Az első kérdés, amit érdemes tisztázni, az a drag történelme és eredete. Ennek a műfajnak egy stabil és jól körülhatárolható hagyománya van, amely számos ponton szorosan összefonódik különböző vallásokkal is. Ezeket az összefüggéseket feltárva érthetővé válik, hogy a drag célja nem a homoszexualitás népszerűsítése a gyerekek körében, és nem is egy testi élvezeteket promotáló puccparádé az éjszaka sötétjében.
Drag queenek az ókorban?
Valójában túlzás lenne drag queennek vagy kingnek nevezni őket, de azt biztosan állíthatjuk, hogy az ellenkező nem ruháinak viselése egészen régre visszanyúló hagyománnyal rendelkezik. Ezt a tevékenységet nevezik cross-dressingnek, aminek alapjai már az ókori görög, egyiptomi és kínai kultúrákban is felfedezhetőek.
A görög színházakban a nők nem játszhattak, így ezeket a szerepeket is férfiak alakították – ehhez természetesen elengedhetetlen volt az ellenkező nem ruházatának viselete. Érdemes még megemlíteni azt is, hogy a görög kultúrában (például Platón szerint) a legfölsőbb, igazi szerelmet a férfi és a fiatal fiú közti vonzalom jelentette és nem a heteronormatív kapcsolat. A görög színházakhoz hasonlóan a kínai tradicionális operákban is jellemzően férfiak játszották a női szerepeket erős sminkben és női viseletben.
Több olyan ábrázolást is feltártak már, amelyeken Kleopátra férfiruhában látható. Néhányan úgy vélik, ő is viselte a műszakállat, amelyet a fáraók hagyományosan Hórusz tiszteletére hordtak.
Cross-dressing a továbbiakban
A színházak átalakulásában később nagy szerepet játszott a katolikus vallás. A görög tragédiákat követően a bibliai jelenetek foglalták el a színpadokat, így a húsvéti passiójátékok váltak a legjelentősebb színházi produkciókká. A női alakokat vallási okokból itt is férfiak játszották. Ezek a szerepek azonban egyre inkább teret adtak a színművészet kibontakozására. A hangsúly idővel átterelődött a mellékszálakra, amelyeket kedvükre boncolgathattak a színészek. Például Noé bárkájának történetét sokan ismerik. Azt is tudjuk, hogy Noénak három fia volt, és mindegyiküknek volt felesége. Viszont az asszonyokról egyáltalán nem, vagy csak nagyon keveset beszél a Biblia, így ezekhez a karakterekhez a színészek szabadon hozzátehettek bármit. Az idők során kialakult egy eltúlzott, a nyaggató feleség vagy az elviselhetetlen anyós sztereotípiákat erősítő karakter, amely a szórakozás és az önkifejezés központi elemévé vált. A cross-dressing ezen módja még sokáig megmaradt a színházakban: Shakespeare Júliáját vagy Lady Machbetjét is férfiak személyesítették meg a kezdtekben.
A drag kifejezés eredete
A kifejezés eredetére két teória létezik, és mindkettő szorosan a színház világához fűződik. Az első a hosszú női ruhákat tartja inspirációs forrásnak, amiket a színészek a színpadot súrolva vontak maguk után („dragging on the stage”). A második elmélet szerint ez az angol „dress as a girl” („öltözz lánynak”) mondat akronimja is lehet. A kifejezés feltehetőleg a szövegben szerepelhetett, jelezve a férfi színészeknek, hogy női megjelenés szükséges.
Princess Seraphina – az első drag queen
Bár a homoszexualitás még illegális volt a 18. század Angliájában – sőt, akasztással is büntethető volt –, felbukkant egy alak, akit ma néhányan már az első drag queenként tartanak számon. Princess Seraphina a Molly-házak – a mai melegbárok megfelelője – rendszeres látogatója volt. Az ő perszónája már sokkal inkább volt a személyisége része, mint egy színházi szerep, így közelebb állt a mai drag queen meghatározásához. Eddigi forrásaink alapján Seraphina-t egyszer sem tartóztatták le. Úgy tűnik, ilyen szempontból békés életet élhetett.
A Molly-házakból a drag lassan átszivárgott a 19. század Amerikájának vaudeville színházaiba is, megtalálva útját az új föld felé.
Drag queeneknek is jár az amerikai álom?
