Versenyfutás a körülményekkel – Marathon történeti áttekintő

A maraton neve egy több mint kétezer éves legendára utal. A történet szerint Pheidippidész, görög futár a marathóni csatatérről egészen Athénig futott, hogy bejelentse a perzsák felett aratott győzelmet. Állítólag a teljes távot megállás nélkül futotta le, majd berontott a gyűlésre, és azt kiáltotta: νενικήκαμεν (nenikékamen, azaz „győztünk”), ezután pedig a földön összeesve halt meg. A Marathónból Athénba történő futás beszámolója először Plutarkhosz „Athén dicsőségéről” című művében jelenik meg az i. sz. 1. században.

Az csupán idővel fog kiderülni, hogy vonható-e párhuzam a Bungie március 5-én megjelent játékának sorsa, illetve az annak címét is inspiráló legenda között. A fejlesztők hivatalos közleményben arra kérték az újságokat és tartalomgyártókat, hogy amennyiben lehetséges, várjanak a kritikák megjelentetésével a hónap második feléig, azaz az első nagyobb tartalomfrissítés érkezéséig. Addig is nehéz bármiféle összképről beszélni, így egyelőre érdemesebb lehet megpróbálkozni a játékot övező diskurzust vizsgálni, s azt egyfajta kontextusba helyezni.

Egy olyan iparban, ahol a stúdiók jönnek-mennek, a Bungie az elmúlt 35 évben több generációváltást is megélt, s ezidő alatt elsősorban a médium egyik úttörőjeként vált ismertté. Anno az első Haloval újra definiálták az FPS műfaját, majd ugyan ezen a franchise-on belül az online többjátékos módról alkotott elképzeléseket is. Később a Destiny örökre megváltoztatta a Bungie „DNS-ét”. A játék 2014 szeptemberében jelent meg, és ez volt az első igazi MMO, bár akkoriban inkább „megosztott világú” játékként kategorizálták, amely eredetileg konzolokra jelent meg. Míg a Halo a kompetitív játékmódjáról vált ismertté, az új sorozat inkább az együttműködésre épült, és a történeti elemeket egy folyamatosan online környezetbe helyezte, mely történet már több mint egy évtizede tart.

Éppen ezért hat szokatlannak, hogy a Marathont egyértelműen egy „extraction-shooterként”, azaz egy zsánerjátékként definiálják. Ezek általában nagyon sajátos szabályokkal, keretekkel rendelkeznek, s az utóbbi időben egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Ráadásul a Marathon egy eredetileg a 90-es években megjelent sorozathoz való visszatérést is jelenti, melyben még a történetmesélés szándéka dominált, ezzel is erős kontrasztot képezve a 2026-os megjelenéssel szemben.

2022 elején, a Marathon fejlesztésének kellős közepén a Sony felvásárolta az akkor már néhány éve függetlenül működő Bungiet, egész pontosan 3,6 milliárd dollár értékben. A Bungienak jelentős tőkére volt szüksége a Marathon elkészítéséhez, s mellette párhuzamosan a Destiny támogatásához. A Playstation pedig a multiplayer mezőnyben kívánt terjeszkedni, s az újonnan megszerzett stúdióra egyfajta iránymutató sarkcsillagként gondolt a többi stúdiójuk számára.

Innentől kezdtek a dolgok jelentősen kicsúszni a Bungie kezei közül. A 2023-as Destiny kiegészítő közel sem a vártaknak megfelelően teljesített, mely a költségvetés szempontjából kritikusnak bizonyult. Ez később jelentős leépítésekhez vezetett a csapaton belül, s a Playstation is közelebbről kezdte figyelni a stúdió munkáját. Időközben a projekt rendezőjének, Chris Barrett helyére Joe Ziegler került. A váltás csenden ment végbe, s csak hónapokkal később került hivatalos megerősítésre. A Bloomberg riportereinek köszönhetően hamarosan kiderült, Barrettet azután bocsátották el, miután több visszaélési vád is felmerült ellene. A Bloomberg szerint legalább nyolc nő vádolta meg azzal, hogy nem megfelelően viselkedett velük a munkahelyen, és  visszaélt a cégen belül betöltött magas pozíciójával. Ez természetesen a kreatív irányban is változásokat jelentett a Marathon szempontjából, amit 2025 tavaszán próbálhatott ki először egy valamivel szélesebb közönség is. A visszajelzések azonban finoman szólva is közömbösek voltak. Mindezeken felül az alphát követően a Bungie egy plágiumbotrányba is belekeveredett. Az alpha ugyanis olyan grafikai elemeket, mintákat, szimbólumokat tartalmazott, amelyeket szinte egy az egyben az online publikáló művész, Antireal munkáiból vettek át az ő tudta, beleegyezése nélkül. A Bungie elismerte a hibát és bocsánatot kért, azt állítva, hogy balesetről volt szó, és a felelős azóta nem tagja a stúdiónak. Öt hónappal az eset után Antireal az X platformon azt írta: „a probléma megoldódott a Bungie-val és a Sony Interactive Entertainment-tel, számomra megfelelő módon.” A megjelent verzió stáblistájában pedig az ő neve is szerepel, mint művészeti tanácsadó.

