I. Realitás vagy meglepetés lenne-e az újabb csoportkör?
Ha visszatekintünk az utóbbi néhány év magyar szerepléseire, akkor nem túlzás azt állítani, hogy a klubfutball nemzetközi szinten a reneszánszát éli. Persze nem kell olyan álmokat dédelgetni, hogy kupainduló csapataink világraszóló diadalokat aratnak – mint tették azt a múlt század közepén, de még a Videoton 1984-es UEFA-kupa menetelése is élményszámba ment. A reneszánsz abból a szempontból van jelen a magyar futballban, hogy a korábban elérhetetlen távolságban lévő csoportkörös álmok mára valósággá váltak. Nem kell nagy koponyának lenni ahhoz, hogy belássuk: a futballba öntött milliárdok bizony elengedhetetlen részei az élsportnak, és most nem az új stadionokra, hanem a minőségi játékoskeretre gondolok. Ez sem mindegy azonban, hogyan történik, hiszen a Fehérvár az utóbbi években nem jutott olyan magasra, mint arra játékoskeretének értéke predesztinálta volna (persze nem a pénz focizik), ellenben a Ferencvárossal, amely az utóbbi három évben egy BL- és két EL-csoportkört is összehozott, idén pedig zsinórban a negyedik főtáblás helyre hajt.
Azonban kérdés, hogy melyik kupasorozatban indulhat a Fradi. Valószínűleg az FTC vezetősége, az edzői stáb és a játékosok is egyaránt BL-csoportkörös reményekkel kelnek nap mint nap, de figyelembe véve a keret jelenlegi állapotát, az elmúlt fél év eredményeit, a nyári felkészülést, és a Tobol elleni idegenbeli odavágót, közel sem biztos azonban, hogy ez a realitás. Nem elhanyagolható sorozat az Európa Liga sem, ahol az elmúlt években esetenként gyengébb játékkal előrukkoló, és ezért a BL-selejtezőből kihulló Ferencváros szépen megállta a helyét jóval magasabban jegyzett csapatok ellen is. És legyünk őszinték, egy Real Betis vagy Bayer Leverkusen elleni mérkőzésnek jobban képes lehet hozzájárulni a fejlődéshez, mint mondjuk összekerülni a Barcelonával vagy a Juventus-szal, hiszen ezek a csapatok teljesen más szintet képviselnek, addig pedig még van hátra néhány lépcsőfok. Rögtön az egyik ilyen a kupatavasz megérése.
II. Mire lehetne jó az EKL?
Kétség sem férhet hozzá, hogy a harmadik számú sorozat, a tavaly útjára indított Európai Konferencia Liga biztosítja erre a legjobb terepet, hiszen – elvileg – ezt a kisebb költségvetéssel rendelkező, „gyengébb” kluboknak találták ki, akiknek egy európai csoportkör elérése eddig a lehetetlen kategóriába tartozott. (Az más kérdés, hogy az első kiírás győztese az az AS Roma lett, amely közel sem mondható kis klubnak, a költségvetéséről nem is beszélve.)
III. Változások a Népligetben – új edző, régi remények
A 9. kerületiek háza táján sok minden történt az elmúlt egy évben. Peter Stögerrel a csapat ott volt az EL-csoportkörben, ahonnan azonban 3 ponttal, utolsóként kiesett. Közvetve ez is hozzájárult az osztrák vezetőedző menesztéséhez, helyette a legutóbb Oroszország szövetségi kapitányaként dolgozó Sztanyiszlav Csercseszovot választották a kispadra. Az oszét mester nem is tétlenkedett, a játékosoknak megszűnt a Stöger alatt természetesnek számító szabadsága, Csercseszov taktikai fegyelmet, rendszerben való gondolkodást várt el játékosaitól. Habár a Ferencvárosnak voltak gyengébb meccsei tavasszal is, a bajnoki cím és a Magyar Kupa végül simán meglett. Csercseszov mester első nagy erőpróbája azonban most következik, a magyar burokból kilépve ugyanis jön az európai valóság, ahol bármi megtörténhet: nincs gyenge ellenfél, csak alacsonyabban jegyzett, nem a pénz focizik, hanem a játékosok, a keret összértéke, illetve bárminemű statisztika pedig szigorúan papíron létezik. A komfortos utazási körülményekkel, és a mindenre is felkészült orvosi stábbal pedig a távolság sem lehet kifogás.
