Newcastle szurkolók ünneplése

Hogyan és miért száll be Szaúd-Arábia az európai csúcsfutballba?

A héten egy olyan esemény történt a Newcastle United háza táján, ami könnyen a feje tetejére állíthatja a(z angol) labdarúgást, hatása azonban a futball világán kívül is érzékelhető. Az északnyugat-Angliában, pontosabban a Tyneside-agglomerációban található csapatot ugyanis megvette a PIF, vagyis a Public Investment Fund. Ezzel Katar (Paris Saint Germain) és az Emirátusok (Manchester City) után Szaúd-Arábia is beszállt az európai csúcsfutballba.

Mielőtt belebocsátkoznánk a részletekbe, nézzük meg röviden, hogy mit érdemes tudni a Newcastle United csapatáról. Azt le kell szögezni, hogy a Newcastle egy tradicionális, komoly történelemmel rendelkező csapat, amely négyszeres angol bajnoknak és hatszoros FA-kupa győztesnek mondhatja magát, bár ezek a dicsőséges napok nem tegnap voltak (bajnokságot 1927-ben, FA-kupát 1955-ben nyertek utoljára). A kilencvenes években, a Premier League indulását követően volt egy rövidebb eredményes korszaka a klubnak, 2-2 alkalommal lettek másodikak mindkét említett sorozatban, a Newcastle-drukkerek trófeaéhségét azonban nem sikerült csillapítani.

A csapat legnagyobb legendája Alan Shearer, aki a Newcastle mellett a Premier League történetének legeredményesebb játékosa és a Premier League Hall of Fame első tagja. Az elmúlt években azonban enyhén szólva labilis teljesítmény jellemezte a “Szarkákat”, 2016-ban szégyenszemre ki is estek az első osztályból. Egy évet töltöttek a Championshipben (a második vonalban aratott bajnoki cím aligha az az eredmény, amit szurkolóik elvárnak a klubtól), azóta a csapat a középmezőny langyos vizében lubickol, a kieséstől nem veszélyeztetve, de mérföldekre az európai kupaindulást érő helyektől, ráadásul a jelenlegi edző, Steve Bruce által játszatott nem túl látványos antifocival sem lopta be magát a szurkolók szívébe a csapat.

Az előző tulajdonos, Mike Ashley, a Sports Direct vezérigazgatója volt, aki 2007-ben vált többségi tulajdonossá, a Newcastle részvényeinek több mint 93 százalékát megvásárolva.

Az évek során háromszor is megpróbálta eladni a klubot, ám nem kapott megfelelő ajánlatot, így a nyakán maradt az északi alakulat. A szurkolók számos tüntetést szerveztek és a St. James’ Park lelátóin is gyakran lehetett hallani Ashleyt szidalmazó rigmusokat, szerintük ugyanis a tulajdonos nem törődött a klubbal és csak nyerészkedni próbált a Newcastle-ön.

Newcastle szurkolók ünnepelnek
Ünneplő Newcastle szurkolók

És hogyan került képbe a PIF?

A világsajtóban csak MBS-ként emlegetett Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceg, akit Szaúd-Arábia tényleges vezetőjének tekinthetünk 2017-ben komoly ambíciókkal került hatalomra. Célként tűzte ki az ország modernizálását és a szaúdi gazdaság olajtól való függésének mérséklését, egyfajta szaúdi Atatürkként aposztrofálva magát. Ez megnyilvánul a turizmus támogatásában, a szórakoztatóipar fejlesztésében, tengerentúli nagyberuházásokban és befektetésekben is: utóbbiak közé tartozik a Newcastle United megvásárlása is.

A nyitásra utaló jel volt a női autóvezetés engedélyezése, a nyugati kultúra beengedése (koncertek, filmek), valamint az államvallás, a szigorúnak számító vahabizmus visszaszorítása is. A korrupcióval szembeni harcot szintén zászlajára tűzte, azonban az ezzel kapcsolatban letartóztatott 200 üzletember, állami vezető és családtag közül sokakat megkínoztak és az eljárások MBS hatalmának centralizálását segítették elő. Emellett erőteljesen beavatkozott a jemeni polgárháborúba és ő állhat a nyugati sajtóban nagy port kavaró Dzsamál Hasogdzsi-gyilkosság mögött is.

A rendszerkritikus újságíró halálát és az azt követő nyomozást dolgozza fel a The Dissident – magyarul A szakadár – című film, ami jelenleg megtekinthető a magyar mozikban. Ironikus, hogy hazánkban október 7-én kezdték vetíteni, vagyis pont azon a napon, amikor a Newcastle United véglegesen a PIF kezébe került. A “Szarkák” csapata mindenesetre egy remek eszköz lehet arra, hogy saját és országa imidzsét javítsa a nyugati világban és azon túl is. Az is biztos, hogy a Newcastle-szimpatizánsok jelentős része nagy örömmel fogadta a bejelentést, a stadion környékén pedig igazi fesztiváli hangulatot teremtettek a tulajdonosváltást ünneplő szurkolók.

