
| Kína | 3.1 | 50.8 | 47.7 |
| Oroszország | 28.2 | 71.5 | 43.3 |
| Brazília | 30.3 | 51.4 | 21.1 |
| Dél-Afrika | 15.1 | 22.5 | 7.4 |
| India | 1.2 | 5.7 | 4.5 |
A globális középosztály legnagyobb előnye a nyugatihoz képest, hogy a megélhetési költségek jóval alacsonyabbak, miközben a fejlett országok iparának jelentős része – különösen az Egyesült Államokból – ide települt át. Ez a folyamat különösen Kínában volt látványos: az olcsó munkaerő, a gyors iparosodás és a növekvő hazai fogyasztás együtt tette lehetővé, hogy az ország néhány évtized alatt a világ második legnagyobb gazdaságává váljon. A kínai középosztály megerősödése tehát nemcsak belső stabilitást hozott, hanem azt is, hogy Kína ma már valós gazdasági versenytársa az Egyesült Államoknak.
Összegzés
A nyugati középosztály az elmúlt évtizedekben fokozatosan veszített gazdasági és társadalmi súlyából, míg a fejlődő országokban, különösen Kínában és Indiában a középosztály robbanásszerűen nőtt. Ez a globális átrendeződés nemcsak gazdasági, hanem politikai következményekkel is jár, miközben a Nyugat küzd a középosztálya fenntartásáért. A globális középosztály felemelkedése átalakítja a fogyasztási mintákat, az ipari termelést és a világgazdasági erőviszonyokat.