Ettől az esettől eltekintve a művészeti irány az egyik, ha nem a legkonzisztensebb és átgondoltabb eleme volt a Marathonnak a fejlesztés során. Egyfelől egy leegyszerűsített, univerzális formanyelvről van szó, határozott, élénk színhasználattal, valamint absztrakt formákkal. A másik oldalon a valósághű arányok és lépték, a funkcionalitás és általában egy földhözragadt, hiteles világ áll. Ennek a világnak a megjelenítéséhez pedig nem egy általános sci-fi esztétikát választottak ki, hanem a legkülönbözőbb forrásokból inspirálódtak. Ilyenek például a The Designers Republic, Bernie Fuchs sport festményei, a Ghost in the Shell filmek, vagy a téli sportágakban használt felszerelések.

Mindenesetre az alphát és a plágiumbotrányt követően a Bungie nyilvános megítélése történelmi mélypontra esett, ezért talán nem meglepő, hogy a 2025-ös megjelenést inkább a következő évre halasztották. Míg ők csendben visszavonultak dolgozni, időközben megjelent az Arc Raiders, mely szintén az „extraction-shooterek” műfajában készült, s kiemelkedő volt abban, hogy a megszokottnál egy jóval szélesebb, kevésbé „hardcore” közönséget tudott megszólítani magának.  Amikor 2026 elején tulajdonképpen újra elkezdődött a játék marketingje, megmutatva a számos változást, amiket eszközöltek, a látottak fogadtatása már jóval pozitívabbnak érződött. Ennek ellenére, és az utóbbi időben nem csak a Marathont övező diskurzusra jellemző, hogy  egyre inkább a polarizált hangok dominálnak, gyakran már a megjelenés előtt egy-egy produktum bukását kívánva. Így nem alakul ki valódi, kritikai párbeszéd a játékosok, a tartalomgyártók, az újságírók, valamint a fejlesztők között, mely következésképpen képes lehet teljesen megrekeszteni az egész médium fejlődését.

A megjelenést követő néhány nap aktív játékosszámait böngészve szó sem lehet totális kudarcról, de feltétlenül kirobbanó sikerről sem, az eladott példányszámokról egyelőre nincs hivatalos információ. Az „extraction-shooterek” általában természetüknél fogva egy szűkebb kört céloznak meg a játékos közösségen belül, tisztelet a kivételnek. A már említett első nagyobb frissítés is csupán azért érkezik némileg később, hogy mindenkinek legyen elegendő ideje kitapasztalni a komplex rendszereket, annak intrikáit. Könnyen elképzelhető, hogy a Marathon képes lesz megtartani magának egy stabil, elkötelezett játékos bázist a közelgő hónapok, esetleg évek során, hiszen már most kialakulóban látszik egy rajongói, alkotói közösség. Vajon a Sony mennyire lenne megelégedve egy ilyen eredménnyel, óriási befektetésüket követően, jelenleg nem tudhatjuk. Az, hogy élni hagynak-e egy ehhez hasonló „új” IP-t azonban önmagában is jelentőséggel bír. A Marathon egy jól összerakott játék, aminek lenne helye a piacon belül, még a vetélytársak mellett is. Mindenesetre hatalmas kár lenne egy több évtizedes múltra visszatekintő stúdiót, de leginkább egy egész fejlesztőcsapatnyi tehetséges embert a szélnek ereszteni.