Borítókép: aarp.org
Honnan hová
A műfaj indulását általában 1973 augusztus 11-éhez kötik. Mégis honnan ez a specifikus dátum? DJ Kool Herc ezen a napon, Bronxban, a testvére nyárvégi „Back to School” buliján lejátszotta egy lemez adott részletét újra és újra. A szobájából kitévedő DJ célja ezzel a buli felrázása volt, hiszen a táncolásra legalkalmasabb részleteket tekerte vissza; ki gondolta volna, hogy később ehhez a naphoz kötjük majd az egyik legnépszerűbb műfaj kezdetét?
Az 1970-es évekbeli New Yorkban le is fektették az alapokat, bár ez aligha nevezhető tudatosnak, inkább egy adott helyzetre való reakciónak volt köszönhető. Ez pedig nem más, mint hogy 1975-ben a város vezetése csődöt jelentett, és a nehéz helyzetben lévő, kétségbeesett fiatalok látszólag két utat választhattak maguknak: a bűnözés útjára lépve keresik meg a napi betevőt, vagy a művészetbe menekülnek kilátástalan helyzetük elől. Az utóbbi megküzdési stratégia része volt a mai hip-hop és rap zene kialakítása a leszakadó, szegényebb városrészekbe szervezett bulikban.
1979-ben a Sugarhill Gang névre hallgató hip-hop hármas kiadta a Rapper’s Delight című dalt, amely rögtön be is került a top 40-be a US Billboard Charts-on – ezzel bizonyítva, hogy a hip-hop nem csupán a bulikban összeverbuválódott fiatalok szórakozása, hanem egy sokak számára értékes zenei stílus.
Az 1980-as években már nemcsak az Államokban, hanem nemzetközi szinten is elterjedt a műfaj; ekkor még elsősorban az Egyesült Királyság, Japán és Ausztrália szállt be az egyre bővülő elemeket felsorakoztató hip-hop művelésébe. Ebben az évtizedben alakult ki a „new school” hip-hop is, ami az eddigihez képest egy letisztultabb, a dalok hosszát tekintve rövidebb, ezáltal rádiókompatibilis vonalat jelentett.
A hip-hop „aranykorát” az ’80-as évek vége és a ’90-es évek eleje közé teszik. A gépezet beindult, és nem állíthatta meg semmi. Az előadók bontogatták szárnyaikat, újabbnál újabb stílusbeli bravúrokkal próbálkoztak és élvezték a még új, de már ismert és elismert műfaj hozta lehetőségeket. Ebben az időszakban vált nagyobb tömegek által is hallgatottá, olyan albumokkal bővült a paletta, mint Run-D.M.C. Raising Hell vagy Beastie Boys Licensed to Ill. A Run-D.M.C. különösen korszakalkotó, hiszen az ő albumuk kapta az első hip-hop aranylemezt.
Az aranykorban vált a hip-hop igazán szociális és politikai fókuszúvá – a rapperek szövegeikben gyakran reflektáltak az őket körülvevő szegénységre, erőszakra, rasszizmusra, drogproblémákra, amelyek ekkoriban különösen gyakorivá váltak például Los Angelesben vagy New Yorkban. Ebből a szempontból két részre osztható a műfaj: a szociális és politikai aktivizmus kiemelését fontosnak tartó „tudatos rap” és a belváros utcáinak mindennapi könyörtelenségét leíró „gengszterrap”.
A ’90-es évek közepére már egy mainstream műfajról beszélhetünk, Lil Wayne, Timbaland, Nelly, Eminem vagy 50 Cent neve már bárkinek ismerősen csenghet, nem beszélve arról, hogy ebben az évtizedben, egészen pontosan 1995-ben osztott díjat először a Grammy „legjobb rap album” kategóriában.
A 2000-es években az „alternatív hip-hop” nyert teret, több műfaj elemeiből is sokat merítettek akkoriban, ezzel színesebbé téve a sajátjukat. Ekkoriban tűnt fel Kid Cudi, Gucci Mane, Kendrick Lamar, Drake vagy Kanye West – hogy csak párat említsünk az ismertebb nevek közül.
A sor pedig azóta is csak bővül, napjaink legismertebb előadói kerültek ki a hip-hop műfajában alkotók közül, mint például Future, Cardi B, Travis Scott, Megan Thee Stallion vagy 21 Savage.
