Borítókép: Sepovics Sándor, Játszóház Projekt.
A Játszóház Projekt 2013-ban alakult meg, azóta kocsmákba, iskolákba, fesztiválokra és különféle rendezvényekre viszik el a társasozás örömét magyar és angol nyelven egyaránt. Nyilvános eseményeik hétről hétre várják a látogatókat Budapesten és Debrecenben, ahol a játékmesterek nemcsak elmagyarázzák a szabályokat, hanem kérésre játékot is ajánlanak vagy segítenek becsatlakozni az újonnan érkezőknek. Gregor Lillával, a Játszóház Projekt játékmesterével beszélgettünk.
Milyen három kulcsfogalommal jellemeznéd a Játszóház Projektet?
Fun. Társasjáték. Emberek.
A társasjátékestek mellett tartotok TársasSuli programot, céges csapatépítőt, kint vagytok fesztiválokon, vásárokon és szülinapi zsúrokon is. Miért hatékony eszköz a társasjátékozás a közösség formálására?
A társasozás ugyanúgy közös elfoglaltságot ad, mintha együtt bicikliznénk vagy kertészkednénk. Abban viszont jobb, hogy nagyon sokféle lehet. Jelentheti azt, hogy órákon át ugyanazt a táblát bámuljuk, egymáshoz se szólunk és őrülten számolunk, de azt is, hogy össze-vissza rohangálunk, pacsizunk és megnyaljuk a legközelebbi ablakot. Annyira pörög ma a társasjáték-kiadás, hogy mindenki megtalálja a vérmérsékletének vagy a hangulatának megfelelő játékot.
Miért lényeges, hogy az emberek ne csak otthoni környezetben, hanem szervezett programok keretében is játsszanak?
Ez már inkább az ismerkedésről szól: másokkal és a társasokkal. Az ember lehetőségei időben és anyagiakban is korlátozottak. Otthon jellemzően néhány, esetleg pár tucat társasjáték áll rendelkezésre, amelyeket többnyire ugyanazzal a szűkebb baráti vagy családi körrel játszunk újra meg újra. A mi eseményeink abban adnak ehhez hozzá, hogy rendkívül gazdag a kínálat, és rengeteg a résztvevő. Ezeken az alkalmakon folyamatosan azt látjuk, hogy akik eljönnek – akár egyedül, akár párban vagy többen –, nyitottak az ismerkedésre, és a közös játék gyorsan összehozza őket.
Előfordul, hogy valaki szkeptikusan érkezik az eseményetekre, de végül megtalálja a helyét a társasok között?
Leggyakrabban a gyerekprogramokon tapasztalni ilyet. A szülők azt mondják: adjatok valamit a gyereknek, engem ne próbáljatok meg bevonni! Van valami szép abban, amikor a szülő mégis elkezd figyelni, és lassan bekapcsolódik, mert rájön, hogy a társas nem feltétlenül abból áll, hogy dobok és lépek. Ha gyerekkorában nem találkozott mással, ez meglepő tapasztalat lehet, ami meghozza a kedvét a játékhoz. De megrögzött társasellenesekkel nem igazán találkozunk az eseményeinken.
A TársasSuli programban a készségfejlesztés mellett kiemelt szerepet szántok az önismeretnek is. Hogyan válhat a társasozás az önismeret eszközévé gyerekeknél és felnőtteknél?
Ehhez Lencse Máté nagy társasjáték-pedagógust szeretném idézni, aki azt mondja, hogy a gyerek a legegyszerűbb játékból is rengeteget tud tanulni. A játékokban – főleg a kooperatívokban, de ha nem akarod elrontani a játékélményt, a kompetitívekben is – elengedhetetlen figyelni a másikra. Ez rengeteg soft skill fejlődéséhez hozzájárul. Az együttműködést például a legkonfrontatívabb játékok is fejlesztik, mert az a lényeg, hogy a kereteken belül gonoszkodj a másikkal.
Az önismeretre válaszolva: vannak, akik nem tudnak veszíteni, ezt tudjuk. Sokan viszont nyerni nem tudnak. Előfordulhat, hogy ráébredsz: nyertél, de valamiért kellemetlenül érzed magad. Ilyenkor például át lehet gondolni, miért. Vagy egyszerűen megtanulod felmérni, hogy meddig tudsz koncentrálni. Kezdő társasozóknál tipikus, hogy nem tudnak egy bonyolultabb játékot lejátszani, és nem azért, mert nem értik meg a szabályokat, hanem azért, mert ezt a fajta fókuszt még nem tudják ilyen hosszan fenntartani. A társasozás jó eszköz lehet a fejlődéshez, de ha kikapcsolódásra vágysz, jobb, ha nem arra figyelsz, mikor és miben fejlődtél.
