Meglepetéscsapatok az élen Angliában és Németországban – Arsenal, Union Berlin
A Premier League-t, ami a világ legerősebb bajnokságának számít, egy olyan együttes vezeti, ami 2004-ben nyert utoljára bajnoki címet. Azóta egyébként utoljára talán 2008-ban állt a legközelebb hozzá hogy első legyen. Ez az említett csapat pedig az Arsenal, amely jelenleg tizenegy forduló után vezeti a bajnokságot, négy pont előnnyel a Manchester City előtt. A listavezető Ágyúsok az előző szezonban az ötödik helyen végeztek, de amúgy csak kis híján maradtak le a BL-indulást érő negyedik pozícióról. Azóta viszont a keretük jelentősen átalakult, mégpedig pozitív irányba, mivel a nyáron több kiváló játékos is érkezett hozzájuk, és kulcsemberek nem távoztak tőlük. Például Gabriel Jesus eddig úgy tűnik, hogy nagyon bevált az Arsenal számára, illetve Olekszandr Zincsenko és Fábio Vieira is fontos ember lett új klubjánál. Azt lehetett érezni az idei szezon előtt, hogy ilyen játékos kerettel és Mikel Arteta-val továbbra is a fedélzeten ez a csapat komolyabb célokért fog küzdeni, mint „tavaly”. Nem véletlen, hogy a szezon előtti tippjátékunkban a szekesztőségből többen is a Top4-be várták a londoni gárdát. Eddig az Arsenalnak nagyon jól megy a bajnokságban, és a rivális nagy csapatok ellen is értékes pontokat tudtak gyűjteni. Mindezek ellenére fennáll az a kérdés, hogy az „Ágyúsok” bajnokesélyesnek számítanak-e idén? Szerintem igen, mivel a csapat (eddig) tényleg változatlanul jól teljesít, illetve figyelembe véve, hogy a Liverpool mostanában eléggé „gyengélkedik”, simán az Arsenal lehet a City fő kihívója a bajnoki címért vívott harcban. Azonban a manchesteri csapat mestere, Pep Guardiola ezt nem így gondolja, és szerinte a Liverpool-lal fognak küzdeni majd az első helyért.
Ha már Angliánál járunk, remélem emlékeznek még a kedves olvasók a Premier League 2015/16-os szezonjára. Ekkor a bajnokságot egy kis csapat, a Leicester City nyerte meg, ami előtte egy évvel újoncként a 14. helyen zárt az első ligában. Ez a csodával felérő siker, a ma már klasszisoknak számító játékosoknak (N’Golo Kanté, Riyad Mahrez, Jamie Vardy), egy rendkívül egyszerű, de hatékony focinak, és a nagy csapatok gyenge szereplésének volt köszönhető. Ebben a szezonban egyébként a Leicester City mögött a második végül az előbb említett Arsenal lett, de a bajnokság végére tíz pont különbség volt a két csapat között. Hasonlónak tűnik most Németországban az Union Berlin helyzete, mint anno a Leicesternek volt, mivel jelenleg a berlini csapat négy ponttal a Bayern előtt vezeti a Bundesligát. Az Union azonban már az előző szezonban is az ötödik helyen zárt (csak kis híján csúszott le a BL-szereplésről), de az is túlteljesítésnek tűnt. A nyáron ők inkább kisebb neveket igazoltak, de okos transzferek voltak ezek. Illetve már szinte minden új játékosuk hasznos tagja lett a csapatnak. Viszont az nem túl valószínű, hogy az Union Berlin tudja tartani ezt a pozíciót és a versenyt a Bayern Münchennel. Ezt pedig Schäfer Andrisék is tudják. A fővárosi csapat magyar középpályása azt nyilatkozta, hogy a szurkolók már bajnoki címről szóló rigmusokat skandálnak, de ők (a csapat) tudják, hogy nem ez az elsődleges céljuk. Sokkal reálisabb cél számukra a Top4, mivel az is nehezítheti a helyzetüket, hogy egyszerre három helyen (Bundesliga, Német Kupa, Európa-liga) is folyamatosan játszaniuk kell. Véleményem szerint akkor lehet bajnok „idén” az Union Berlin, ha elengedik valamelyik kupasorozatot és csak a bajnokságra koncentrálnak, illetve ha a Bayern München nem hozza majd jó formáját.
