Mi is az a túlhalászás?
A túlhalászás nagyon egyszerűen annyit tesz, hogy a halászok gyorsabban halásznak, mint ahogy a halak ,,visszatermelődése” megtörténne. A jelenség nem újkeletű, már a 19. században is találkozunk vele, (gondoljunk csak a bálnavadászatra). Az igazi, robbanás szerű változást, mint az élet megannyi területén, a 20. század hozta el.
A halak olcsó fehérjét biztosítottak az emberek számára és a technológia fejlődésével olyan óriás halászhajók jelentek meg amik teljesen kiszorították a korábbi halászokat. Megkezdődött egy ipari méretű gazdálkodás. Ennek eredményéül mára több mint 1,2 milliárd embernek jelent elsődleges fehérjeforrást a hal.
A túlhalászat genetikai következményei
Ha túl sok halat fogsz ki, nem marad hal. Ez egy viszonylag egyszerű képlet, ami odáig vezetett hogy a becslések szerint a nagytestű halállomány az elmúlt ötven év alatt 90%-al csökkent. Azonban a túlhalászatnak ennél vannak kevésbé szembe ötlő következményei is.
Ilyenek a különféle genetikai változások. Egy adott fajnál az allélok száma és gyakorisága ugyan állandóan változik mégis egy bizonyos stabilitást mutat. A mutáció a genetikai sodródás és a természetes szelekció egyensúlya normál körülmények között stabil, minden fajnál. Ezt az egyensúlyt azonban felboríthatja egy erős változás, mint amilyen a túlhalászat. Amennyiben a kedves olvasó még nem találkozott ezekkel a szakkifejezésekkel bátran ajánlom a következő rövid és szórakoztató videó sorozatot.
A túlhalászat érthetően megbolygatja az allélgyakoriságot a betakarított fajoknál. Ez sok mindent jelenthet, de többek között például ez a folyamat könnyedén kiírthat ritka allélokat. Ha pedig ezek eltűnnek az nem csak az evolúció biológusoknak rossz hír, hanem mindenkinek. Ugyanis egy olyan faj, ami nem rendelkezi megfelelően diverz allél készlettel sokkal kitettebb például a természeti változásoknak lásd: globális felmelegedés.
Van, aki alkalmazkodik
A túlhalászást változatos szabályozással próbálják akadályozni. Az egyik ilyen, elég régóta jelen lévő intézkedés meghatározza milyen mérettől fogható ki egy hal. Ennek a szabályozásnak az egyik fő célja hogy megvédje a fiatal egyedeket, akik így hosszabb távon fenn tudják majd tartani a populációt.
Bár ez a szabályozás bizonyos szempontból hatékonynak bizonyul nem jelent teljes megoldást a problémára ugyanis továbbra is több halat fognak ki egy-egy populációból, mint az fenntartható lenne. Itt azonban megjelenik egy új genetikai probléma is.
Egyszerűen leírva, ha a halászat folyamán kifogják a populáció nagy méretű (és jellemzően erős) egyedeit, azok nem lesznek képesek tovább örökíteni génállományukat. Ez már önmagában is elég probléma viszont ez azzal is jár, hogy a kisebb, de már ivarérett egyedek lehetőséget kapnak a szaporodás és így az ő (kisebb méretet eredményező) génállományuk öröklődik tovább.
Guppik a tudomány szolgálatában
A tudósok régóta ismerik és vizsgálják ezt a jelenséget. Tudományos szempontból persze vannak még vitatott részletek, de az szinte biztos, hogy ez a jelenség szerepet játszik a halak testméret csökkenésben.Az egyik kutatás, ami ezt bizonyítja egy 2014-es (Beatriz Diaz Pauli és munkatársai) guppikon (Poecilia reticulata) végzett kísérlet. Ezt az akvarisztikában – színes farka miatt – népszerű fajt szaporasága és kis testmérete miatt választották a kutatók.
A hároméves kísérlet folyamán a halakat három féle csoportra osztották. Az egyik csoportban pozitív méret alapú szelekciót végeztek, avagy eltávolítottak minden 16 mm-nél nagyobb egyedet. Egy másik csoportban negatív szelekciót végeztek, itt minden 16 mm-nél kisebb egyedet távolítottak el. Illetve létrehoztak egy kontroll csoportot is melyből véletlenszerűen távolítottak el egyedeket.
Az eredményből az látszik, hogy a pozitív szelekcióban részesült populáció egyedeinek hossza csökkent a negatív szelekcióban részesült egyedek hosszához képest.
Ezek az eredmények alátámasztják a korábbi feltételezéseket.
A túlhalászás következményei
Ha egy halpopulációt túlságosan lehalásznak de utána pár évig nem bolygatják viszonylag hamar visszaáll a halászat előtti egyedszám. Ez azonban nem igaz a genetikai változásokra.
Ahogy a ,,guppis” kísérletből is látszik pár év alatt el lehet érni változást a természetes szelekció megbolygatásával azonban új allélok mutáció folyamán keletkeznek az pedig egy jelentősen lassabb folyamat. Így könnyen lehet hogy egy ember által okozott súlyos genetikai változás csak hosszú évek esetleg évtizedek alatt áll csak vissza a természetes állapotába. Nincs ez másként akkor sem, ha a populáció több millió egyede érintetlen marad.
Az emberiség jelenleg protein szükségleteinek 15%-át vadvízi halászatból fedezi. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete szerint halállományok közel 60%-a túlhalászott, regenerálódik, vagy kimerült. Könnyen belátható, hogy milyen élelmezési problémákhoz vezet ha a helyzet nem javul.
Borítókép: Pexels
