Borítókép: pixabay.com
Az evosoft Hungary Kft. munkatársai, Deák Kinga (toborzó HR-es), Homoki Tamás (senior DevOps-mérnök) és Dudás-Szemes Anita (team manager) beszéltek arról az érdeklődő bölcsészhallgatóknak, hogy hogyan tudják készségeiket kamatoztatni az IT szektorban.
Az előadás elején az evosoft céggel ismertették meg az összegyűlteket. A cég szoftverfejlesztéssel, -teszteléssel, és -üzemeltetéssel foglalkozik már 1995 óta; az elmúlt majd’ harminc évben pedig 3 főről 1800 főre bővült a foglalkoztatottak száma. Ez nem csoda, hiszen tevékenységi körük széles skálán mozog: ipari automatizáció, tesztautomatizálás és üzemeltetés is szerepel a vállalat repertoárjában, mely utóbbi szegmensben tudják leginkább hasznosítani a más-nem IT- szektorokból érkezők képességeit. Ezt úgy tudják megtenni, hogy a területen megkövetelt tudást a cég adja át, az ott való elhelyezkedés semmiféle előképzettséget nem igényel.
Egy embernek élete során átlagosan 12 munkája van, a munkavállalók 32%-a karriert, 22% pedig szektort is vált pályafutása alatt – derül ki egy amerikai kutatásból. „Karriert váltani nem könnyű, de nem is lehetetlen, mi pedig azért vagyunk most itt, hogy ezt megmutassuk nektek” – vezeti fel az előadást Kinga.
Egy történelem szakosból lett mérnök személyes tapasztalatai
Tamás kapja meg először a szót, aki arról mesél, hogy történelem és ógörög szakokon végzett az ELTE-n. Asszírológiát is tanult, majd ez utóbbit félbehagyva az evosoftnál senior szoftver mérnökként helyezkedett el alkalmazás üzemeltetés területen.
„Ez egy elég nagy váltás volt: azért vagyunk itt, hogy elmondjuk, hogy ez lehetséges, és hogy hogyan lehet mindezt megcsinálni” – mondta Tamás.
„Humán beállítottságú vagyok, de már gyerekkorom óta megvolt az affinitásom az informatika iránt: például olvastam programozással kapcsolatos könyveket is (lásd a Bűbáj c. mesekönyvet a BASIC programozási nyelv alapjairól), de maga a programozás nem állt közel hozzám. Matekból, fizikából sem voltam különösen jó… inkább a történelem, földrajz és biológia mentek jól, így is választottam aztán egyetemet. Egy idő után kiderült, hogy ez a humán irány hosszútávon inkább csak hobbi lesz, aminek a fő oka az önfenntartás volt: a tanulmányaim mellett gyakran diákmunkásként is dolgoztam, például vegyipari cégnél szalag mellett, bútorraktárban, könyvraktárban, raktározási cégnél Dunaharasztiban több műszakban… Az, hogy váltanom kellene, tulajdonképpen nem tudatos döntés volt, hanem csak így alakult: nem is a szakmámon belül vagy ahhoz közel kezdtem el dolgozni, hanem teljesen máshol.”
Tamás elmondásai alapján közelgő szektorváltásának első fuvallata akkor csapta meg, amikor egy műszaki cégnél kezdett el dolgozni projektasszisztensként Kaposváron. Később Dunaújvárosban egy közműszolgáltató cégnél informatikusként kapott állást – mindezt még szakmai diploma nélkül.
A kapcsolódási pont megtalálása
„Hőszolgáltatási-, víz-, és fűtőerőműrendszerekkel foglalkoztam, adta magát, hogy a folyamatirányítás és a TLC programozás felé induljak el – ekkorra már nagyjából körvonalazódott bennem, hogy mit is akarok csinálni és elkezdtem keresni azokat a kapcsolódási pontokat, amelyekkel ezt a váltást könnyebbé tudom tenni. Szívesen töltöttem a szabadidőmet akkoriban különböző számítógépes játékokkal (mint a Total War sorozat vagy a Civilization): ezek általában történelmi stratégiai játékok voltak, melyekben nagy szerepe van az úgynevezett „modozásnak”. A modok játékosok által készített változtatások, amelyek megváltoztatják a játékprogram működését, például új karaktermodelleket lehet elérhetővé tenni vagy a fegyvereknek más sebzési értéket adni. Ahogy szépen lassan elkezdtem magamnak „modolgatni”, egyre közelebb kerültem a programozáshoz, aztán rájöttem, hogy amit szórakozásból csinálok, abból mások tulajdonképpen tök jól megélnek.
