Hulesch Máté interjú

„Ma klasszicista épületet tervezni hazugság lenne” – Interjú Hulesch Mátéval, az Építészfórum szerkesztőjével

Budapesti Szerkesztőség
Az önkormányzati választások közeledtével egyre többször jelennek meg építészeti és városfejlesztési témák a közbeszédben. A politikai döntéshozók és a közvélemény is egyre erősebben foglal állást bizonyos témákban. Mi most erre kértünk meg egy szakembert, Hulesch Mátét, az Építészfórum szakfolyóirat szerkesztőjét.

Mesélj kicsit magadról, mi a végzettséged, milyen szakterületeken vagy jártas?

Én eredetileg építészet szakon tanultam a BME-n, ezt azonban nem fejeztem be, helyette a MOME-n folytattam a tanulmányaimat Design és Művészetelmélet szakon. Később továbbmentem mesterre Amszterdamba, ahol “Critical Studies in Art & Culture” képzésen vettem részt. Ez kifejezetten egy kutatói mesterképzés volt, amely a doktori képzésre hivatott felkészíteni. Miután hazaköltöztem Budapestre, jelentkeztem az Építészfórumhoz, ahol most is dolgozom. Emellett jelenleg a MOME doktorandusza vagyok, ahol a konceptuális, spekulatív építészetet kutatom.

Mit kell tudni az Építészfórumról?

Az Építészfórum a legolvasottabb hazai építészeti online folyóirat, ráadásul már 24 éve működik. Ez a folyóirat eredetileg elsősorban a szakmabelieknek szólt, szakmai hírekkel szolgált szakemberek számára, de mára a nagyközönség is legalább ugyanannyira olvassa, mint a szakma.

Az Építészfórum emellett a Média Építészeti Díjának szervezője és lebonyolítója immár 20. éve. Ennek a díjnak az a különlegessége, hogy miután egy szakmai előzsűri kiválasztja a döntőbe jutó épületeket és terveket, azok tervezői aztán a média neves képviselői előtt mutatják be projektjüket, majd a médiazsűri dönt arról, hogy melyik lesz az év díjazottja.

Építészfórum
Kép: Építészfórum

Mi a te szereped az Építészfórumban? Van valamilyen szakmai fókuszod?

Az Építészfórumban nincs hagyományos értelemben vett főszerkesztő, helyette egy 5 fős szerkesztőségi csapat működik együtt. A témákat közösen találjuk ki, mindenki a saját érdeklődési körével foglalkozik, de vannak közösen vitt témák is.

Az egyik fő fókuszunk az épületek és tervek bemutatása. Amikor elkészül egy új épület, arról publikálunk. Ezek lehetnek bemutatók, kritikák, vagy akár építész által bemutatott saját művek is. Emellett hallgatói és pályázati terveket is közlünk.

Én személy szerint leginkább az épületek bemutatásával foglalkozom. Írok is róluk, szerkesztem az ezzel kapcsolatos anyagokat, de szívesen foglalkozom elméleti kérdésekkel, valamint a fenntarthatóság problémakörével is.

Át is térve az építészet témakörére, te mit gondolsz arról a környezeti fenntarthatósági irányzatról, hogy az új épületek építése helyett a már meglévőket alakítsuk át?

Ez egy érdekes kérdés. Van egy úgynevezett “nem-építés” irányzat, ami egyre népszerűbb az építészek körében. Dióhéjban az a lényege, hogy új épületek építése helyett újítsuk fel a régieket, és ez nem csak műemlékekre vonatkozhat.

Ennek ökológiai szempontból valószínűleg kedvezőbb hatása van, és a számok is azt mutatják, hogy hosszú távon gazdaságosabbak – de persze vannak olyan épülettípusok, amelyeket muszáj újból megépíteni, és olyan épületek, amelyek már nem menthetőek. Összességében mégis fontos lenne, hogy a meglévő épületállomány újrahasznosításának aránya minél magasabb legyen az új épületek építéséhez képest.

