Borítókép: bankpawa.co.uk
A JonBenét Ramsey-eset
John és Patricia (Patsy) Ramsey Boulder városában (USA) éltek együtt két gyermekükkel, az 1987. január 27-én született fiukkal, Burke Ramseyvel, és az 1990. augusztus 6-án világot látott lányukkal, JonBenét Patricia Ramseyvel.
Mivel Patsy korábban szépségversenyeken indult és 1977-ben Miss Nyugat-Virginia lett, elkerülhetetlen volt, hogy előbb-utóbb ne kezdje el versenyeztetni kislányát is. Ötéves korában már a Little Miss Colorado Sunburst címet is elnyerte.
1996. december 25-én boulderi házukban karácsonyi összejövetelt tartott a Ramsey család, ahová több barátjukat is meghívták. A parti a szokásosan zajlott, ettek-ittak, beszélgettek, aztán este kilenc óra körül lefektették Burke-öt és JonBenét-t aludni, nem sokkal később pedig a szülők is nyugovóra tértek.
Másnap, december 26-án hajnali öt körül Patsy egy két és fél oldalas levelet talált az apának címezve az emeletre vezető lépcső alján. A kézzel írott levélben az állt, hogy elrabolták a kislányukat és váltságdíjat követelnek érte. 5:25-kor az édesanya tárcsázta a 911-et, a rendőrök pedig nagyjából fél óra múlva kiértek.
A szokatlanul hosszú, érdekes kifejezéseket és írásjeleket tartalmazó levélben több furcsaság is feltűnt a nyomozóknak. Az állítólagos emberrablók azzal kezdték a levelet, hogy elmondták, kik ők és mit akarnak. Érdekes pénzösszeget adtak meg váltságdíjként: 118 ezer dollárt (ma átváltva 192 ezer dollár, ami 55,7 millió forint), amiből százezret százdollárosokban, a maradékot pedig húszdollárosokban, egy barna papírzacskóban követelték. Azért érdekes ez a 118 ezer dolláros összeg, mert John pont előtte kapott a cégétől egy 120 ezres karácsonyi bónuszt. Szakértők pedig elmondták, hogy az ilyen váltságdíjat követelő zsaroló levelek fél, nagyon maximum egy oldalasak szoktak lenni, nem majdnem három.
Később azt is megállapították a levélről, hogy nincs rajta semmilyen ujjlenyomat vagy egyéb nyom, tehát kesztyűben írhatták. Azt viszont kiderítették, hogy a papír, amire írtak és a toll, amivel megírták a levelet, mind a Ramsey családé, pontosabban az édesanyáé, tehát valaki ott írta meg a levelet és még a tollat is visszarakta a helyére. Éppen ezért úgy vélte a rendőrség, hogy a levél megírása megrendezett volt és csak figyelemelterelésként szolgált. Mivel Patsy eszközei voltak hozzá használva, őt gyanúsították, hogy talán hirtelen pánikban írta, ám mivel nem találtak erre semmilyen bizonyítékot, a gyanú nem terjedt tovább, de kizárni sem tudták őt.
A levélben az egyéb furcsa instrukciók mellett az is benne volt, hogy a rendőrséget semmiképp se értesítsék, Patricia első dolga mégis az volt, hogy őket hívja. A legfurább az volt az egész hívásban, hogy azt mondta a diszpécsernek, „emberrablásunk van”, nem pedig „eltűnt a lányom” vagy hasonló, illetve úgy fejezte ki magát, hogy „én vagyok az anya”, nem úgy, hogy „az anyukája”. Azt is sokan furcsállták, hogy nem mondta el, hogy hívják a lányát, aki ki tudja, mióta eltűnt már, és azt is csak kérdezésre mondta meg, hogy hány éves vagy hogy néz ki.
A hívás nagyjából egy-másfél percig tartott, aztán Patsy lerakta a telefont, pontosabban csak azt hitte, a végén ugyanis érdekes párbeszéd szűrődött bele a telefonkagylóba. Ezt sokáig nem tudták kiszűrni, mi lehet, egy 2016-os kétrészes dokumentumfilben, a The Case Of: JonBenet Ramsey azonban megfejtették, mi hallható a végén.
A rendőrök szétnéztek a házban és azon kívül is, de nem találtak sehol semmit. A pincébe egy rendőr ment le, aki látott egy faretesszel bezárt ajtót, de nem nézett be rajta, így arra a megállapításra jutottak, hogy lehet tényleg elrabolták a kislányt. Csak JonBenét szobáját zárták le, a ház többi részét nem, ami elég nagy hiba volt, ugyanis így minden lehetséges nyomot tönkretettek a házban, ahogy mozgolódtak benne. Ramseyék ugyanis még reggel áthívták magukhoz a barátjukat és az ügyvédjeiket is, akik azonnal szétjárkálták a helyszínt, a konyhát pedig felmosták.
Mindeközben a család felbérelt egy magánnyomozót, aki másnap az emberrablók hívását várta. A levélben ugyanis azt írták, hogy majd reggel 8-10 között fognak telefonálni, de ilyenkor gyakran előfordul, hogy már korábban keresik az áldozat hozzátartozóit. De azt is megírták, hogy az apa legyen kipihent, mert az átadás nagyon fárasztó. Ám sem aznap, sem később nem érkezett hívás vagy újabb levél.