Szerintem fontos, hogy találjunk egy olyan kapcsolódási pontot az új területhez, amivel el tudunk indulni, esetemben ugye az informatika felé, amihez kell egy konkrét cél is. Ez utóbbi nehéz lehet, főleg bölcsészként, hiszen nincs igazi rálátása ezen a területen az embernek, hogy hogyan épül fel az IT szektor, milyen részei vannak, mit lehet benne csinálni, milyen pozíciók, lehetőségek elérhetőek, pláne ha nincs konkrét személyes kapcsolatod sem a területtel…”
Tamás szerint konkrét cél nélkül nem lehet sehova sem eljutni, és az nem konkrét cél, hogy „az IT-ben szeretnék dolgozni”, mivel ez nem megfogható, erről a célról jóformán semmit nem tudunk, ami nagyon meg tudja nehezíteni a folyamatot.
Elmondásai alapján Dunaújvárosban jött rá, hogy tetszik neki, amit ott csinál, de kellett hozzá szakirányú végzettség is. A munkáltatója támogatta, így lett mérnök-informatikus.
„Szerencsém volt, hiszen volt a városban műszaki egyetem és el is fogadtak meglévő bármilyen diplomát felvételi helyett: ez nagyon megkönnyítette az átállást, nekem például nem volt fizika meg kémia érettségim a „rendes” felvételihez, ahhoz külön le kellett volna tegyem ezeket az vizsgákat. Így viszont az egészet át lehetett ugrani: bevittem a töriszakos diplomámat és fel is voltam véve. Tudtommal nem ez az egyetlen magyarországi intézmény ahol erre lehetőség van, szóval mindenképpen érdemes lehet utánajárni ennek.”
Ezután mesélt kicsit arról is, hogyan került abba a pozícióba, ahol most éppen dolgozik.
Első lépések egy teljesen új területen
„Amikor az ember bekerül a műszaki felsőoktatásba, látni fogja, hogy az IT-n belül milyen területek vannak, mi az ami érdekli és mi az ami nem, milyen irányba lehet fejlődni… Ekkortájt hallottam az evosoftról is, meg hogy szerveznek laborlátogatásokat, előadásokat… Utánanéztem, voltak üres pozíciók, kinéztem egyet ami tetszett (ez volt a 2nd level alkalmazásüzemeltető). A releváns szakmai tapasztalat hiánya miatt akkor nem voltam rá alkalmas, de felkínáltak helyette egy másik (1st level application service desk (ASD)) pozíciót. Ehhez tényleg semmilyen szakmai tapasztalat nem kellett, de belépési pontnak nagyon jó volt, kívülről ide a legkönnyebb belépni, csak meg kellett tanulni használni a programot, amit üzemeltetünk, és kellett tudni kommunikálni az ügyféllel, idegen nyelven. Később viszont feljebb léphettem abba a pozícióba, amire eredetileg jelentkeztem.”
„Amikor beléptem a céghez, ugyanonnan indultam, mint az, akinek nincs szakmai végzettsége. A diploma ahhoz volt jó, hogy már tudtam, milyen irányokban szeretnék fejlődni, viszont egyáltalán nem volt feltétel: a belépők megtanultak használni egy csomó új technológiát, látták hogyan működik belülről az egész rendszer, hogy a cégen belül milyen lehetőségek, képzések vannak… ha valaki ide bejut, lesznek céljai, amiket maga előtt lát és tud értük küzdeni, nem mellesleg egy csomó lehetőség is kinyílik a számára” – emlékszik vissza Tamás a kezdeti időszakra.
Milyen egy jó önéletrajz? – a munkaerő toborzó válaszol
A továbbiakban Kinga mesélt a nagyobb cégek általános munkaerő-kiválasztási folyamatáról. Pontokba szedtük mindazt, amit a recruiter elengedhetetlennek tart egy jó önéletrajzot illetően.