Tényleg vevők arra az építészek, hogy ne tervezzenek új épületeket? Ez nekik azért mégiscsak bérkiesést jelenthet. Nincs ez az érdekeik ellen?

Egy régi épület újratervezése hasonló mennyiségű munkát igényel az építész részéről, mintha a nulláról kezdené, ezért ilyen szempontból nincs érdekellentét. Az már más kérdés, hogy az építész saját egója szempontjából mennyivel tartja nagyobb presztízsűnek egy teljesen új ház megtervezését, mint egy meglévő újragondolását. Különösen a fiatalabb építészeknél és az egyetemi hallgatók körében látom azt, hogy egyre nyitottabbak a meglévő épületek újrahasznosítására. Volt példa arra is, hogy egy pályázaton az épület lebontása helyett a megtartását javasolták a tervezők, annak ellenére, hogy ez ellent mondott a pályázati kiírásnak. Hogy a megbízók részéről mennyire van erre nyitottság, az az érem másik oldala, de erre is akad pozitív példa.

Térjünk rá Budapestre. Milyen pozitívumokat és negatívumokat tudnál azonosítani a város jelenlegi állapotát tekintve?

A már említett közlekedéssel összefüggő fejlesztéseket én mindenképp pozitívumnak tekintem. A közösségi közlekedés minden hibája ellenére világszínvonalú, és a gyalogosbarát utcák is sokat javítanak a város élhetőségén.

Negatívumként egy nagyon fontos ügyet szeretnék megemlíteni, ez pedig a lakhatás. Nem az az elsődleges gond, hogy nincs elég lakás, hanem hogy amelyeket újonnan építenek, azok a legtöbbek számára megfizethetetlenek, a meglévők állapota pedig egyre romlik. Ez nem csak itt van, mindenhol ezzel küzdenek a világon. Erre a problémára itthon még nem igazán láttam jó választ, nincs átfogó lakhatási stratégia, és sajnos azt lehet látni, hogy a nagyszabású presztízsberuházások felülírják a lakhatási kérdéseket.

Ezt a piacot az ingatlanfejlesztők dominálják, az ő érdekeik vannak a leginkább priorizálva. Egy szemléletes sztori erre, amelyet az egyik lakópark átadásának sajtótájékoztatóján tapasztaltam. Az ingatlanfejlesztő azzal büszkélkedett, hogy az ő általa átadott ingatlanok négyzetméterárai 15-20%-kal magasabbak, mint a többi ingatlan négyzetméterára a környéken.

Ez a befektetőknek baromi jó…

Hát nekik baromi jó igen. Csak a lakhatás pont nem az a dolog, ahol a közösségi érdek elé kéne helyezni a befektetői érdekeket.

Ideális esetben nagyon kevés üzletág lenne, ahol csakis a befektetői érdekeket kéne nézni.

Egy ideális világban igen.

Ha már ingatlanfejlesztés, mit szólsz a Mini-Dubaihoz?

Egy kicsit ijesztőek azok az állítások, miszerint Európa legmagasabb felhőkarcolóját akarják megépíteni Rákosrendezőn, de ezzel önmagában még nem feltétlenül van baj. Persze ezt is meg kéne vizsgálni több szempontból is, például, hogy milyen hatása lesz a városképre, de a valódi probléma nem ez. Az mindenképp nagyon pozitív, ha egy rozsdaövezetet fejlesztenek, csak fontos lenne, hogy a lakhatási és egyéb társadalmi kérdések megoldására is odafigyeljenek, főleg egy ekkora léptékű beruházásnál, ne csak az üzleti lehetőségekre és a profitra.

Térjünk át az építészeti szakmára. Jelenleg van egy globális trend, talán modern vagy posztmodernnek nevezhető építészeti stílus. Ez az irányzat alapvetően építészeti hóbort vagy befektetői elvárás?