„Meglepetéscsomagok a csizmában” – Napoli, Udinese, Atalanta
Most pedig nézzük, mi a helyzet Olaszországban, ahol szokás szerint bonyolultabb a helyzet mint máshol, mivel itt több olyan csapat is van jelenleg, aki meglepően jól teljesít. Az Arsenalhoz és az Union Berlinhez hasonlóan, nem várt módon vezeti a bajnokságát a Napoli együttese. A dél-olasz gárda az előző szériában magabiztosan a harmadik helyen zárt, viszont azóta változott pár dolog a klub háza táján. Nyáron távozott tőlük a már-már klublegendának számító Lorenzo Insigne, illetve korábbi kulcsemberek: Dries Mertens, Fabián Ruiz. Valamint eladták a világ egyik legjobb védőjét a Chelsea-nek. Így jogosan felmerült az, hogyan fogják pótolni az előbb említett klasszisokat. A Napoli pedig meglepően okosan igazolt, mivel többek között csatlakozott hozzájuk Min-jae Kim, Frank Anguissa, Khvicha Kvaratskhelia és Tanguy Ndombele. Ezek a transzferek pedig mind beváltak és főleg ezeknek a játékosoknak köszönhetőek a csapat jelenlegi sikerei. Viszont Luciano Spalletti csapatai a jó kezdés ellenére egy idő után mindig „elfáradnak” és lejjebb csúsznak a tabellán. Ez bizony tavaly sem volt másképpen a Napolival, mivel akkor is jól kezdték a bajnokságot, majd kora tavaszra már nem voltak bajnokesélyesek. Lehetséges, hogy megint ez vár rájuk, de egy fiatal csapatról van szó, úgyhogy ha most nem lesznek bajnokok, akkor majd később – a jövő az övék.
Elárulom, hogy konkrétan az Udinese volt az a csapat, ami miatt felmerült bennem ezen cikk megírásának az ötlete, akkor még egyébként negyedik helyen állt a gárda. Az udinei klub játékosállománya nem nagyon változott nyáron, viszont korábbi edzőjük, Gabriele Cioffi elment a Veronához. (Cioffival egyébként egy jó kis középcsapat voltak és a 12. helyen végeztek.) Helyére megérkezett Andrea Sottil a Serie B-ből és nem is vártak tőle olyan sokat. A keret és a taktika sem nagyon változott az új edző alatt, mégis sokkal erősebb ez az Udinese. Természetesen benne van a szerencsefaktor is a jó eredményekben, de az önmagában kevés lenne ahhoz, hogy hétről-hétre helytálljanak különböző nagy klubok ellen. A kulcs inkább az új edzővel érkezett más felfogás lehet, ami átragadt a játékosokra és a stábra is. Jelenleg a Serie A hatodik helyén állnak, és már „megverték” például az Inter-t, AS Romát, Fiorentinát és a Sassuolo-t. Nem gondolom, hogy folyamatosan tartani tudják majd a jelenlegi pozíciójukat. Viszont szerintem versenyben lehetnek az európai kupaindulást érő helyekért a Juventussal, a Lazio-val és az Atalantával.
A Napolitól most két pontra van lemaradva az előbb említett bergamói csapat. Előző szezonban úgy tűnt, hogy véget ér az évekig tartó Atalanta-őrület, mivel a csapat a nyolcadik helyen végzett, így lemaradt az európai kupákról. Tavaly óta nem sok minden változott a klub környékén (annak ellenére egyelőre jól teljesítenek), úgyhogy hasonló helyzet várható számukra, mint ami idén a Brightonnal történt. Jól kezdik a bajnokságot, ott vannak az élen, majd lecsúsznak szinte a középmezőnybe. Azt gondolom, hogy az Atalanta inkább csak a hatodik helyért lehet versenyben, mivel van náluk egy erősebb Napoli, AC Milan, Inter, AS Roma és akár egy Juventus is a Serie A-ban. Németországban hasonló helyzetben van egyébként a Freiburg és a Hoffenheim, akik ott vannak az első négyben, de nagy valószínűséggel hamarosan „ki fog pukkadni az a bizonyos lufi” számukra.
Nem várt csapatok az európai kupákban – Club Brugge, Ferencváros
A bajnokságok után pedig fordítsuk most tekintetünket egy kicsit az európai kupákra. Kezdjük először a legrangosabbal, a Bajnokok Ligájával, ahol a Club Brugge számít a meglepetéscsapatnak. A belgák nyáron elvesztették legkiemelkedőbb játékosukat, Charles De Ketelaere-t, aki az AC Milanhoz igazolt. Ennek ellenére a mostani BL-kiírásban legyőzték az Atletico Madridot, a Portot és a Leverkusen-t. Így a Brugge veretlenül, tíz ponttal vezeti csoportját, és gyakorlatilag már tovább is jutott a playoffba. De nem csak az eredményeket kell nézni, hanem a mutatott játékot is. Annak ellenére, hogy a Brugge-nél nincsenek kimondott világsztárok zseniálisan játszanak szinte bárki ellen, illetve fel tudják venni a versenyt a nagy topligás csapatokkal szemben is. Sajnos azonban a remek Bajnokok Ligája szereplés rányomta a bélyegét a csapat Jupiler League-meccseire, mivel ott a Brugge „csak” a harmadik helyen áll, hat pontra az első Genk csapatától.