- Legyen rövid, átlátható (max. 2 oldal)
- Legyen jól tagolt (ne folyószöveg legyen/kisregény), használj kiemeléseket
- Az esztétika is fontos, legyen jó érzés ránézni, ez nagyobb hatással van másokra, mint gondolnánk
- Ne legyen hiányos (mindenképpen tartalmazza a tanulmányokat gimnáziumtól kezdve, illetve még a nem relevánsnak tűnő munkatapasztalatokat is, hiszen sok minden leszűrhető azokból is)
- Időben visszafelé haladjon (a legfrissebb tapasztalat, tanulmány legyen legfelül akkor is, ha még nem befejezett)
- Nyelvtudásod mindenképpen tüntesd fel (ha nem is aktív, akkor is, hiszen a szunnyadó tudás simán felszínre hozható egy kis rásegítéssel)
- A helyesírás nagyon fontos – nem veszítesz vele semmit, ha pár emberrel átnézeted, mielőtt beküldöd
- Mellékelj fotót is a személyesebb jelleg miatt
- A lakhelymegjelölés fontos, hogy munkáltatóid lássák, megoldható-e a munkarend és az utazási távolság kényelmes összeegyeztetése
- Fontos egy személyesebb bemutatkozó rész megléte is, hogy leendő munkahelyed jobb képet kaphasson rólad, emlékezetes legyél és elkülöníthessen a többi jelölttől
- Motiváció, elképzelések – ennél a résznél értelemszerűen a céljaidra, vágyaidra lesznek kíváncsiak
- Készségek – már léteznek olyan szuper CV sablonok is, ahol ezeket akár skálaszerűen is meg lehet jeleníteni
„Kutatások szerint 30 másodpercet tölt el egy recruiter egy önéletrajz átnézésével, de már hallottam 8 másodperces statisztikákról is…” – árulta el Kinga a fenti „sikerreceptet” életre hívó körülményt, majd a sikeres állásinterjú feltételeiről mondott pár szót.
Tippek a sikeres állásinterjúhoz
Az interjú kapcsán elvárás, hogy felkészülten érkezz: ismerd a céget és a vágyott pozíciót – erről általában a vállalat honlapján tudsz tájékozódni. Fontos még az alkalomhoz illő öltözék is: érződjön, hogy az interjú fontos neked, de azért nem kell frakkban megjelenni. Ne késs! Legyenek kérdéseid, hiszen ez azt mutatja, hogy figyelsz és azt is, hogy utánanéztél a vállalatnak. Hozd a legjobb formádat: Mindenki izgul egy ilyen helyzetben, az optimális az, ha az izgalmadat át tudod konvertálni magadban izgatottsággá. Végül, de nem utolsósorban: légy önmagad!
Pénzügyből IT – egy újabb meglepő fordulat
Az előadás végén Anita beszélt arról, hogy sikeres kiválasztás után mi vár az emberre az evosoftnál:
„2008 óta vagyok a cégnél. Pénzügyi területen kezdtem el dolgozni, az én életemben is éles váltások követték egymást, hiszen alapvetően gazdaságinformatikus diplomám van. Akkoriban úgy gondoltam, hogy gazdasági területen fogok dolgozni, azonban úgy alakult, hogy egy IT céghez kerültem pénzügyi kontrollerként. Itt a kávészünetek alatt hallottam, hogy az üzemeltetés milyen jó – fogalmam sem volt, mi az az üzemeltetés, mégis elkezdtem belevonódni különböző projektekbe és így szép lassan elindultam a pénzügytől az üzemeltetés felé, végül aztán teljesen ottragadtam. Magamra találtam ebben a munkakörben, minden nap lelkesen megyek be. 2016 végén a folyamatos tanulás odáig vitt, hogy felkértek egy 1st leveles ASD csapat felépítésére is. Ez egy hosszú tanulási folyamat volt nekem is: nehéz volt ötven önéletrajz alapján eldönteni, kit hívok be interjúra, kinek adok esélyt, pláne abban a 30 másodpercben, amire már Kinga is utalt. Én mindig az érdekességet keresem az emberekben, a fantáziát, a különlegességet.”
Záró gondolatokként Anitától a következők hangzottak el a teremben:
„Örülök, mert egy igazán színes csapat dolgozik a kezem alatt: többek között volt már nálunk mentőápoló, repülőgép pilóta, bölcsész, borász, burkoló, és még egy gimnáziumi tornatanár is erősíti a céget egy ideje. Volt olyan dolgozónk is, aki előtte katonaként dolgozott: négy év alatt ki is nőtte az itteni csapatot és azóta már továbblépett. Mindenkit hagyunk úgy és annyi idő alatt betanulni, ahogy neki kényelmes, türelmesek vagyunk. A 2nd leveles csapatom 80%-a az első szinten kezdett el dolgozni; itt maradtak, fejlődtek. Volt, aki fél, volt, aki 3-4 év után lépett tovább a kettes szintre, az viszont közös bennük, hogy mindannyian szeretik, amit csinálnak. Ebből is látható, hogy igenis van lehetőség és alternatíva mással is foglalkozni, mint amit az ember eredetileg tanult, és bizony nagyon is érdemes lehet belevágni.”