Slágerek és ami mögöttük van
A rövid történeti áttekintés után pedig következzen 5 sláger az elmúlt 50 évből, amelyeket mind ismerünk. Hallottuk a rádiók heti toplistájában, csodáltuk videoklipjüket a TV-képernyő vagy a számítógép előtt ülve, ma pedig a buszon töltött időt tesszük elviselhetővé velük. De vajon ismerjük a háttértörténeteiket is? Időutazásra fel!
’70-es évek
Sugarhill Gang – Rapper’s Delight
A már említett Sugarhill Gang Rapper’s Delight albumának címadó dalát nem csak azért érdemes megemlíteni, mert ez az első top 40-be került hip-hop szám. A Chic-től átvett beat ugyanis ismerősen csenghet azoknak, akik hallották már a formáció Good Times című dalát. De a Queen is felhasználta később az Another One Bites the Dust készítésekor. Míg utóbbi zenekar megúszta a kölcsönzést (mondván, hogy Brian May, a Queen gitárosa jelen volt az eredeti dal felvételénél), addig a Sugarhill Ganggel már nem volt ilyen elnéző a Chic – a perben azonban pénzt tőlük sem követeltek, csupán annyit, hogy tüntessék fel őket társszerzőkként.
’80-as évek
Salt-N-Pepa – Push It
A kölcsönzés nem ritka a zeneiparban, így nem a Rapper’s Delight volt az egyetlen dal, amelyben újragondolták egy régebbi szám elemeit. A ’80-as években debütált sláger, a Push it például a You Really Got Me című szám híres sorát idézi egy kis csavarral: „Boy, you really got me going / You got me so I don’t know what I’m doing” (ezért a sorért egyébként a Chichez hasonlóan szintén kért és kapott szövegírói kreditet a The Kinks).
Bár a Push it az első legjobb rapteljesítményért járó Grammy jelöltjei közé is bekerült és a legnépszerűbb dalukká vált, a Salt-N-Pepa trió nem volt vele elégedett: úgy gondolták, hogy a dal rontja a rapper-hitelüket.
’90-es évek
Ice Cube – It Was A Good Day
A ‘90-es évek Amerikája nem nélkülözte az erőszakot és a rendőri visszaéléseket. Az emberek gyakran voltak zaklatottak, dühösek és ezt meg is énekelték; na de ki mesél majd a jóról? – tette fel a kérdést Ice Cube, és meg is válaszolta az It Was A Good Day című számával. A dal egy tökéletesen sikerült napot ír le, és míg az első részében inkább hétköznapi dolgokról esik szó, a közepe felé haladva már beszűrődnek a ‘92-es zavargásokra vonatkozó utalások is.
2000-es évek
Eminem – Stan
Eminemet és az ő jelentőségét a hip-hop szcénán belül talán senkinek sem kell bemutatni. Nem egy híres szerzeményében dolgozik a történetmesélés technikájával: nem áll meg egy hangulat vagy helyzet leírásánál, gyakran egy egész cselekményt ismerhetünk meg a dal végére. A leghíresebb talán a Stan, amelyben egy megszállott rajongó sorra írja a leveleket Slim Shadynek. Stan a dal végére egy szakadékba hajt – terhes barátnőjével a furgonban -, így már nem kapja meg Slim válaszlevelét.
A Stan-sztorinak mellékszála, „spin-off”-ja is van, ugyanis a 2013-as Bad Guy-ban már Stan testvére, Matthew Mitchell szólal meg és meséli el a saját történetét: meg akarja bosszulni bátyja halálát, ezért elrabolja a rappert.
2010-es évek
Childish Gambino – This Is America
Az utolsó, kornologikus sorrendből adódóan legfrissebb dal pedig Childish Gambino This Is Americája. Erről a méltán nemzetközi hírnevet szerző számról beszéljen helyettem inkább a Hiro Murai által rendezett díjnyertes videoklip. Ha ezután érdekel, hogyan köthető össze a koreográfia egy 19. századi rasszista karikatúrával, miért érdemes a háttérre is figyelni és miképpen értelmezhető még a klip, akkor a HVG cikkét elolvasva részletesebb elemzést is kaphatsz róla.
Ez volt a hip-hopot köszöntő cikkünk. Rengeteg sláger fért bele az elmúlt 50 évbe, a műfaj népszerűsége pedig továbbra is töretlen. Még legalább 50 ilyen gazdag évet kívánunk, hogy továbbra is legyen mit hallgatnunk a borúsabb és a derűsebb napokon is!
