Borítókép: karinthyszinhaz.hu
Milyen szerepe van a csendnek és a nonverbális kommunikációnak a darabban, hogyan állítja szembe a beszéddel?
Mikecz Estilla: Pont ezt a kérdést feszegeti már magában az is, hogy mi van akkor, ha olyan világban élünk, ahol egy nap 140 szó áll rendelkezésünkre. A jelentősége valójában mindennek megnő, annak, amit elmondasz és annak is, amit nem. Az időzítés szerepe is megnövekszik, hogy mikor szólalsz meg. Az energia hangosabb, mint a szavak, úgyhogy ezzel is folyamatosan játszani kell. Ha csend van, akkor is történik valami, de mégsem értjük teljesen, hogy micsoda.
Mohácsi Norbert: Nemcsak ebben a darabban, hanem úgy gondolom, alapvetően a színházban is hatalmas szerepe van a nonverbális kommunikációnak, a csendeknek, a szüneteknek. Mivel itt adott szószámmal játszunk, még inkább esélyünk van arra, hogy jó nagy csendekkel dolgozhassunk.
Mit mondanál, mi a legmarkánsabb különbség önmagad és a karaktered között?
Mikecz Estilla: Én nem vagyok féltékeny típus, Bernadette pedig végig birtokolni akar, kigúnyolja a párja exeit. Én egyáltalán nem vagyok ilyen.
Mohácsi Norbert: Nagyon sok van: Oliver sokkal hektikusabban, érzékenyebben reagál a dolgokra, sokkal önzőbb. Egy álomvilágban él, amit önmagának kreált, ezen pedig nehezen lát túl. Ő egy olyan felső középosztálybeli családból jön, ahol kialakult a saját burka és ő ebben a burokban érzi jól magát.
Van-e olyan dolog, amit eltettél a darabból?
Mikecz Estilla: Úgy gondolom, hogy a hozzáállásomon nem változtattam a kapcsolataimban, inkább csak új rétegeket fedeztem fel az emberi lélekben, más kapcsolati dinamikákat. Én egyáltalán nem így működöm, mint ez a lány (Bernadette) a kapcsolatban, szóval azt tudnám kiemelni, hogy kinyílt a látóköröm, így, hogy megismertem másfajta működési formákat.
Jelenet a darabból. Kép: karinthyszinhaz.hu
Mi a legnehezebb a szerep eljátszása közben?
Mikecz Estilla: Az, hogy sok a beszéd. Ebbe könnyű elfáradni, mert intenzív a darab és rengeteg váltás van benne. Nagyon gyorsan kell egyik dologról a másikra átállni, sok pici dologból rakódik össze az egész. Ez tud testileg és lelkileg is fárasztó lenni, konkrétan végigbeszélni másfél órát. Az, hogy a darab nem lineáris, nehezítette a szövegtanulást, így a főpróba hetén is azon volt a hangsúly, hogy a sorrendet megtanuljuk.
Mohácsi Norbert: Talán az, hogy ketten vagyunk a színpadon, másfél órán keresztül, anélkül, hogy lejönnénk róla. De szerencsére csodálatos rendezővel dolgoztunk, Olt Tamással és Estivel is nagyon megbízunk egymásban, ami tökéletes mankó, nagy segítség.
Hogyan hat a kapcsolatotok a játékotokra?
Mohácsi Norbert: Abban van a kulcs, hogy hatalmas a bizalom kettőnk között, ez nyilván megkönnyíti a közös munkafolyamatot is. Kapcsolati szinten is kifejezetten őszinte a kommunikáció köztünk és ennek nagy hasznát vettük a próbafolyamat során is. Annak ellenére, hogy nyersen és sokszor kíméletlenül tudtunk visszajelezni egymásnak, mégis hatalmas szeretettel tettük. Ha nincs ez a bizalmi viszony közöttünk, akkor szerintem ez meg sem történt volna, vagy nem így.
Mi az, amit mindenkinek magával kéne vinnie a darabból?
Mikecz Estilla: Ez nagyban függ attól, hogy ki milyen élethelyzetből nézi. Talán a legfőbb mondanivaló az, hogy szeressük egymást. Nemcsak párkapcsolati szempontból, hanem minden körülmények között. Hiszen mindig tudjuk és mindig lehet a szeretetet választani.
Mohácsi Norbert: A szeretetteljes és elfogadó egymáshoz viszonyulást. Azt gondolom, hogy a türelem kulcsfontosságú, ne csak akkor szeressük a másikat, amikor olyan és úgy viselkedik, ahogyan mi szeretnénk.