Még december 26-án az egyik nyomozó megkérte Johnt és az egyik barátját, hogy nézzenek szét még egyszer a házban, hátha találnak vagy észrevesznek valamit. A pincében kezdték a keresést, és délután egy körül megtalálták a lereteszelt ajtó mögött a kislány holttestét. JonBenét száját szigetelőszalaggal ragasztották le, a csuklója és a nyaka köré egy házi készítésű nylon zsinórt tekertek, a teste pedig egy fehér takaróval volt lefedve.
John azonnal kézbe vette elhunyt kislányát és felvitte a földszintre. Ez sajnos óriási hiba volt, mert így azonnal beszennyezte az elsődleges helyszínt, és rengeteg nyomot és bizonyítékot tehetett tönkre.
Később a boncolásnál megállapították, hogy JonBenét halálát fojtogatás okozta, de előtte olyan erős ütést mértek a fejére, hogy beszakadt a koponyája. Az érintéses szexuális zaklatást sem zárták ki, mert a nemi szerve körül sérüléseket és textilszerű szövetmintákat találtak, ami valószínűleg valamilyen törlőkendőtől származott. Ilyen jellegű szövetből készült tárgyat azokban nem találtak a Ramsey házban. Nem kizárt, hogy bőrgyógyásznál került rá, mivel Patsynek el kellett vinnie orvoshoz a kislányt, mert a habfürdő irritálta a bőrét – ez okozhatta a kisebesedést is.
JonBenét nyaka körül azonban nem csak a nylon zsinór volt, hanem egy festőecset fogható részének egy letört darabkája is, ami az édesanya készletéből származott.
A boncolás azt is megállapította, hogy halála előtt néhány órával JonBenét ananászt evett. A szülők elvileg nem adtak neki az este folyamán a lefektetésig, így a rendőrök úgy vélték, hogy talán a kislány bátyja, Burke kínálhatta meg vele később, amikor éjszaka mindketten megébredtek. Az ujjlenyomatát megtalálták az ananászos tálon Patsyével együtt. Viszont mindenki azt állította, hogy Burke végigaludta az éjszakát, így nem igazán tudni, mikor és hogyan kerültek rá az ujjlenyomatok.
Bizonyos pletykák szerint Burke kissé problémás eset volt. Elvileg korábban már konfliktusba került a húgával, így sokan őt gyanúsítják a mai napig JonBenét halálával. Természetesen bizonyíték nincs erre sem, ám amikor kilenc és tizenegy éves korában kikérdezték, sokszor elég érdekesen válaszolt vagy viselkedett.
2003-ban, hét évvel az eset után elvégeztek egy modernebb DNS-tesztet, ugyanis a szakértők több mintát be tudtak gyűjteni JonBenét alsóneműjéről. Elvileg találtak rajta egy vércseppet – bár ezt semmilyen hivatalos irat nem örökítette meg –, amiről kiderült, hogy egy ismeretlen férfihoz tartozik, aki viszont nem volt benne az FBI DNS-adatbázisában.
2016-ban aztán egy még részletesebb tesztet végeztek el, aminél kiderült, hogy két különböző ismeretlen egyéntől származik a DNS. Következtetni viszont nem tudtak semmire, a minta ugyanis származhatott akár egy gyári dolgozótól is, aki az alsónemű készítése soránt érintkezett az anyaggal, vagy egy családtagtól is.
Az ügynek több gyanúsítottja is volt, kezdve a szülőktől Burke-ön át egészen egy “ígéretesnek” mondható gyanúsítottig, Gary Oliváig. A 32 éves közismert szexuális bűnözőnél 2000-ben elvileg találtak az egyik hátizsákjában egy újságból kivágott JonBenét képet. Gary egy régi barátjának, Michael Vailnek az elmondása alapján JonBenét halála után nem sokkal felhívta őt a férfi zokogva, miszerint bántott egy kislányt. Később azt is elmondta, hogy annak a bizonyos házi készítésű nylon zsinórnak a mintázata nagyon hasonlít arra, amivel Oliva egyszer az édesanyjára támadt. Amikor először őrizetbe vették a férfit, ugyanolyan sokkolóra hasonlító sebhely volt rajta, mint amilyet később JonBenét hátán is találtak. A DNS-vizsgálatok azonban őt is tisztázták. Plusz csavar viszont, hogy amikor a 10 éves börtönbüntetését töltötte, Gary több olyan levelet is írt Michael barátjának, amiben beismerte a kislány meggyilkolását. Szóval sok minden utalt rá, mint elkövetőre, de nem volt minden kétséget kizáró bizonyíték, ami alapján el lehetett volna őt ítélni JonBenét megölése miatt. Arról nem is beszélve, hogy nem egyedi eset, amikor valaki – akár pénzért, akár hírnévért, akár bármi másért – bevall valamit, amit nem is ő tett.
A fentebb leírtak ismeretében tehát kétféle elmélete létezik az ügynek: az egyik szerint a család áll JonBenét halála mögött, a másik szerint viszont betöréses gyilkosságról van szó. Az ügy megoldását azonban sajnos elég sok minden nehezítette, kezdve a tapasztalatlan helyszínelőkkel, valamint a két nyomozóval, akik az esten dolgoztak és nem értettek egyet szinte semmiben: még abban a kérdésben sem, ki állhat a gyilkosság mögött. Alig egy év alatt több mint 1600 embert kérdeztek ki, mégsem találtak kellő bizonyítékot senkire. S így az ügy aktája immár 27 éve megoldatlan.
