Borító: Amirr Zolfaqari, Pexels
Ha szomorúak vagy éppen vidámak vagyunk, a legjobb ilyenkor valaki mással is megosztani örömünket, bánatunkat. Nekünk embereknek olyannyira van szükségünk társakra, mint az oxigénre. Ám mégis jócskán előfordulnak olyan helyzetek, mikor jobb, ha inkább kilépünk az adott kapcsolatból, de ezeket általában nem könnyű felismerni.
Egészséges kapcsolatok
Először is nézzük meg, mik az alapvető feltételek, melyek nélkül egy kapcsolat egészen biztosan nem működne. Ha ezt a cikket olvasod –és esetleg te is hasonló kapcsolatot működtetsz, ezáltal magadra ismertél – mielőtt felmentenéd magad, az alább olvasható pillérek mindenfajta kapcsolatban létfontosságúak. Így ha bármelyikben is hiányt szenvedsz, érdemes elgondolkodni a továbbiakon.
Kölcsönösség: Amennyi energiát szánunk a kapcsolatra, ugyanannyit szeretnénk visszakapni. A kapcsolaton is dolgozni kell, és való igaz, ha szívességet teszünk, általában nem azért tesszük, mert cserébe elvárunk valamit. Viszont ha te minden energiádat a másikra fordítod, de ő a füle botját sem mozdítja, el kell gondolkodni, vajon érdemes-e olyanra szánni az idődet, aki ugyanezt nem tenné meg érted. Ehelyett olyan is kaphatna a te szeretetedből, aki valóban megérdemel téged.
Tisztelet: Szokták mondani, hogy „úgy tisztelj másokat, ahogyan elvárod, hogy téged is tiszteljenek”. Ez az egyik legalapvetőbb tényező egy kapcsolatban. Ha folyamatosan alábecsülnek minket, és bántó megjegyzéseket kapunk, azáltal az önérzetünk jelentős mértékben sérülhet, és a későbbiekben akár már a pozitív dolgokat, a dicséreteket sem halljuk meg. John Gottman szerint, ha egy kapcsolaton úrrá lesz a folytonos sértegetés, kritika, akkor ez arra utal, hogy pár éven belül meg is szakadhat.
Elismerés: Mindenkinek szüksége van elismerő szavakra. Ezzel nem csak dicsérjük a másikat, hanem motivációt is adunk neki. Ha ez nincs meg, egy idő után könnyen értéktelennek érezhetjük magunkat.
Együttérzés: Ha ez valakiben nincs meg, a másik nagyon hamar magányosnak érezheti magát. Ha nincs kivel megosztani örömünket, bánatunkat, félelmeinket, könnyen magányossá válhatunk a kapcsolatban.
Bizalom: Ha barátságról van szó, megbízunk a másikban. Amikor nyomja a szívünket valami, kibeszélhetjük és megoszthatjuk, ezáltal megkönnyebbülhet a lelkünk. Párkapcsolatban rengeteg példát látni arra, hogyan tesz tönkre egy kapcsolatot a féltékenység. Ezért nagyon fontos már az elején megteremteni a bizalmat egymás között.
Még számtalan ilyen tényező van, amelyek ha együtt jelen vannak, azokból egy nagyon szoros és hosszútávú kapcsolat állhat össze, de most csak a legfontosabbakat emeltük ki. Ha az imént felsoroltakból egy vagy akár több is hiányzik, elég hamar vakvágányra futhat a kapcsolat. Akár valaminek a puszta hiányáról, akár már a bántalmazásról van szó. Ez hogyan és miben nyilvánul meg, nézzük meg közelebbről.
Cikksorozatunk első részében a munkahelyi és családi kapcsolatokról esik szó.
Munka
A család mellett az életünk másik nagy részét a munkahely tölti ki, ezért amellett, hogy szeressük, amit csinálunk, nagyon fontos az is, hogy a munkahelyünk pozitivitást, motivációt és ne szorongást, illetve megfelelési kényszert váltson ki belőlünk. A munkahelyi kapcsolatok nem olyanok, mint egy barátság. Állásunk a megélhetést biztosítja, és emiatt gyakran kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetünk akár a felettesünk, akár a munkatársaink által.