Nyáron a szomszédos Ausztriába két ízben is ellátogatott a Fradi, ahol magaslati körülmények között edzőtáborozott a csapat. A két hét alatt 5 edzőmeccset is játszott a magyar bajnok, ebből 3 győzelem, egy döntetlen, és egy meglepetésként ható, ám annál csúnyább vereség (0-3 az azóta már szuperkupa-győztes Sepsiszentgyörgy ellen) volt a mérleg. Tény, hogy ez utóbbi mérkőzésen messze nem a legerősebb összeállítását küldte pályára Csercseszov, de ez érthető is, hiszen az újonnan érkezőket valahogy be kell integrálni a csapatba. S ha már itt tartunk, nézzünk egy rövid átigazolási képet a zöld-fehérekről. A rebrovi éra sikercsapatából ketten (Ihor Haratin és Myrto Uzuni) már korábban távoztak, az ő kiesésükkel jelentősen gyengült a keret értéke, ami az együttes játékában is tetten érhető. Most az együttes stabil belső hátvédje, Miha Blazic áttette a székhelyét Budapestről Angersbe, illetve Somalia második eligazolása miatt is törheti a fejét az orosz mester. Marko Marin, Lasa Dvali és Robert Mak pótlása nem jelenthet problémát, mindhárman csak epizódszerephez jutottak az elmúlt szezonban. Olekszandr Zubkovval pedig egész egyszerűen nem számol Csercseszov, így az ukrán játékoson jó eséllyel még a nyáron továbbadnak a fővárosiak. A keret tehát szűkült, ezt pedig új játékosok igazolásával szükséges orvosolni. A mai napig négy nyári igazolást jelentett be a Ferencáros (a kölcsönből visszatérteken kívül): Mats Knoester Hollandiából, Xavier Mercier Belgiumból, Adama Traoré Moldovából, Rasmus Thelander pedig Dániából érkezett a Népligetbe. Knoester és Thelander személyében egy-egy rutinos belső védő vált a csapat tagjává, akik nem csak középen, hanem akár a széleken is bevethetőek – bár ott így is elég erős a Ferencváros sora. Mercier belga csapatának, a Leuvennek a kapitánya, egyben gólpasszkirálya is volt, így vele minden bizonnyal a középpályán számolnak, ahol Haratin kiesése után nagy űr keletkezett, amit azóta sem sikerült betöltenie senkinek. Adama Traoré tavaly a BL-csoportkörben játszott, az Inter és a Sahtar ellen hazai pályán gólt is szerzett, hazájában, Maliban 41-szeres válogatottnak mondhatja magát. Boli és Tokmac mellé tehát érkezett vérbeli csatár, akire várhatóan nagy feladatot hárul majd a következő idényben.
IV. Mi vár most a Fradira?
A Ferencváros ilyen előjelekkel kezdte meg szereplését a múlt héten Kosztanaj városában, amely azonban felejthetőre sikeredett: a jóval alacsonyabban jegyzett Tobol ellen egy gól nélküli döntetlenre futotta. (Összehasonlításképp: a Fradi összértéke 42 millió euró, a kazah csapatot ezzel szemben 11 köré taksálja a Transfermarkt.) Ahogy az fentebb is olvasható, ilyen profi körülmények között a távolság és az átállás már aligha lehet kifogás, az még talán igen, hogy idény eleji formát nyújtott a csapat, az új játékosokkal kiegészülve pedig keresi magát az együttes. A 4 nyári igazolásból Thelander a keretbe sem került be, Mercier és Knoester végig a kispadon ült, Traoré viszont végigjátszotta a mérkőzést, amit biztos nem fog kitenni az ablakba a mali támadó. Szó mi szó, a Ferencvárosnak ennél több kell, mert az EKL ugyan menekülő utat jelenthet a gárdának, a fő cél továbbra is a Bajnokok Ligája 32 csapatos főtáblája. Folytatás ma este 8 órakor az Üllői úton.
A Fradinak tehát ha a BL nem is, az EL vagy az EKL valószínűleg meglesz, ami a csoportkört illeti, onnan pedig már Csercseszov mester és tanítványai kezében a toll, hogy történelmet írva tavasszal is magyar csapatnak szurkolhassunk valamelyik európai kupában. A Fradi tehát mostanra már van olyan szinten, hogy kijelenthető: a csoportkör biztos, ami kérdés, hogy innen sikerül-e továbblépni, és ha igen, meddig.