Mi az oka, hogy kifejezetten a modern társasok felé fordultok, mondjuk a Monopoly, az Activity és társaik helyett?
A Monopoly egy külön történet. Sokan tudják, hogy eredetileg azzal a céllal készült, hogy rossz játékélményt nyújtson, és ezzel bemutassa a kapitalista rendszer árnyoldalát. Nagyon érdekes, hogy aztán hogyan lett ebből közkedvelt, rengeteg tematikus újrakiadással rendelkező társas. Természetesen a hagyományos játékok között is vannak jók, én például imádom a Cluedót, az Activity is hatalmas találmány, de részben azért megyünk a kortárs játékok felé, mert nagyon jó új ötletek vannak a piacon, amikre kíváncsiak vagyunk.
A jó játékokon kívül mi kell még, hogy működjön egy játszóházas esemény?
Kellenek nyitott emberek, akik játék közben tiszteletben tartják egymás határait. Próbálunk figyelni, hogy ez egy befogadó közeg legyen. A társasozás lehet ijesztő is, egész egyszerűen azért, mert ez egy niche, vagyis egy szűkebb közösség, ezért ha nem vagy benne, nem árt egy kis segítség a csatlakozásnál.
Nektek, játékmestereknek mit ad a Játszóház?
Csodálatos, hogy az a munkánk, hogy embereknek segítünk játszani. Ez azt is jelenti, hogy rengeteg játékot meg kell tanulnunk, amihez értelemszerűen rengeteget játszunk. És közösséget ad. Nagyon szeretjük látni az eseményeinken, hogy az emberek együtt vannak ebben.
Ha a 21. század kontextusában nézzük a munkátokat, milyen trendek ellenében dolgoztok, és milyen hullámokra tudtok esetleg felülni?
Ami egyértelmű, hogy az online életnek próbálunk alternatívát nyújtani. Nekem például játékmesterként is sokat ad, hogy egész nap a gép előtt ülök, aztán valami mást csinálhatok emberekkel, valós tárgyakkal… A Játszóház Projekt születésekor az is cél volt, hogy ne a kocsmázás legyen az egyetlen programlehetőség a haverokkal. Mi sem azt mondjuk, hogy “fúj, alkohol”, hanem hogy csináljunk még valamit mellé. Kicsit össze is fűztük a kettőt, mert az eseményeink jelentős részét kocsmákban és szórakozóhelyeken tartjuk.
Az utóbbi években érzékeltetek változást a társasozást övező közvéleményben?
A COVID adott egy látszólagos löketet, de ott inkább az történt, hogy sok ember vett sokféle játékot, amivel aztán nem feltétlenül játszott. Az nem trendforduló volt, csak egy kiugrás. Sőt, rendezvények szempontjából nyilván negatív volt az az időszak.
A kétezer-tízes évek közepén volt egy nagyobb felfutás, akkor jöttek olyan játékok, mint a Fedőnevek vagy az Azul, amik könnyen váltak népszerűvé. Most szerintem inkább a stagnálás jellemző. A kiadók szerint enyhe csökkenés van, ami azzal magyarázható, hogy az emberek ma relatíve többet költenek élelemre Magyarországon.
A Játszóháznak az is funkciója, hogy hozzáférhetővé tegye a társasjátékok adta élményt?
Abszolút. Abban bízunk, hogy a jegyárainkban tükröződik, hogy szeretnénk fenntartani ezt a hozzáférhetőséget. A hétről hétre megrendezett társasjátékestjeink a missziónk eszközei: ezzel szeretnénk változást elérni a világban magunk körül. Emellett persze vannak mindenféle tevékenységeink, amikből megél a szervezet. A kettő néha egybeesik, mert mondjuk egy fesztivál ahhoz is hozzájárul, hogy népszerűsítsük a társasozást. Például a Kolorádón pár éve az derült ki az utólagos vendégkérdőívekből, hogy a legnépszerűbb napközbeni program voltunk. Egy-egy jó nyár után érződik is, hogy többen jönnek az őszi programokra.
Mit mondanál azoknak, akik a nyilvános rendezvények ellenére zárt szubkultúrának látják a társasozást?
Hogy jöjjenek el egy hétfői eseményünkre! Keressék a fehér nyuszis pulcsis játékmestereket. Nagyon sok éve csináljuk ezt, rengeteg módszerünk van az emberek találkoztatására és a jó játékélmény megteremtésére.