Hogyan tudta megvásárolni a PIF a csapatot?

2020-ban már próbálkoztak egyszer a vétellel, akkor azonban ez meghiúsult. Sokan a nyugati értékek és az emberi jogok győzelmeként értelmezték a transzfer blokkolását, a valóságban azonban a katari beIN Sports és a szaúd-arábiai beoutQ közötti nézeteltérés miatt nem került sor tulajdonosváltásra.

A beIN Sports rendelkezett ugyanis a Premier League közvetítési jogaival a MENA-térségben (Közel-Kelet és Észak-Afrika), Szaúd-Arábia azonban kitiltotta a beIN Sportsot és helyette annak hálózatát használva sugározta az angol élvonalat nem csak belföldön, de Egyiptomban, Bahreinben és az Emirátusokban is. Másképp fogalmazva Szaúd-Arábia ellopta a Premier League szellemi tulajdonát és értékesítette azt.

Európában nem kavart nagy port az ellentét, a beIN Sports azonban egymilliárd dollárra tette a bevételkiesést, amit a rijádi akció okozott. Így a beIN bevetette lobbierejét, amikor 2020-ban komolyabban felvetődött a Newcastle megvásárlása a PIF háza táján. Ebben nagy szerepe volt a beIN elnökének, Nasszer al-Helaifinek, aki a futballszeretőknek ismerős lehet, mint a Paris Saint Germain vezérigazgatója, az ECA (UEFA tagországok csapatainak érdekvédelmi szervezete) elnöke és a 2022-es katari világbajnokság szervezőbizottságának tagja. Miután azonban a szaúdiak sikeresen kiegyeztek a beIN-nel, semmi nem akadályozta a transzfert.

Nasszer al-Helaifi
Az európai futball egyik legbefolyásosabb szereplője, Nasszer al-Helaifi

A Premier League ugyan állítja, hogy garanciákat kaptak arra, hogy Szaúd-Arábia mint állam nem fog belefolyni a Newcastle United ügyeibe, ez nehezen elképzelhető. Hiszen a Public Investment Fund a koronaherceg kezében van, a vezetőség tele van a szaúd-arábiai politikai élet vezetőivel és az alap finanszírozza az állami megrendelések jelentős hányadát is.

Szaúd-Arábia tehát beszállt az európai élfutballba és nem az egyszerű utat választotta.

Angliában ugyanis számos csapat küzd nem csak a bajnoki címért, de a Bajnokok Ligája helyekért, nem tudnak egy nagyobb befektetéssel olyan gyorsan és egyszerűen biztos helyet szerezni a kontinentális elitben, mint tette azt a Paris Saint Germain vagy akár a RB Leipzig. A Newcastle drukkerei (akik a sikertelen évek ellenére szép számmal jelen vannak, számuk pedig vélhetően egyre nőni fog) már nagy sztárigazolásokat vizionálnak, a PIF azonban egy óvatosabb stratégiát képvisel. Nagy valószínűséggel így is számíthatunk igazolásokra a “Szarkák” csapatától, de inkább az évtized második felében valószínűsíthetünk igazán nagy dobásokat az északiaktól.

Adja magát az összehasonlítás a Manchester Cityvel, ami 2008-ban került az Abu Dhabi United Group, azon felül pedig Manszúr sejk kezébe, akinek a vagyonát nagyjából 23 milliárd fontra taksálják. Ehhez képest MBS körülbelül 300 milliárd fontos vagyonnal rendelkezik, ez több mint 13-szor annyi mint a Manchester City tulajdonosáé. Márpedig az is elég volt ahhoz, hogy 2011-től megragadjon a City a Bajnokok Ligájában és hogy az elmúlt 10 Premier League kiírásból ötöt a manchesteri kékek nyerjenek – számos rekordot megdöntve.

A Newcastle szurkolók izgatottsága tehát érthető, most már csak az a kérdés, hogy a tulajdonos személye hogy lesz összeegyeztethető azokkal az eszmékkel, amiket a Premier League magáénak vall: gondolhatunk itt a polgári szabadságjogokra, az egyenlőségre, a rasszizmus és a homofóbia elleni harcra.

United with Pride Group
A United with Pride Group a Newcastle United hivatalos LGBT szurkolói csoportja

Összességében egy nagyon izgalmas projektnek tűnik a PIF és a Newcastle násza és egészen biztos, hogy az elkövetkező hónapokban az egyik leggyakrabban a “Szarkákkal” találkozhatunk majd az átigazolási pletykák olvasása közben. A tulajdonosváltás nem csak sportszakmai szempontból érdekes, rengeteg kérdést és dilemmát vet fel a XXI. századi futball természetéről és mibenlétéről. Arra viszont, hogy egy City-projekthez mérhető sikersztori született-e a Tyne partján, majd csak évek múltán térhetünk vissza.