A ‘40-es, ‘50-es, ‘60-as években a drag és a homoszexualitás még mindig törvényellenes tevékenységnek számított. Az illegális melegbárokban rendszeresen razziák folytak, illetve az utcán is számos queer személyt letartóztattak. Ez az úgynevezett „three-article” törvény miatt volt, ami annyit tett, hogy három darab, a biológiai nemének megfelelő ruhadarabot kell viselnie egy személynek ahhoz, hogy ne ítélhessék el. Valójában ez a törvény ilyen formában soha nem létezett. Ismerünk azonban olyan törvényeket, amelyek a cross-dressing valamely formáját tiltották, és a hatóságok ezeket kihasználva tartóztatták le az embereket.
A stonewalli felkelés, amikor az elég elég lett
A folyamatos razziák tetőfoka egy hatnapos felkelés volt. A ‘60-as években a legtöbb New York-i melegbár a Genovese család tulajdona volt, akik megvásárolták a Stonewall fogadót, majd olcsón felújították azt. A rendőrséget lefizették, így az többségében ignorálta a bár tevékenységeit, azonban 1969. június 28-án a hatóságok mégis lerohanták a szórakozóhelyet. Több embert is letartóztattak, megszégyenítettek és bántalmaztak. A női tisztek a mellékhelyiségbe hurcolták a cross-dressinggel gyanúsítottakat, és ott ellenőrizték azok valódi nemét. Az emberek viszont éppen ellenkezőleg reagáltak, mint azt a rendőrség elvárta volna. Megelégelve a rengeteg igazságtalan razziázást, megfutamodás helyett elindult egy hat napig tartó felkelés. 1970. június 28-án, az esemény első évfordulóján emberek ezrei vonultak ki Manhattan utcáira a Stonewall fogadóból, ezzel megrendezve Amerika első melegfelvonulását, lényegében az első Pride felvonulást.
Egy befogadó közösség kialakulása
A ‘70-es és ‘80-as évek között az egyenlőségért folytatott harc egyre nagyobbra nőtte ki magát, és lassan beszivárgott a köztudatba. A drag queenek most már teljes mivoltukban szerepeltek a színpadon, nem csupán egy színházi darab részeként. A már meglévő drag szépségversenyek zsűrije viszont általában fehér személyekből állt, így a latin-amerikai és afroamerikai drag queenek kialakították saját befogadóbb közösségeiket. Tehát a 20. század második felében, a II. világháború után Amerikában kialakult a bálkultúra, válaszként a drag szépségversenyek egyes rasszista aspektusaira. Ezek aztán annyira megerősödtek, hogy alternatív családként is szolgáltak a gyakran sajátjukból kirekesztett vagy attól elidegenedett királynőknek. Megjelentek az úgynevezett házak, amelyeket az „anyák” és „apák” vezettek, akik maguk is általában meleg férfiak vagy transznemű nők voltak, ezáltal biztonságos közeget nyújtva az újoncoknak. A bál maga egy összetett versenyt jelentett, ahol a drag queenek demográfia szerint kategóriákba sorolva (például femme queens, butch queens stb.) különböző módokon versenyeztek egymással (voguing, realness, labels stb.).
Valóság beáramlása a mainstream médiába
1980 és 1990 között a drag lassan beszivárgott a médiába is. 1988-ban a Hajlakk című musical filmadaptációjában a híres drag queen, Divine kapta Tracy anyjának szerepét, amelyet azóta is hagyományosan egy dragbe öltözött férfi játszik. 1990-ben elkészült Jennie Livingston Paris Is Burning című dokumentumfilmje, ami a New York-i bálkultúrát mutatja be, ezen belül is az afroamerikai, latin-amerikai és queer közösségek szerepét ebben a közegben. Pár évvel később RuPaul is feltűnt a médiában. Első nagy berobbanása a Supermodel (You Better Work) zenés videója volt, 2009-ben pedig RuPaul: Drag Queen leszek! című valóságshowjának első évada is napvilágot látott. A sorozat a Föld több olyan pontján bevezette a draget a mainstreambe, ahol másképpen az emberek többsége ezzel nem is találkozhatott volna. A show azóta már 15 évadot megélt, és két Emmy-díjat is elnyert. 2017-ben a Time Magazin RuPault a világ 100 legbefolyásosabb emberének egyikeként tartotta számon.
Ezen a linken keresztül bepillantást nyerhetünk a drag történelmébe RuPaul műsorának queenjei szemszögéből.
A Drag Magyarországon
Egyes források szerint már a rendszerváltás előtt is léteztek drag queenek Magyarországon. Ma már akár hetente is beülhetünk egy-egy showra, sőthazánkban is megjelent a hagyományos bálkultúrából megismert drag szépségverseny, a Drag Queen Hungary. Egy magyar drag társulat aktuális helyzetéről és egy show előkészületeiről cikksorozatunk következő részében fogunk részletesen beszámolni.