A Bajnokok Ligája után térjünk át a második legrangosabb európai futballkupára, az Európa-ligára. Ezen sorozat jelenlegi kiírásának meglepetéscsapata a Ferencváros, ami szintén vezeti csoportját (9 ponttal). Az elmúlt években ez a hazai klub folyamatosan szerepelt az európai kupaporondon, de sajnos mindig kiesett a csoportkörben. Az EL csoportsorsolása láttán sokan azt gondolták, hogy idén sem lesz ez másképpen, mivel viszonylag nehéz ellenfeleket kaptak a zöld-fehérek, illetve Sztanyiszlav Csercseszov akkori edzői munkájában nem bíztak egyértelműen sem a szurkolók, sem a szakértők. Viszont máshogy alakultak a dolgok, és a Ferencváros már mindhárom csoportellenfele (Monaco, Trabzonspor, Crvena Zvezda) felett sikert aratott. Ezek a csapatok pedig tényleg nagynevűek és komoly hírük van Európában. A jó eredményekkel pedig nemcsak hírnév és elismerés jár a Fradinak, hanem (magyar szinten) komoly pénz is.
„Dávidként a Góliátok között” – Lorient, Kecskemét, Iváncsa
A francia első osztályban a bajnoki cím legnagyobb esélyesének természetesen a PSG-t tartották, majd a jelentősen megújuló Marseille-t, Monaco-t, esetleg még a Rennes-t. (A Monaco-t, Rennes-t és a Lyont a kupaindulást érő helyekre várták inkább.) Ebbe a felállásba szólt bele egy kis csapat, a Lorient, amely tavaly 16. helyen zárta a bajnokságot. Nyáron érkezett a klubhoz Régis Le Bris újdonsült vezetőedző, viszont távozott Armand Laurienté a Sassuolo-hoz, aki a csapat legértékesebb játékosa volt. Ennek ellenére az új menedzser igazán „ráncba szedte” a gárdát, nem véletlenül csak három pont lemaradásuk van az első PSG-vel szemben. Természetesen nem túl valószínű, hogy a Lorient végül ott lesz az első öt helyezett között a Ligue 1-ban. Az viszont biztos, hogy mi, futballszerető emberek nagyon örülnénk neki, mivel rég láttunk már hasonló csodát top bajnokságban.
A nagy bajnokságok után térjünk haza, az OTP Bank Ligába, ahol is az újonc Kecskemét lehet az a csapat, ami megszorongathatja vagy csak szimplán követheti a tabellán a Ferencvárost. A Bács-Kiskun megyei lila-fehérek egyébként két éve még a harmadosztályban játszottak, ahonnan 2021-ben feljutottak az NB 2-be. A következő kiírásban pedig szintén újoncként feljutottak az első osztályba, tehát két év alatt ugrottak két ligát, ami már önmagában dicséretre méltó. Viszont az OTP Bank Ligában is tisztességesen helytállnak, nem is akárhogyan, jelenleg a tabella második helyén „tanyáznak”. Kecskeméten jelenleg nincsenek nagy nevek vagy igazán kiemelkedő játékosok, de van egy erőteljes csapategység, amivel a Ferencvárost is „térdre tudják kényszeríteni”. Sajnos nem túl valószínű, hogy a KTE versenyben lesz a Fradival a bajnoki címért, viszont a top háromért simán küzdhet a Puskás Akadémiával és a Kisvárdával.
A napokban azonban a Magyar Kupában tényleg „legyőzte Dávid Góliátot”, ugyanis az NB 3-as Iváncsa felülkerekedett az EL-csoportját vezető Ferencváros felett. A kiírás előző fordulójában is villantott már az Iváncsa, mivel kiejtették a náluk magasabb osztályban játszó Gyirmótot. De akkor sem lehetett számítani arra, hogy egyáltalán beleszólhat majd igazán a Fradi elleni mérkőzés alakulásába, de nem így lett. Az FTC szokásos kezdőjéből egyébként csak három játékos hiányzott, úgyhogy szinte ugyanúgy álltak fel, mint például a Monaco ellen. A mérkőzés egyébként csak hosszabbításban dőlt, de a hazaiak végig meccsben voltak, így megérdemelten ejtették ki a Ferencvárost.