A stílus meghatározása sem ilyen egyszerű. Erre raktunk is ki az Építészfórumon egy felhívást Modernizmusok címen, jelenleg pedig a posztmodern kapcsán várunk anyagokat. A laikus közönség részéről rengeteg félreértés van, de gyakran a szakmán belül sem használja mindenki jól ezeket a megnevezéseket. Röviden összegezve a modernizmusnak, mint építészeti stílusnak vége lett a ‘70-es ‘80-as években. Utána jött az úgynevezett posztmodern időszak. A modernizmus kutatásával mára egyre többen foglalkoznak, a posztmodern viszont egyelőre jóval kevésbé feltárt korszak. 

Amiben most vagyunk azt úgy szokták nevezni, hogy stíluspluralizmus. Nincs egy meghatározott stílus, sem egy egységes narratíva. Ez a posztmodernnel kezdődött, de ha mélyebbre ásunk, láthatjuk, hogy a modernizmus sem volt teljesen egységes, azon belül is felfedezhetőek különböző áramlatok. Ma azonban jóval látványosabb a sokféleség, hiszen lényegében bármit lehet. Vannak nagyobb trendek/tendenciák, itthon például az organikus építészeti vonal, ami Makovecz Imre munkássága köré szerveződik – izgalmas kérdés, hogy ez mennyiben nevezhető posztmodernnek, vagy épp modernnek – de nincs egy fő áramlat, ami alá a többség betagozódik.

PPKE BTK kampusz
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem ma használatlan piliscsabai kampusza, amelyet Makovecz Imre és csapata tervezett. Kép: Építészfórum

Egy másik irány a parametrikus építészet, aminek a lényege az, hogy az épület alakját nem rajzolják, hanem különböző paraméterekkel egy program számolja ki az oda illő legoptimálisabb formát. Felajánl alakzatokat, a tervezők pedig kiválaszták, amelyik szimpatikus. Így jöhetett létre például a Kelenföldi Budapest One amőba-alakja is.

Budapest One

Azért végső soron a mostanság épült épületek nagyon hasonlítanak. Az alváz ugyanaz, a motor ugyanaz, csak a karosszéria kicsit más. Ránézésre nem lehet megmondani, hogy a Kálvin téri irodaházak Budapesten, Austinban vagy Shanghaiban épültek. Az építészet homogénebb, mint volt. Globalizálódott.

Globalizálódott, mint minden más is. A háború utáni modern építészetben ezt úgy is nevezték, hogy “international style”. Pont ez a lényege az egésznek, hogy egy adott épület minden országban megállja a helyét. A kritikai regionalizmus képviselői a helyi hagyományos stíluselemeket – és tágabban a kulturális kontextust – igyekeztek a kortárs építészetbe beemelni, hogy azok a mai kontextusban is megállják a helyüket. Az általad említett Kálvin téri irodaház is egy érdekes példa, ami bizonyos értelemben persze lehetne a világ bármely nagyvárosában, az avatatlan szem számára ugyanolyan üvegkockának tűnik, mint bármely másik irodaház. Arányait, homlokzati rendszerét vizsgálva mégis leolvasható valamifajta viszonyulás a konkrét környezethez, ami miatt ez a ház így csak itt jöhetett létre. Ettől még persze nem kell szeretni.

Fontos azt látni, hogy az építészet az adott kor lenyomata, nem tud más lenni – ha épp tudatosan szembemegy a korszellemmel (bármi is legyen az), akkor épp azzal válik korlenyomattá. Manapság szecessziós vagy klasszicista épületet építeni hazugság lenne. Hiába “szépek”, a mai eszközökkel, a mai kontextusban ilyeneket létrehozni hazugság lenne. A régmúlt utánzata.

Kép: ujiroda.hu

1917-ben épültek díszes manapság “impozáns-történelminek” nevezhető épületek. 1917-ben folyt az első világháború. Nem akkor volt hazugság díszíteni? Nem épp most, egy 1917-hez képest fényesebb korban hazugság “nem díszíteni”?