Túlterheltség és nyomás: A túlterheltség gyakran megjelenhet egy munkahelyen, mert vannak olyan fázisok, amikor bizonyítani kell, és kihívásokba ütközünk. De nem mindegy, hogy ennek a kihívásnak a teljesítése motivációt vagy szorongást von maga után. Az alkalmazottakra gyakran kerülhet egyfajta nyomás, mint például a gyors és hibátlan teljesítmény elvárása vagy az elbocsátással járó fenyegetések. Így a munkahelyi stresszt akkor is a vállunkon cipeljük, mikor belépünk az otthonunkba, és emiatt a családi életünkre is negatív hatással lehet.
Igazságtalanság: Ez önmagában még nem vezethet toxikus kapcsolathoz, az azonban sokkal inkább, ha a nem megfelelő bánásmód ellenére továbbra is kiszolgáltatott helyzetben vagyunk főnökünkkel szemben, és még csak meg sem tudjuk védeni magunkat, ezzel számára támadási felületet biztosítva.
Pletykák: Az ember azt gondolná, ha maga mögött hagyja a középiskolát, azzal együtt a futótűzként terjedő híreket is elfelejtheti. Ám ez korántsem igaz. Előfordulhat, hogy az előléptetésünk után rosszindulatú megjegyzéseket hallunk. Ha a munkatársainkkal nem jövünk ki jól, és miután belépünk az ajtón, a szemünk sarkából csak ítélkező tekinteteket látunk, az szintén ronthatja a közérzetünket.
A hatalommal való visszaélés: Ez megnyilvánulhat rosszindulatú megjegyzésekben, nyilvános megalázásokban, igazságtalan feltételek szabásában. Maureen Dollard szerint ez a fajta mobbing nem csak magára az áldozatra, hanem az elkövetőre és a körülöttük lévőkre is rossz hatással lehet. Gyakran vezethet kiégéshez.
A munka bár mindennapjaink jelentős részét kitölti, nem szabad, hogy a teljes életünk és közérzetünk felett átvegye az irányítást.
Család
Míg a munkát mi választjuk, a családunkat nem. Megszoksz vagy megszöksz.
Állandó kritika: Ezt nem szabad összekeverni az építő jellegű kritikával. Ha valamelyik családtagunk véleményt formál, az jelentheti azt is, hogy fejlődésre, változásra szeretne ösztönözni minket. Ha valami butaságot csinálunk, nem várhatjuk el, hogy megdicsérjenek érte. Ám ott van az a fajta kritika, ami már mérgezően hathat ránk. Ha gyerekkorunkban sok kritikát és szinte a nullával egyenértékű dicséretet kaptunk, akkor az problémákat okozhat felnőttkorban. Kutatások igazolják, hogy azok a személyek, akiket gyerekként nem ismertek el, mentális problémával küzdenek, és nagyon rossz az önértékelésük.
Családi kapcsolatainkban is megjelenhet a megfelelési kényszer. Gyakran előfordul, hogy a szülők saját, be nem teljesített álmaik, céljaik megvalósítását a gyermekeiktől várják. Semmibe veszik és nem tisztelik a döntésüket (ilyen lehet a munkáról, párkapcsolatról hozott döntés).
Az érzelmek elnyomása: Olyan családban, ahol sírni a gyengeség jele, és az érzelmekről tilos beszélni, a gyerekek megszokják, hogy elrejtsék érzéseiket mások elől, és mindez kihathat saját önmeghatározásukra és későbbi kapcsolataikra is. Gyakran vezethet szorongáshoz.
Túlzott elkényeztetés: Ez elsőre nem tűnhet a mérgező kapcsolatok egyik jellegzetességének, ám később elég súlyos károkat okozhat. Ha a szülők mindent elvégeznek a gyerek helyett, nem tanul meg önmagáról gondoskodni, és nehézségei lesznek az önállósodással. Az önmeghatározásra és a saját döntések meghozatalára is rányomhatja a bélyegét.
Tracy Ross tanácsadó szerint egy mérgező családtaggal szemben gyakoriak az állandó viták, melyeket nem is lehet normális körülmények között lefolytatni. Ha a felszín alatt megbújik egy állandó jellegű nézeteltérés, akkor azt a legkisebb, legártatlanabb vita is felszínre hozhatja.
Következő cikkünkben a toxikus barátságokat, párkapcsolatokat érintő jeleket foglaljuk össze. Tartsatok velünk a folytatásban is!