Már akkoriban is volt olyan, aki szerint 1917-ben is hazugság volt az épületek díszítése. A történelmi épületek ettől még nyilván érdekesek. Turisztikai szempontból egész biztosan, egy átlagos turista valószínűleg szívesebben néz meg egy reneszánsz vagy barokk templomot, mint egy modern irodaházat. De azt sem árt látni, hogy az idő mindent megszépít, annak idején a Magyar Nemzeti Múzeumra is hasonló kritikák érkeztek a kortársaktól, mint ma a MOL Campusra. Történelmi távlatokban teljesen másképp fogunk majd ezekre az épületekre tekinteni, az újtól mindig tartanak az emberek. De az is tény, hogy a ma épülő házak többsége valószínűleg sokkal rosszabbul fog öregedni – rövidebb élettartamra tervezik ezeket.

Abban pedig nem vagyok biztos, hogy sokkal fényesebb korban élünk, mint 1917-ben – világháború ugyan nincs, de épp elég katasztrófa és krízis akad helyette. De a ma épülő látványberuházások ettől függetlenül ezt próbálják sugallni, csak épp nem a díszítés ennek az eszköze, hanem az innovatív technológiai megoldások alkalmazása.

Ez a stílus egy market-pull vagy market-push folyamat? A szegény építészekkel ezt rajzoltatják vagy csak ilyet hajlandók rajzolni?

Nagyon sok függ a megrendelőtől és az épület típusától, ez a kettő össze is függ. Más lesz egy családi ház megtervezése, mint egy középületé.

Találnék ma Magyarországon olyan építészt, aki tervezne nekem egy kubai stílusú villát?

Találnál. Mindenre lehet találni építészt. Az egy jó kérdés, hogy mennyire feladata egy építésznek a megrendelőjének az edukálása. A probléma oda vezethető vissza, hogy a népesség épített környezettel kapcsolatos műveltsége igen alacsony, ezen pedig csak a minél hamarabb elkezdett edukációval lehetne javítani. A másik oldalról közelítve viszont az sem jó irány, ha egy épület csak alapos építészeti és építészettörténeti ismeretekkel értelmezhető – de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség a jelenleginél sokkal komolyabb épített környezeti nevelésre.

A mi célunk az Építészfórumnál részben az, hogy épületbemutatóinkkal és kritikáinkkal rávilágítsunk a kortárs épületek értékeire és hibáira egyaránt, hogy ne csak az alapján ítéljenek meg egy épületet az olvasók, hogy tetszik-e a fotón vagy sem. 

Itt van ez az építészet dolog. Egyértelműen művészetnek tekinthető, de mégsem úgy működik, mint mondjuk a festészet. Az épületeknek van funkciója, és egy város/utca képét is befolyásolják, mindeközben egy befektető is szükséges hozzá. Ezek alapján szerinted szükség van arra, hogy az építészet demokratizálódjon, vagy ragaszkodnia kéne a szakmai értékrendjéhez?

Szerintem ma az építészet nem művészet, mert társadalmi és funkcionális igényeket lát el. Nyilván vannak olyan középületek, amelyek bírnak reprezentációs funkcióval és így művészeti értékkel, és vannak olyan építészek, akik művészként is alkotnak és ez az épületeiken is megjelenik valamilyen módon. De ha egy építész művészként tekint magára és művészetként az épületeire, akkor nem fog jó épületeket tervezni. Lehet művészi praxist csinálni, vannak erre jó precedensek, de összességében az önkifejezés könnyen szembe kerülhet a közérdekkel, amely végsősoron rossz irányba vezet. Persze a jó épülethez hozzátartozik valamifajta esztétikai minőség is, tehát az építésznek nem árt, ha van egyfajta szépérzéke – de az építészet nem a szépségről szól. Az én megítélésem szerint sokkal inkább a designkultúra része.